Az Európai Tanács eredményei
Az elmúlt hét végén tartották a tagállami állam- és kormányfők ülését Brüsszelben. Bár a sajtóhírek szinte kizárólag az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdését blokkoló magyar vétóval, illetve az újabb, szám szerint tizennyolcadik szankciós csomagot meggátló szlovák ellenszavazattal foglalkoznak, érdemes figyelmet szentelni az EiT-en megtárgyalt többi témának és az azok kapcsán elért eredményeknek.
Az Európai Tanács (EiT) napirendjén[1] – legalábbis cím szerint – számos téma szerepelt: kezdve az orosz–ukrán háborús és a közel-keleti biztonságpolitikai helyezettől az európai védelmi képességek növelésén és a migráción át a versenyképességig bezárólag, amelyek olyan további tárgykörökkel is kiegészültek, mint a kibervédelem vagy a Nyugat-Balkán és Moldova helyzete, belbiztonsági kérdések, a hibrid fenyegetések elleni küzdelem, illetve a multipolárissá váló világrend további problémái. Mondhatjuk, hogy „még gombócból is sok”. A kérdés: e gazdag napirend mögött van-e bármilyen kézzelfogható eredmény?
Az európai védelmi képességek kapcsán az EiT felidézte a március 6-i ülésén meghozott döntését, miszerint egy szuverénebb, a saját védelméért felelősebb(en viselkedő) és jobban felszerelt Európára van szükség, kimondva egyúttal azt is, hogy Oroszország háborúja Ukrajna ellen az EU létét fenyegető veszélyt jelent. Mindezért egy erősebb és felkészültebb EU-ra van szükség, amely ugyanakkor hangsúlyozottan csak kiegészítője, és nem helyettesítője a NATO-nak. A következtetések szerinti az észak-atlanti védelmi szervezet továbbra is alapvető védelmi tárgyú együttműködési kerete azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek annak is tagjai. Következésképpen, s tekintettel az EiT-et éppen megelőző NATO-csúcstalálkozón meghozott döntésekre (például a jelentősen növelt GDP-arányos védelmi ráfordításra), az európai állam- és kormányfők nyugtázták, hogy az Egyesült Államok védelmére továbbra is erősen rászorulnak, s csak igen lassan tudnak egy kiegészítő védelmi együttműködést kialakítani a mellé.
Az EiT ismét hangsúlyozta a védelmi területen történő beruházások és azok finanszírozásának fontosságát, amelyet részben a kohéziós politika félidei felülvizsgálatával (bár jelezve, hogy ez önkéntes alapon történhet csak), illetve a magántőke megmozgatásával kíván erősíteni. A következtetések hangsúlyozták a közös uniós beszerzés kérdéskörét, s azzal együtt a keresleti oldali aggregáció, valamint a standardizálás fontosságát. Látni kell, hogy mindez ugyanakkor nemcsak gazdasági előnyöket rejt magában, hanem egy centralizáltabb irányításra vonatkozó brüsszeli politikai szándékot is, úgy a beszerzések, mint egy később harcászati-védelempolitikai szempontú döntéshozatal és szakpolitikai-alkotás szempontjából is. Ezt kifejezetten megerősíti a következtetések 20. pontja, amelyben az EiT felhívta a Bizottságot és Kaja Kallas főképviselőt arra, hogy dolgozzanak ki olyan javaslatokat, amelyek megerősítik a katonai mobilitási képességeket – azaz azt, hogy védelmi eszközök és katonák hatékonyabban legyenek mozgathatóak Unió-szerte.
