Bizonyára a kedves olvasónak is választania kellett a közelmúltban, hogy „ingyenesen” használja-e tovább a népszerű közösségi oldal szolgáltatását vagy fizet azért, hogy reklámmentesen élvezhesse azt. A techóriás döntése mögött lassan tíz éve húzódó versenyjogi eljárás húzódik meg, amelyet ezen a blogon is részletesen nyomon követtünk. A Meta (Facebook) által felajánlott választás miatt már a felhasználók számára is egyértelmű, hogy attól, hogy nem kell fizetni a szolgáltatásért, az még nem ellentételezés nélküli. Az adataink átadásának értéke van. De vajon ezzel vége van a történetnek?
Mi a választás felkínálásának előzménye?
A döntés hátterének megértéséhez egészen 2016-ig kell visszatekinteni az időben, amikor a német versenyhivatal (Bundeskartellamt) vizsgálatot indított az akkor még Facebooknak nevezett vállalkozás ellen. A versenyjogi eljárás hátterében az állt, hogy a Facebook vajon jogszerűen gyűjti-e a felhasználói adatokat a Metához köthető platformokon, és azon kívüli online felületeken és applikációkon végzett tevékenységekből származóan (off-Facebook), hogy aztán azok egyesítéséből automatikusan létrejött rendkívül részletes profilok felhasználásával nyújtsa a szolgáltatását és juttassa célba a személyre szabott reklámokat. A hosszú és ellentétes álláspontokat felvonultató vitákat követően született döntés Németországban a bírósági felülvizsgálat során, amely megállapította a Meta jogsértő gyakorlatát. A nagy visszhangot kiváltott ügy egy vitatott eleme az volt, hogy a versenyhatóság adatvédelmi jogsértést állapított meg az erőfölényben lévő vállalkozás oldaláról. Az ellentétes álláspontot képviselő düsseldorfi felsőbb bíróság ugyanakkor előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, és így az Európai Unió Bíróságának kellett végső válaszokat találni az olyan összetett kérdésekre, mint az adatvédelmi jog és a versenyjog viszonya, a különleges személyes adatok kezelése a közösségi hálózat részéről vagy az önkéntes hozzájárulás megadásának körülményei az erőfölényben lévő vállalkozás számára. Ezek mind olyan, az ügyhöz kapcsolódó kérdések, amelyek alapvetően meghatározzák a digitális gazdaság működését.
A magyar szál
Érdemes megjegyezni, hogy ugyanazon évben a magyar versenyhivatal is eljárást indított a Metával szemben. Fontos különbség azonban, hogy míg a német társhatóság antitröszt alapon (erőfölénnyel való visszaélés), addig a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) fogyasztóvédelmi alapon járt el. A GVH eljárásában vitatta, hogy „ingyenes” lenne-e a Meta szolgáltatása, ahogyan azt a platform állította. A GVH szerint a bonyolult üzleti modell lényegében úgy is megragadható, hogy a felhasználók az adataikkal fizetnek a közösségi platform szolgáltatásáért, így az hamisan kelti az ingyenesség látszatát. Bár a Kúria nem fogadta el a versenyhivatal döntését, beszédes, hogy a vizsgálat megindítása után a Facebook világszinten eltüntette a nyitó oldaláról az „ingyenes és az is marad” kitételt. A Kúria értelmezése szerint az egyik fő kérdés, hogy a fogyasztó szempontjából különbséget lehet-e tenni a célzott és a nem célzott reklámok között, éri-e őt valamilyen hátrány ezzel kapcsolatban [ítélet 70. pont]. A Kúria ugyanakkor láthatóan nem érti a figyelempiacok működését. A különbség nem abban áll, hogy a célzott reklámok hatékonysága miatt töltene több időt a felhasználó a platformon, hanem ezzel szemben annak a működése során az alapvető célja, hogy a felhasználó minél több időt töltsön a platformon, majd a felhasználó aktivitásának nyomon követeséből származó személyes adatok kinyerésével tud minél hatékonyabban profilt alkotni és reklámozni. Az algoritmusok úgy vannak beállítva, hogy minél több figyelmet és aktivitást váltson ki a felhasználóból (jellemzően az érzelmekre hatással és a személyes kapcsolódás iránti vágy kiaknázásával), így tud minél több értékes személyes adatot generálni a profilalkotáshoz. Ezzel „rabolja” a platform a felhasználók idejét és így nyeri ki az adatokat. Vajon ebben a gyakorlatban nincsen semmilyen káros elem?
Azt a Kúria is elismeri, hogy a személyes adatoknak értéke van (ítélet 69. pont), illetve a digitális gazdaságban a jogalkalmazásnak fejlődnie illene (ítélet 26. pont), de lényegében úgy ítélte meg, hogy a GVH értelmezése túlságosan kiterjesztő, az jogszabály módosítást feltételezne (ítélet 62. pont). Ezzel az ügyben az ingyenesség definíciója kapcsán az eljárás alá vont értelmezésének adott helyt, miszerint ingyenes az, ami „nem kerül pénzbe”. Így megállapítható, hogy a magyar jogi hozzáállás az igen összetett digitális gazdaságban alkalmazott üzleti modell értékelésével összefüggésben megrekedt az értelmező kéziszótár fogalmi készleténél (ítélet 24. pont).
Hogyan döntött Európai Unió Bírósága?
