A Facebook a világ számos országában, köztük Magyarországon is meghatározó szerepet játszik a kommunikációban, így a közélet vitáiban is. Az amerikai óriásvállalat moderálási gyakorlata ettől nem függetlenül maga is viták, gyakran súlyos bírálatok kereszttüzében áll. A különböző álláspontokat azonban gyakran nem egyszerű empirikus adatokkal alátámasztani vagy éppen cáfolni – mivel ilyenek csak korlátozottan állnak rendelkezésre. Az NKE Információs Társadalom Kutatóintézetének a magyar felnőtt lakosságot reprezentáló mintán 2019-es adatfelvétellel végzett, 2020-ban bemutatott kutatása ezzel a témával is foglalkozott. Kiderült: a magyar Facebook-felhasználók 10,1%-a emlékszik olyan esetre, amikor fiókját felfüggesztette vagy egy bejegyzését törölte a szolgáltató.
A kutatás adatai szerint a magyar felnőttek 78,4%-a internetezik, az internetezők 79,3%-a pedig legalább havi rendszerességgel Facebookozik – ez mintegy 4 900 000 embert jelent. A közösségi szolgáltatás felhasználói között a „heavy user”-ek többségben vannak: 58,9% minden nap aktív az oldalon. Csak a nőket tekintve az arány még magasabb, 64,4%. (A Facebook a hírfogyasztásban is vezető szerepet játszik, erről érdemes elolvasni Szikora Tamás korábbi blogbejegyzését.)
Az összes Facebookozó 10,1%-a számolt be arról, hogy előfordult már vele: egy bejegyzését törölte a Facebook, vagy egy időre letiltották a szolgáltatás használatáról. A különböző iskolai végzettségű szegmensek között az érettségivel igen, de diplomával nem rendelkező felnőttek körében a legalacsonyabb az érintettek aránya (5,8%), míg a legfeljebb nyolc általánost végzettek körében a legmagasabb (14,7%).
Az érintett felhasználók egyharmada mondta azt, hogy egyáltalán nem kapott tájékoztatást az intézkedés indokáról. Azok között, akik úgy emlékeznek, hogy profiljuk letiltásának, illetve az általuk publikált tartalom törlésének okáról kaptak tájékoztatást a Facebooktól, némi többségben vannak, akik megfelelőnek tartják a kapott tájékoztatást.
Az érintett felhasználók 36,5%-a számolt be arról, hogy fellebbezett a moderálási döntésekkel szemben a Facebooknál, vagyis kérte fiókja, illetve a törölt tartalom visszaállítását. Itt nagy az eltérés a nemek között: a férfiak 54,8%-a fordult ilyen ügyben a szolgáltatóhoz, a nőknél az arány 18,8%.
A fellebbező felhasználók (itt természetesen a reprezentatív mintán belül már kis elemszámra vonatkoznak az adatok) 43,5%-a úgy emlékezett, hogy semmilyen választ nem kapott a felszólamlására. 30,4% esetében viszont feloldották a profil tiltását, illetve a tartalom törlését.
Figyelemre méltó, hogy a normasértőnek vélt tartalmakat a Facebooknak bejelentő felhasználók más – alapvetően önbevallásos – statisztikák szerint nagyobb arányban kapnak visszajelzést. A jogellenes online gyűlöletbeszéddel szembeni fellépésről szóló magatartási kódex értékeléséről szóló közleményben amiatt kapott dicséretet a Facebook az Európai Bizottságtól, hogy „a platformok között egyetlenként szinte minden [bejelentő] felhasználónak rendszerszerűen nyújt visszajelzést”, 67%-ukat pedig panaszuk kimeneteléről is sikerült tájékoztatni.
Szem előtt kell tartani, hogy az ITKI kutatásában a megkérdezettek válaszainak valóságtartalmát természetesen nem állt módunkban ellenőrizni, az adatok a kutatás jellegéből adódóan a felhasználók percepcióját tükrözik. (Egyáltalán nem kizárt mondjuk, hogy a Facebook valójában minden moderálási döntést indokol valamilyen csatornán – de ha a felhasználók közül ez ilyen sokaknak nem tűnik fel, nem hagy bennük nyomot, az mindenképpen diszfunkciónak minősíthető.) Fontos az is, hogy a kutatás adatai a koronavírus-járvány előtti állapotokra vonatkoznak. Így nem tükrözhetik például annak a 2020 nyarára datált két „profilfelfüggesztési hullámnak” a hatásait (ha vannak ilyenek), amelyekre a média utalt, amikor beszámolt arról: a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, Péterfalvi Attila szerint „létre kellene hozni egy magyar hatósági eljárást, amelynek során a magyar hatóság kötelezi a Facebookot az indokolatlan letiltások felülvizsgálatára, hogy a véleménynyilvánítás valóban szabad maradjon”.
A NAIH vezetőjének felvetése világtrendbe illeszkedik: a Facebook és a néhány további „Big Tech” platform működésének, szabályozásának lehetőségei és lehetetlenségei – lásd Pünkösty András, Sorbán Kinga, Szikora Tamás, Török Bernát és Ződi Zsolt írásait itt az ITKI blogján – világszerte roppant élénken foglalkoztatják a politikát és a közvéleményt. A témakörrel foglalkozó első részkutatásunkban alapkérdésekre kerestünk számszerű válaszokat. Ennek köszönhetően tudjuk, hogy közel félmillió magyar felnőttet érintettek már a Facebook tiltásai és törlései, és közülük csak bő 180 ezren tudnak számukra elfogadható indoklást felidézni. További kutatások tárgya lehet annak feltárása, hogy milyen profilú felhasználókat milyen gyakran, milyen indokokkal érintenek ezek a döntések, milyen típusú viselkedések és tartalmak váltják ki azokat, kimutathatók-e különböző minták a fellebbezések kezelésében, hogyan néznek ki ugyanezek a dolgok a 13-18 évesekre vonatkozóan – és így tovább.
Az ITKI kutatásában a MASMI európai piackutatói hálózat magyar tagja, a MASMI Hungary végezte az 1003 fős telefonos adatfelvételt. A kutatással nyert adatok kor, nem, iskolai végzettség, településtípus és régiók szerint is reprezentatívak a teljes felnőtt magyar lakosságra nézve. Az adatfelvétel 2019 októberében történt. Az ITKI a közeljövőben utánkövető felmérésben fogja vizsgálni, hogy a koronavírus-járvány miatt megnövekedett digitális jelenlét milyen változásokat hozott. A kutatás Bizalom, tudatosság, veszélyérzet az interneten című összefoglalója ezen a linken elérhető.
