Az elmúlt évtizedekben a nyugat-európai gazdaságok közül Németországban alakult ki az orosz földgázimporttól való legnagyobb függőség. Az orosz–ukrán háború kitörését megelőzően a teljes éves német gázimport mintegy 55 százaléka Oroszországból származott, de a háborút megelőzően Oroszország más fosszilis energiahordozók importjában is kiemelkedő szerepet játszott: 2021-ben a német szénimport mintegy 50 százaléka, a nyersolaj-behozatal 34 százaléka volt oroszországi eredetű. Hogyan alakult ez így ki, és hogyan áll most Európa legnagyobb gazdaságának energiabiztonsága?
Az 1970-es évektől kezdve a Németországi Szövetségi Köztársaság a sokkal szennyezőbb szén helyett a földgáz felhasználása felé fordult. E szándékkal összhangban a Szovjetunió 1973-ban megkezdte a földgáz exportját Nyugat-Németországba a Testvériség és a Szojuz vezetékeken keresztül. Az orosz (szovjet) gáz részesedése a nyugatnémet importban a hidegháborús viszonyok ellenére is mindvégig magas volt, 1988-ban elérte az 50,4 százalékot. A német–orosz kereskedelmi kapcsolatok a Szovjetunió összeomlása után sem szenvedtek jelentős veszteségeket: az 1990-es és 2000-es években az orosz gáz a teljes német gázimport mintegy 40 százalékát tette ki. Ez 2010–2011-ben alacsonyabb értéket ért el (30 százalék), de azóta fokozatos növekedés volt tapasztalható 2021-ig. Ráadásul új gázvezetékeket is üzembe helyeztek Németország orosz gázzal való ellátására: a Jamalt a 2000-es évek közepén, majd az Északi Áramlat 1-et a 2010-es évek elején, az Északi Áramlat 2 pedig 2022-re készült el. Ugyanakkor az Északi Áramlat 1 és 2 négy csővezetékéből hármat a háború kitörése utáni ismeretlen eredetű robbantások használhatatlanná tették.
Az Oroszországgal való jelentős importkapcsolatainak köszönhetően Németország fontos szerepet játszott a földgáz más európai országok számára történő elosztásában. 2021-ben például 154,46 milliárd köbméter orosz földgáz került a német földgázhálózatába, azonban ennek alig több mint a felét, 83,17 milliárd köbmétert vásárolt maga Németország, a fennmaradó mennyiséget tovább exportálták a szomszédos európai országokba.
Mivel Oroszország a múltban, a 2006-os és 2009-es orosz–ukrán gázvitát övező rövid ellátási zavarok ellenére is megbízható importőrnek bizonyult, Németország fokozatosan leépítette hazai földgázkitermelését. Míg 2011-ben Németország 10,5 milliárd köbméter földgázt termelt ki a hazai mezőkön, tíz évvel később már csak 4,5 milliárd köbmétert. Emellett az ország földgázfelhasználása 2021-ig folyamatosan növekedett, majd egy 2022-es jelentősebb (15,5%-os) csökkenést követően a megváltozott trend 2023-ban is folytatódott (4,3 %-os csökkenés az előző évhez képest). Bár 2023-ban a primerenergia felhasználásban némileg nőtt a földgáz aránya az előző évhez képest (23,6%-ról 24,5%-ra), ezzel együtt fontos kiemelni, hogy a megújulók aránya ennél nagyobb mértékben emelkedett.
A 2022-ben kitört orosz–ukrán háború következményeként Németország elhatározta, hogy függetlenedik az orosz fosszilis energiahordozók importjától. Emellett hosszú távon, az Európai Unió klímasemlegességi és kibocsátás-csökkentési célkitűzéseihez igazodva, az ország célja a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése és a fosszilis energiahordozók felhasználásának fokozatos kivezetése. Németország a közös uniós célnál is ambiciózusabb célkitűzéseket fogalmazott meg, miszerint 2030-ra 65 százalékkal csökkenti üvegházgáz-kibocsátását, illetve 2045-re éri el a teljes klímasemlegességet.