Az Európai Unió Bírósága (EUB) elvi éllel leszögezte, hogy a „személyes adatokhoz való hozzáférés, valamint azok felhasználása a digitális gazdaság keretében kiemelt jelentőséggel bír” (ítélet 50. pont). A versenyjogi eljárás érdemi kérdéseivel kapcsolatban előre bocsájtotta, hogy a „személyes adatokhoz való hozzáférés, és ezen adatok kezelésének lehetősége ma már a digitális gazdaságban működő vállalkozások közötti verseny jelentős tényezőjét képezi”, illetve, hogy „a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályoknak a versenyhatóságok által (…) figyelembe veendő jogi szabályozásból való kizárása figyelmen kívül hagyná e valós gazdasági jelenséget” (ítélet 51. pont). Mindezzel impliciten elismerte, hogy a digitális gazdaság keretében egy új gazdasági realitásról beszélhetünk, ami szükségszerűen újfajta megközelítést is igényel.
Közelebbről az EUB döntésében a feltett kérdések vonatkozásában rögzítette az alábbiakat:
- a versenyjog és adatvédelmi jog viszonya: a tagállami versenyhatóság gazdasági erőfölénnyel való visszaélés vizsgálatára vonatkozó eljárása keretében megállapíthatja, hogy az érintett vállalkozás megsértette az adatvédelemre vonatkozó szabályokat (általános adatvédelmi rendelet), feltéve, ha a tiszteletben tartja a hatóságok közötti lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettségét és konzultál az illetékes hatósággal;
- a profilozás közben felhasznált különleges adat: a közösségi hálózat gyakorlatát, amely szerint a különböző forrásokból összegyűjtött és összekötött adatokat „személyes adatok különleges kategóriájára vonatkozó adatkezelésnek” kell tekinteni, amennyiben online tevékenység során a felhasználóról különleges adat merül fel, amely főszabály szerint tilos (GDPR 9. cikk (1) bekezdés);
- nyilvánosságra hozatal kivétele: az érintett által kifejezetten nyilvánosságra hozott (különleges) adat esetén a különleges adat kezelése nem tilos (GDPR 9. cikk (2) e) pont), ugyanakkor hálózaton vagy az online, illetve applikációkon végzett tevékenység során (off-Facebook) a felhasználóról begyűjtött különleges adat csak akkor tekinthető kifejezetten nyilvánosságra hozottnak, ha a felhasználó előzetesen (a tények teljes ismeretében) kifejezetten kinyilvánította azon döntését, hogy a rá vonatkozó különleges adatokat korlátlan számú személy számára nyilvánosan hozzáférhetővé kívánja tenni;
- az adatkezelés jogalapjával összefüggésben a szerződés teljesítéséhez szükséges (6. cikk. (1) b) pont), az adatkezelő vagy harmadik fél jogos érdekeinek érvényesítéséhez (6. cikk (1) f) pont); az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéshez szükséges (6. cikk (1) c) pont); valamint a létfontosságú érdek és közérdekű vagy közhatalmi jogosítvány gyakorlása keretében végzett feladat végrehajtásához szükséges jogalapot tisztázza és jellemzően szűkítő értelmezést fogad el;
- egyúttal kifejtette, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás esetében is érvényesen hozzá lehet járulni a személyes adatok kezeléséhez, ugyanakkor ez a körülmény fontos tényező lesz annak meghatározása szempontjából, hogy a hozzájárulást ténylegesen érvényesen és önkéntesen adták-e meg, ráadásul ezt a hálózat üzemeltetőjének kell bizonyítania.
Mi következik az EUB döntéséből?
Az EUB döntse által kialakított jogi keretek között a nemzeti bíróságnak kell az ügy érdemében dönteni, ugyanakkor egyértelműnek látszik, hogy a Metának sokkal nehezebb lesz az adatkezelés hasonló színvonalának és ezzel az üzleti modelljének fenntartása. A kérdést előterjesztő bíróságnak a feladata lesz például annak vizsgálata, hogy az off-Facebook adatok szükségesek-e a szolgáltatás nyújtásához, esetleg technikailag megoldható-e azokkal kapcsolatban külön beleegyezés kérésének lehetősége. Egyúttal az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás esetében az adatkezelőnek kell bizonyítani, hagy az adatkezelésbe való beleegyezés érvényes a felhasználók részéről. De a bevezetőben említett felhasználók számára felajánlott választási lehetőség az EUB döntés egy konkrét eredményének tűnik. Marco Botta szerint mindez az ítélet 150. pontjára vezethető vissza egész konkrétan, amely szerint
(…) e felhasználóknak jogosultnak kell lenniük arra, hogy a szerződéskötési folyamat keretében egyedileg megtagadják a szerződés teljesítéséhez nem szükséges konkrét adatkezelési műveletekhez való hozzájárulásukat, anélkül azonban, hogy kötelesek lennének teljes egészében lemondani az online közösségi hálózat üzemeltetője által kínált szolgáltatás igénybevételéről, ami azt jelenti, hogy az említett felhasználónak – adott esetben megfelelő díjazás ellenében – olyan egyenértékű alternatívát ajánlanak fel, amelyhez nem kapcsolódnak ilyen adatkezelési műveletek.
Mire számíthatunk a továbbiakban?
Amint az várható volt, az Európai Bíróságtól sem áll távol az a szemlélet, ami egy irányba mutat az Uniós jogalkotás mögött meghúzó szándékkal, miszerint a digitális piacok vonatkozásában felmerült kihívásokra érdemi válaszokat kell adni. Így például a DMA 5. (2) cikkének alkalmazása felvethet még további kérdéseket a Meta esetén, amint azt Olivier Guersent Versenyjogi Főigazgató megjegyezte a közelmúltban a VI. Versenyjogi Fórumon. Nem is említve az Európai Adatvédelmi Testület 2023 októberi kötelező érvényű döntését a Meta-val szemben, a viselkedés alapú reklámozás betiltásáról. Mindezek alapján nem túl bátor kijelentés, hogy a Meta üzleti modellje az uniós jog fényében érdemi adaptálásra szorul.