Izgalmas pontnak ígérkezett a versenyképesség ügye, a probléma ugyanis hosszabb ideje adott, s az Unió egyelőre adós a politikai cselekvésre vonatkozó válaszokkal. A következtetések mindenekelőtt megismételték a korábban már ismert toposzokat, miszerint az Egységes Piac további integrációjára van szükség, zárni kell az innovációs szakadékot és a fennálló, a gazdasági fellendülést akadályozó szabályozási akadályokat fel kell számolni. A vezetők kiemelték, hogy a hagyományos európai iparágakra, mint például az autógyártásra vagy az energiaintenzív iparágakra (acélgyártás vagy a vegyipar) kiemelt figyelmet kell fordítani. Az EiT felhívta a hatáskörrel rendelkező uniós intézményeket arra is, hogy erősítsék meg az euró nemzetközi szerepét, úgy is mint tartalék- (menekülő) valuta, s úgy is mint tranzakciós (elszámoló) eszköz. E körben az EiT jóváhagyta, hogy Bulgária 2026. január 1-jétől az eurót hivatalos fizetőeszközként használja. Versenyképesség fokozása körében az EiT ismét megerősítette, hogy szükség van egyszerűsítésre és jobb szabályozásra, amely az innovációt és a kkv-szektort támogatja és ösztönzi. Ebben a fejezetben kapott helyet az energiapolitikai kihívások értékelése is: az EU szükségesnek látja, hogy az Uniót megfizethető árú, biztonságosan rendelkezésre álló és tiszta energiával lehessen ellátni, felhívva a figyelmet arra, hogy a tagállamok jogi aggályait (tudniillik Szlovákia a Gazprom keresetétől tart egyoldalú szerződésmegszüntetés esetére) kezelnie kell a Bizottságnak. Mindkét célkitűzés megoldása várat még magára.
Bár szerepelt a migráció kérdésköre is a napirenden, s indokolt is volna tárgyalni ezt, különösen azt figyelembe véve, hogy a nyomás jelentősen megnőhet a közelmúlt közel-keleti eseményeinek hatására, e tekintetben a tárgykör „áttekintésén” túl semmilyen eredményt nem hozott a múlt heti ülés. Tekintettel arra, hogy Magyarország tavaly nyár óta napi egymillió eurós büntetést kénytelen fizetni az Európai Bíróság döntése értelmében, a tehetetlenség ezen a területen is több mint aggasztó.
További téma volt a bővítés helyzete, külön Moldova és külön a Nyugat-Balkán irányába: Moldova kapcsán e hét péntekjén, július 4-én esedékes az első Moldova–EU csúcs, amely tekintetében bizakodásra adhat okot a keleti-európai ország számára, hogy az EiT kifejezetten rögzítette, hogy az „Alapvetések” (Fundamentals) klaszter megnyitható. A Nyugat-Balkán kapcsán az EiT az érdemeken alapuló, fokozatos és visszafordítható integrációt hangsúlyozta. Kétségesnek tűnik, hogy ez – bár a Tanács rögzítette, hogy a Nyugat-Balkán helye az EU-ban van – mennyire fogja lelkesíteni az egyébként is sok szempontból az Unióból éppen kiábránduló országokat.
A további napirendi pontok közül (belső biztonság, felkészültség, hibrid tevékenységek, Fekete-tenger, szabályalapú nemzetközi rend és az EU külkapcsolatai), egyedül az érdemel külön figyelmet, hogy az EiT megerősítette: nem ismeri el a török–líbiai megállapodást, amely a Földközi-tengeren kizárólagos gazdasági zónát létesítene. Görögország és Ciprus erősen ellenzi a jogaikat sértő és az ENSZ Tengerjogi Egyezményével összhangban nem álló paktumot. Törökország nyomban reagált az uniós állásfoglalásra. Nemigen látszik, hogy ez vita a közeljövőben miként lesz feloldható.
Így megy el tehát az uniós vezetés a nyári szünetre: számtalan problémát napirenden tartva, s pusztán a nagypolitikai szinten maga előtt görgetve. S akkor az előttünk álló súlyos szakpolitikai kérdésekről, mint például a több tagállamban már tomboló aszályról, még nem is ejtettünk szót. Pedig (így) meleg nyarunk lesz.
Források
[1] Európai Tanács 2025.
Felhasznált irodalom
Craig, Paul – de Búrca, Gráinne (2024): EU Law: Text, Cases, and Materials. Oxford: Oxford University Press. Online
Európai Tanács (2025): Az Európai Tanács ülése (2025. június 26.) – Következtetések. Online
Kende Tamás – Jeney Petra – Szűcs Tamás szerk. (2025): Bevezetés az Európai Unió politikáiba. Budapest: ORAC – Eötvös Loránd Tudományegyetem.
Nyitókép forrása: Európai Unió




