Május elején jelentette be a Facebook, hogy megtörtént az egyébiránt már 2018-ban belebegtetett, a platformon megjelenő tartalmak feletti felügyeletet ellátó testület (Oversight Board) megalakulása. Az első körben 20 főből álló, de a jelen ismeretek szerint akár 40 tagra is bővíthető grémium alapvető feladata a végső szót kimondani egyes tartalmak eltávolításával kapcsolatos kérdésekben. Azt, hogy a testület ténykedése milyen hatással lesz a technológiai óriás működésére, illetve ebből a felhasználók mit fognak érzékelni, csak utólag lehet majd érdemben megítélni. Mindenesetre jelenleg nem úgy tűnik, hogy sokan lennének, akik a hír bejelentése hatására megoldottnak látnák a közösségi média többféle anomáliáját – noha, való igaz, maga a Facebook sem állította, hogy ilyesmire számít.
Mark Zuckerberg a platformot érintő sorozatos kritikák, illetve az egyre inkább felmerülő állami szabályozási igény hatására 2018 novemberében vetette fel egy olyan független testület felállításának gondolatát, amelynek elsődleges feladata a platform tartalomszabályozásával és az ezzel járó döntésekkel kapcsolatos problémák kezelése. Másfél éves előkészítő munkát követően néhány napja olvasható volt a hír a testület megalakulásáról. Egyelőre csak a testület működésének keretei látszódnak, amelyek ráadásul inkább az egyes eljárásokra vonatkozó szabályhalmaz képét mutatják.
A testület működését alapvetően két dokumentum alapozza meg: egyfelől a struktúráját, felhatalmazását, jogkörét alapjaiban meghatározó, praktikusan mintegy alapokmányként szolgáló charta, illetve a tényleges működést, az egyes eljárások menetét is részleteiben rendező szabályzat. A testület előreláthatóan panelekben fog ülésezni, a döntések pedig minden esetben a plenáris ülés jóváhagyását követően nyerik el végső formájukat. A szervezet egyik leginkább hangsúlyozott jellemvonása a függetlensége (elsődlegesen magától a vállalattól), aminek ékes bizonyítéka a testület működésének pénzügyi biztosítását szolgáló, a Facebook által (nem mellesleg 130 millió dollárral) létrehozott alap kíván lenni. Egyesekben akár felvetődhet a kétely a testület működésének függetlensége tekintetében e modell láttán (nevezetesen, hogy maga a felügyelt vállalat finanszírozza az ellenőrző testület működését), azonban a tényleges tevékenység ismerete nélkül megalapozatlan lenne e tekintetben bármilyen álláspontot megfogalmazni.
Az első körben 20 tagot jelentett be a Facebook, akiknek a kiválasztása során számos szempontot értékeltek, köztük a tagok nyelvi és földrajzi megoszlását, az általuk magas szinten művelt szakterületek sokszínűségét. Mindenképpen érdemes kiemelni, hogy már az első körben kinevezettek között találhatunk magyar tagot is, nevezetesen Sajó Andrást, a strasbourgi bíróság korábbi tagját, elnökhelyettesét. Ez a tény önmagában mindenképpen üdvözlendő, hiszen mégiscsak egy 2,5 milliárd felhasználóval bíró, az Egyesült Államokban székelő vállalkozás legalábbis nagy várakozásokat követően felállított testületéről beszélünk, ráadásul a testületnek jelenleg összesen négy európai tagja van.
Sokkal inkább érinti a testület tevékenységének valódi eredményességét, hatékonyságát az általuk elbírált ügyek köre, amelyekben a moderátorok döntései feletti végső szót kimondják. Jelen állapotában a felhatalmazás alapján „mindössze” akkor fordulhatnak a felhasználók (vagy akár maga a vállalat is) a testülethez, amennyiben egyes tartalmak eltávolítását sérelmezik, illetve a későbbiekben a megjelent (és sérelmesnek tartott) tartalmak eltávolítását kezdeményezhetik. A jövőben az eljárás terjedelme bővülni fog, ugyanakkor a jelenlegi szabályzat értelmében bizonyos technikai és/vagy jogi akadályok a testület jogkörének korlátját képezik, így nem járnak el meghatározott tartalomtípusok (pl. spamek), jogi kérdések (pl. szellemi alkotások), valamint szolgáltatások (pl. WhatsApp) tekintetében. A szabályzat módosításának lehetősége nyitva áll, a bejelentett hírek szerint pedig a testület jogkörét is igyekeznek idővel bővíteni. A testület a platform közösségi alapelveinek módosítására is tehet majd javaslatokat – más kérdés, hogy ezek milyen jellegűek lesznek (ha lesznek), és mennyiben találnak értő fülekre.