Ezen célok megvalósításával járó rövid távú negatív hatások enyhítésére a német kormány több átmeneti intézkedést is hozott: az atomenergia végső kivezetési dátumát kitolták 2023. április 15-ig, a szénerőműveket pedig ismét üzembe állították. A földgázt illetően a Szövetségi Gazdasági és Klímavédelmi Minisztérium által 2022. március 25-én közzétett energiabiztonsági helyzetjelentés szerint mindenekelőtt felgyorsult a más forrásokból, elsősorban Norvégiából és Hollandiából származó csővezetékes import. Ez a trend 2023-ban is folytatódott: a teljes német földgázimport, amely 32,6 százalékkal volt alacsonyabb a 2022. évinél, 43 százaléka Norvégiából származott, míg 26 százaléka Hollandia, 22 százaléka pedig Belgium irányából érkezett az országba. Ezzel Norvégia vette át Oroszország első helyét Németország földgázimportőreinek listáján. A 2023 decemberében kötött, 50 milliárd euró értékű német–norvég földgázvásárlási megállapodással az előrejelzések szerint Norvégia a teljes német gázimporton belül 60 százalékos részarányt is elérhet a jövőben.
A földgázimport diverzifikációja érdekében Németország – az orosz szállítások kiesését követően – gyors intézkedést hozott cseppfolyósított földgázt (Liquefied Natural Gas – LNG) fogadni képes terminálok kiépítése céljából. 2022-ben törvényt hoztak az LNG-terminálok építése és üzembe helyezése körüli engedélyeztetési eljárások gyorsításáról, melynek eredményeképpen három úszó terminált (Floating Storage and Regasification Unit – FSRU) már üzembe helyeztek Wilhelmshaven, Lubmin és Brunsbüttel kikötőiben. 2023-ban a három működésben lévő LNG-terminál összesen több mint 6,6 milliárd köbméternyi cseppfolyósított földgázt fogadott, ennek több mint 80 százaléka a globális LNG piacon egyre nagyobb szerephez jutó Egyesült Államokból érkezett. A fennmaradó mennyiség többek között Norvégiából, Egyiptomból, az Egyesült Arab Emirátusokból, valamint Trinidad és Tobagóból érkezett. A negyedik terminált Stade városának kikötőjében tervezik üzembe állítani 2024 első felében, amely terminálnak a jövőben fontos szerepe lesz a zöld energiahordozók (például bio LNG, szintetikus földgáz, hidrogén) behozatalában is. A kitűzött klímacélokhoz igazodva Németországban az LNG-terminálok a jelenlegi szabályok szerint 2044. év végéig fogadhatnak cseppfolyósított földgázt, azon túl már csak karbonsemleges energiahordozók érkezhetnek.
Mint a fentiekből látszik, Németországban az utóbbi két évtizedben túlzott dependencia alakult ki az orosz földgáz importjától, amelynek olcsó és megbízható volta biztosította a német gazdaság növekedését, különösen az atomerőművek leépítése után. A megváltozott geopolitikai realitások miatt azonban Németország figyelemre méltó módon, gyakorlatilag egy év alatt függetlenítette magát az évtizedes orosz gázfüggőségétől. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a továbbiakban a csővezetékes földgázimport terén Norvégia, az LNG terén pedig az Egyesült Államok fogja függésben tartani a német gazdaságot – a jelenlegi politikai helyzetben azonban valóban biztonságosabb szövetséges országok függésébe kerülni. Emellett Németország a földgázimportjának diverzifikációját nem függetleníti ambiciózus klímavédelmi törekvéseitől sem, amelyek elérése esetén a német gazdaság Európa élére kerülhet a zöld átállás terén, még a jelenlegi nehézségek és átmeneti visszásságok (például a szénerőművek újranyitása, francia atomerőművek által termelt áram vásárlása) ellenére is.
