Adatvédelmi és versenyjogi szakmai körökben egyaránt nagy várakozás előzte meg a német legfelsőbb bírói fórum döntését a Facebook-ügyben. Az ITKI blogjának olvasói számára ismert lehet: a német versenyhivatal elmarasztalta a Facebookot, mivel úgy ítélte meg, hogy adatkezelési gyakorlata során visszaél a gazdasági erőfölényével. Az ügy szakmai berkekben nem váltott ki egyöntetű elismerést. Voltak, akik üdvözölték, hogy végre van egy aktív hatóság, amely nem vonakodik fellépni a mindent átszövő közösségi platformmal szemben, míg mások kétségbe vonták, hogy adatvédelmi jogsértést versenyjogi alapon megfelelően lehetne kezelni. A felülvizsgálati eljárás során elsőfokon eljáró düsseldorfi bírói fórum az utóbbiak táborát erősítette, és – kétségbe vonva a döntés jogszerűségét – felfüggesztette annak végrehajtását. A Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (BGH) június 23-án nyilvánosságra hozott döntése azonban megnyitotta az utat a végrehajtás előtt. Tette mindezt rendkívül elegáns versenyjogi érveléssel.
Bár korábban ehelyütt már foglalkoztunk vele, érdemes röviden felidézni a Bundeskartellamt döntésének lényegét. A bonni székhelyű hatóság azt kifogásolta, hogy a Facebook megsérti a GDPR rendelkezéseit és visszaél az erőfölényével, amikor a felhasználóknak arra korlátozódik az adataik kezelésével kapcsolatos döntési szabadsága, hogy vagy elfogadják a Facebook adatkezelési gyakorlatát vagy elhagyják a platformot. A Facebook adatkezelésének lényege, hogy nem csupán a platformon önként megosztott adatokat rögzíti, hanem más, a Facebook által üzemeltetett szolgáltatásokról (Instagram, WhatsApp) és minden olyan egyéb internetes oldalról és applikációból/készülékből is gyűjti a felhasználók adatait, amely a Facebookkal kapcsolatban áll. Ez lehet akár a bármely adott oldalon elérhető „Like”, „Megosztás” lehetőség használata (amelynek felhasználó általi használata nem szükséges az adatáramláshoz); vagy akár oly módon, hogy az oldal üzemeltetője használja a Facebook üzleti szolgáltatását (Facebook Business Tools), amelyen keresztül többek között mérni lehet a Facebookon végzett marketingkampány sikerét.
Az ilyen kiterjedt adatgyűjtés nyomán a Facebook képes „szuperprofilokat” felállítani, amelyek segítségével a hirdetéseket igen pontosan juttathatja célba. A német versenyhivatal eltiltotta a Facebookot attól, hogy a „külső” forrásból származó adatokat összekösse a felhasználók profiljaival.
Rupprecht Podszun professzor értékelése szerint a Bundeskartellamt határozata mögött meghúzódó érvelés így foglalható össze:
általános adatvédelmi rendelet (GDPR) megsértése = erőfölénnyel visszaélés tilalmának megsértése, ha a piaci erőfölény megalapozott.
Ez azonban több problémát is felvet. A legszembetűnőbb ezek közül, hogy milyen versenyjogi kárelmélet érhető tetten az ügy kapcsán, illetve van-e joghatósága a versenyhivatalnak az adatvédelmi rezsimet illetően? A felülvizsgálati eljárásban első fokon eljárt düsseldorfi bíróság erős szavakkal illette a versenyhivatali döntést és ideiglenes intézkedést hozott arra vonatkozólag, hogy fel kell függeszteni annak végrehajtását. Nem voltak tehát kedvezőek az előjelek a szövetségi bíróság – még szintén rövidített eljárásban megszületett – döntése előtt, amellyel most végrehajthatóvá válik a Bundeskartellamt határozata. A jelenleg csupán egy sajtóközleményből megismerhető BGH-verdikt egyszerre emeli új szintre az adatok jelentőségének versenyjogi megítélését és hozza helyzetbe a fogyasztót az erőfölényes helyzetek értékelésénél.
A Legfelsőbb Bíróság döntését méltató blogbejegyzésében Podszun professzor „pazarnak” nevezte az a mögött meghúzódó érvelést. Meglátása szerint a szövetségi bíróság egyszerre kerülte el az adatvédelmi jogba való belekeveredés útvesztőjét és alapozta meg a versenyjogi kárelméletet. Utóbbinak lényege a fogyasztó döntési szabadságának sérülése. A bíróság szerint nem az a döntő – amint azt a versenyhivatal hangsúlyozta –, hogy a Facebook egyéni felhasználók adatait hogyan gyűjti a platformon kívül, illetve hogy az összeegyeztethető-e GDPR-ral. A bíróság szerint a kulcsmomentum a felhasználási feltételek visszaélésszerűsége tekintetében az, hogy azok megfosztják a felhasználókat bármilyen arra vonatkozó döntési lehetőségtől, hogy
- a közösségi hálót olyan személyre szabott módon kívánják használni, amely biztosítja a felhasználói élmény érdekében a Facebook számára a szinte korlátlan hozzáférést a Facebookon kívüli internethasználati tevékenységből fakadó jellemzőkhöz;
- vagy megelégednek a személyre szabás olyan szintjével, amely az általuk a platformon megosztott adatokon alapul.