Ismerve a Facebookon megjelenő új információk, tartalmak volumenét, az sem kivitelezhető, hogy – a szabályzatokon alapuló hatáskörébe tartozó ügyek közül is – minden egyes panasszal külön-külön képes legyen foglalkozni a testület. Az elé kerülő ügyek közötti „válogatás” elvei között szerepel, hogy azoknak jelentős társadalmi hatása legyen, a közéleti diskurzus szempontjából relevánsnak minősüljenek, illetve a Facebook jelenlegi szabályzatával összefüggésben vessenek fel kérdéseket. Nem nehéz kitalálni, hogy a szinte felfoghatatlan mennyiségben keletkező új (illetőleg a későbbiekben eltávolított) tartalom kapcsán felmerülő panaszok közötti válogatást a fenti elvek mellett is igen komolyan fogja befolyásolni a grémium tagjainak szubjektív megítélése – amit bizonyosan nem egyszerűsít a tagok kulturális, történelmi és jogi hagyományainak sokszínűsége. Így a már említett Sajó András mellett 5 személy az Egyesült Államokból származik, 2-2 fő Dél-Amerikából, a Közel-Keletről és Észak-Afrikából, Közép- és Dél-Ázsiából, illetve a szubszaharai régióból, a tagok között pedig találunk egykori dán miniszterelnököt, volt büntetőbírót, újságírókat, valamint – nem meglepő módon – jogi egyetemek professzorait is.
Az eljárások a Facebookot ért eddigi kritikák alapján vélhetően nagy számban fognak érinteni például gyűlöletbeszéddel kapcsolatos tartalmakat és panaszokat, csak hogy egy területet említsünk, ahol az igen eltérő tradíciókkal érkező tagok közti összhang megteremtése nagy valószínűséggel nem lesz zökkenőmentes. Gyorsan érdemes hozzátenni, hogy ez önmagában nem jelentene problémát. Ami viszont ennek következménye lehet, látva a testület eljárását érintő szabályokat, az az, hogy egyes konkrét tartalmakat érintő „végső” döntés kimondásáig az utóbb jogsértőnek ítélt tartalom mindvégig elérhető lehet a nyilvánosság számára. Ez a körülmény pedig, ismerve a közösségi médiában terjedő információk sebességét, komoly károkat eredményezhet. (Ennek inverz esete lehet például a jogszerű kritika határán belül maradó vélemények hosszú időre történő „elnémítása”, ami az esetleges újbóli elérhetővé tételkor már nem bír relevanciával.)
Egy másik gyakran hangoztatott kritika, hogy a testület kizárólag a már közzétett tartalmakkal kapcsolatban foglalhat állást, ugyanakkor jogköre nem terjed ki számos olyan kérdésre, ami a Facebookkal kapcsolatosan felmerülő érdemi problémákat érintene. Így például nem jelent megoldást a platformnak a nyilvánosság félretájékoztatásában betöltött szerepével, a felhasználók hírfolyamát is alakító algoritmusok működésével, illetve a célzott hirdetésekkel kapcsolatosan – márpedig jogosan vélelmezhető, hogy ezekre a kérdésekre a későbbiekben sem fog kiterjedni a testület jogköre.
A testület léte abban a tekintetben nem jelent újítást, hogy az államok továbbra is a szolgáltatókra bízzák annak megoldását, hogy egyes tartalom- és jogsértéstípusok tekintetében maguk járjanak el és döntsenek. Az újítást az hozza, hogy ezt követően már konkrét, szakértelemmel bíró személyeket is fogunk látni a (nyilvánosságra hozott) döntések mögött. Ez mindenképpen szolgálni fogja a sokszor hiányolt átláthatóságot, és vélhetően a kiszámítható „jogalkalmazás” terén is előrelépést fog eredményezni. Az ismert információk aprópénzre váltása előtt nehéz szilárd állításokat megfogalmazni, mindenesetre vélhetően a testület ténykedése nem fog jelentős változást hozni a közösségi média-platform működésének alapvető jellegzetességeit, alapstruktúráját, mozgatórugóit illetően, vagyis éppen azokban a kérdésekben, amik lehetővé tették, hogy a Facebook valójában az legyen, ami.