A BGH a középpontba tehát a felhasználó döntési szabadságát, a személyes autonómiát, illetve az információs önrendelkezési jogot állítja. Hangsúlyozza, hogy a választási lehetőség hiánya (lock-in hatás), amely kizsákmányolja felhasználókat a Facebook domináns helyzete miatt, versenyjogilag is releváns, mivel a verseny nem képes ellátni kontrollfunkcióját a piacon. A Bundeskartellamt vizsgálata szerint a felhasználók jelentős része kevesebb személyes adatot osztana meg a Facebookkal, és ha a közösségi hálózatok piacán működne a verseny, akkor ennek az opciónak elérhetőnek kellene lennie azon felhasználók számára, akiknek az átadott adatmennyiség a döntésükben meghatározó. (A BGH döntése egyúttal megkönnyíti az erőfölénnyel való visszaélés kimondását kétoldalú piacok estén.)
Rupprecht Poszdun gyorsértékelésében rámutat, hogy a versenyjogban a szuverenitás/autonómia hangsúlyozása egyáltalán nem újkeletű, hiszen a vállalkozások versenytársaktól független döntése elengedhetetlen a működő piaci versenyhez. Ez jelenti azt a versenynyomást, amely társadalmi hasznai miatt a versenyhatóságok őrködnek a verseny érvényesülése felett. A keresleti oldalra, a fogyasztók autonómiájára kevesebb figyelem jutott eddig az erőfölényes ügyekben, bár a szakirodalom tárgyalja és nem is áll messze az ordoliberális iskola hagyományaitól.
Tanulságos eredményekkel szolgált az ITKI országos reprezentatív kutatása a magyar lakosság elvi döntési autonómiájának szintjéről, hasonló élethelyzetben. Arra kérdésre, hogy „ha felkínálnának önnek egy nagyon vonzó ingyenes szolgáltatást, melyik adatát adná meg a következők közül az igénybevétel érdekében?” a döntő többség elutasító álláspontot fogalmazott meg. Különösen szembeötlő, hogy az ábrán jelzett egyes adattípusok átadása egyenként elutasító álláspontot váltott ki a többségből egy hipotetikus „vonzó ingyenes szolgáltatás” esetében, ugyanakkor ezeknél mérhetetlenül több adatot kezel a Facebook. Elég csupán az applikációk helymeghatározási adataira gondolni, vagy arra az ellentmondásra, hogy hányan adakoztak már Facebookon bankkártyás fizetéssel.
Ha felkínálnának önnek egy nagyon vonzó ingyenes szolgáltatást, melyik adatát adná meg a következők közül az igénybevétel érdekében?
Mi következik a Bundesgerichsthof döntéséből?
A közösségi hálózatok piacán feltehetően nem túl sok. Bár a kiterjedt adatgyűjtés a Facebook üzleti modelljének a lényegét érinti és a német versenyhivatal döntésének végrehajtásával a platform lehetősége a „szuperprofilok” kialakítására csökken, az eddig gyűjtött és összekötött adatok, illetve a hálózati hatás miatt aligha válnak támadhatóvá a platform piaci pozíciói. (Ebben nem kis szerepet játszik a célzott felvásárlások ún. „killer acquisition”-ök gyakorlata is.)
Elméleti síkon viszont annál több! A fogyasztó döntési autonómiájának kérdését fent érintettem, de talán ennél is jelentősebb, hogy a BGH érvényre juttatja az adatvagyon versenyjogi szempontból történő újraértékelésének kényszerét. Immár az Európai Bizottságnak is az a hivatalos álláspontja, hogy a versenyjog jelenlegi gyakorlata nem képes lépést tartani az adatvezérelt gazdaság és a technológiai fejlődés kihívásával, ezért azt adaptálni kell a mai, platformalapú gazdaság körülményeire. De amíg ez a folyamat megvalósul – és mi minden változott a digitalizációban, amióta a versenyhivatal 2016-ban elindította a konkrét vizsgálatot! –, a döntés arra is ráirányíthatja figyelmünket, hogy milyen fontos a digitális tudatosság kialakítása és annak megértése, hogy hogyan hat személyes és társadalmi viszonyainkra ez az életünket egyre jobban átszövő új valóság.
Felhasznált irodalom:
PODSZUN, Rupprecht, Digital Ecosystems, Decision-Making, Competition and Consumers – On the Value of Autonomy for Competition (March 19, 2019).
TÓTH Tihamér: Az ordoliberálisiskola palackpostája – a piacgazdaság eszméje egykor és ma; Acta Universitatis Szegediensis, Acta Iuridica et Politica LXXIII, 58., Ruszoly József Emlékkönyve Szeged 2010.
