Elsőre megdöbbentőnek és túlzónak hathat a címben feltett kérdés, bár az utóbbi évek statisztikái és jelenségei igencsak aggodalomra adnak okot az esélyegyelőség, gondolati, vélemény és vallásszabadság legfőbb fellegvárának is tartott Egyesült Államokban. A posztmodern szekularizáció és progresszió kifinomult és az újbaloldali mozgalmak kevésbé kifinomult vallásüldözési trendjeinek lehetünk szemtanúi az Újvilágban is. A világjárvány majd az ukrajnai események háttérbe szorították – átmenetileg – az amerikai belpolitikai fordulatokat, illetve a közelgő félidei kongresszusi választásokat, amely újra előtérbe hozza az amerikai társadalmat jellemző szakadékokat és a nagy megosztó témákat, mint például a vallás és az egyházak kérdésköre.
John Adams, a második amerikai elnöknek és híres alkotmányjogásznak volt az újabban sokat idézet bölcs megállapítása miszerint „az amerikai alkotmány és társadalmi, politikai berendezkedés csakis erkölcsös, vallásos polgárok léte által működhet és maradhat fenn.” Márpedig az elmúlt időszak drámai eseményei nyomán sokak számára úgy tűnik, hogy a legvallásosabb, fejlett nyugati társadalomnak is tartott Egyesült Államok, bő két évszázaddal John Adams elnöksége után egyfajta szellemi, intellektuális válságba jutott. Ezzel együtt a Pew Reseach rendszeresen végzett vallásszociológiai felmérése nyomán 2021-ben a vallásos, templomba járó amerikaiak számaránya 50% körüli (vagy alatti) arányra csökkent, a rekord magasnak számító 1950-es évek után, amikor közel járt a 70%-hoz (akkor került a dollár bankjegyre Eisenhower elnök javaslatára az In God We Trust – „Istenben Bízunk” felirat). Legutóbb a felnőtt amerikai lakosság mindössze 63% vallotta kereszténynek magát, önbevalló módon és kulturális vallásos identitás mentén, szemben a 2002-es 79% aránnyal. Mindemellett, a „nem elkötelezett” (nones) vagy agnosztikus, illetve deklaráltan ateista amerikaiak számaránya soha nem volt ilyen magas, mint napjainkban, összességében közel 30% arányban. Utóbbiak közismert alapelvei és sokat hangoztatott teorémája az utóbbi évtizedek során főáramú szellemi irányzattá válló „értékítélet és ideológiamentes szemléletmód”, illetve „ateista humanizmus”. Ezen elképzelések alapállása végső soron a közömbösség és a különféle identitáspolitikákra alapuló progresszív társadalmi, kulturális üzenetek képviselete, amelyről konzervatív katolikus gondolkodók, mint II. János Pál és utóda XVI. Benedek is azt vallották, hogy e posztmodern álhumanista eszmék valójában „embertelen, totalitárius nihilizmusba” torkoló ideológiává torzulnak, amelynek központjában immár a végtelenül önző, hedonista és a társadalomtól, hagyományoktól, erkölcsiségtől teljességgel elidegenedett fogyasztó marad csupán.
Napjainkban a világban tapasztalható vallásos életmód és annak intézményesült szervezeti formái (egyházak) ellen olyan régi-új veszélyforrások és ellenhatások leselkednek, mint a félreértelmezett globalizáció és a velejáró fogyasztói kultuszban tobzódó nihilista világiasodás (szekularizáció); az új technológiák és az ember összefonódásának sajátos valláspótlékai gép-ember interfész révén; szélsőséges eszmeiségű politikai ideológiák (neomarxizmus, progresszív woke ultraliberalizmus, identitáspolitikák) és a jól ismert hagyományos, erőszakos vallási irányzatok újraéledése a radikális iszlámtól az indiai hindu nacionalizmusig. Érdekes módon a legutóbbi kivételével mindegyik vallás és egyházellenes megnyilvánulási forma megtalálható és igencsak aktívan tevékenykedik az Egyesült Államokban.
A vallásüldözésnek sok formája és módja létezik, legyen az pusztán a jelképek, szent iratok vagy szakrális jelentőségű épületek, materiális kultúra hordozói illetve legszélsőségesebb esetben a hívő személyek elleni fellépés révén. Sajnálatos módon a felsorolt erőszakos vallás és egyházellenes megnyilvánulásokra találunk számos, (több ezer) példát az utóbbi évtizedben az Egyesült Államokban, túlnyomórészt a keresztény egyházak és az izraelita hitközségek ellen, és említésre érdemes, de jóval kisebb mértékben az immár öt milliósra dagadó amerikai muszlim közösség tagjai, intézményei ellen is.
A tapasztalatok és a bűnügyi adatok szerint az egyéni indíttatásból és szervezett formában egyaránt elkövetett egyház és vallásellenes vandalizmus, bűncselekmények célpontjai elsődlegesen az amerikai Római Katolikus Egyház hívei, papjai és szakrális épületei. Mivel a közel 60 millió hívőt számláló katolikus egyház a legnagyobb lélekszámú amerikai keresztény egyházi szervezet, a protestáns Déli Baptista Egyház mellett, minden amerikai államban megtalálhatóak egyházközségei társadalmi szervezetei, míg az egyházi személyek, női és férfi szerzetesrendek tagjai is könnyen felismerhetők.
Az erőszakos egyházellenes bűncselekmények számaránya drámai módon, korábban soha nem tapasztalt mértékben megnőtt az utóbbi évek során, elsősorban a katolikus és izraelita személyek, szervezetek sérelmére, amelynek elkövetői, okozói között két nagy csoportot lehet jól megkülönböztetni. Egyrészt, túlnyomó többségében a radikális neomarxista mozgalmak, félanarchista csoportosulások tagjai az azonosított elkövetők. Másrészt a szintén egyház és vallásellenes (elsődlegesen antiszemita és muszlimellenes célzatú) cselekmények mögött felismerhetőek a radikális szélsőjobboldali, mélyen összeesküvéselmélet hívő, fegyveres csoportok tagjai, akiknek száma az Egyesült Államok teljes területére vetítve pár ezer főtől akár fél milliós nagyságig is terjedhet az FBI adatai szerint. A két fő célcsoport a katolikusok és zsidók ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények száma évente megközelíti az ezer esetet. Az amerikai Katolikus Püspöki Konferencia adatgyűjtése szerint csak 2020–21-ben több mint százötven nagyobb támadás érte a templomaikat, plébániákat, és egyházi tisztségviselőiket, illetve egy tucatnyi templomot gyújtottak fel országszerte.
Az alábbiakban az újbaloldali, neomarxista, fél-anarchista csoportokkal, illetve ideológiai hátterükkel, esetleges nagypolitikai beágyazódásukkal fogunk foglalkozni, mint a német eredetű Antifa, vagy akár a vitatott társadalmi megítélésű Black Lives Matter fekete érdekvédő mozgalom. Az úgynevezett woke (felébredt), avagy „transznacionális progresszív” amerikai mozgalmak meghatározó mértékben neomarxista, antikapitalista ideológiai háttérrel hirdetik a vélt fehér patriarchális felsőbbrendűség, a rendszerszintű amerikai rasszizmus elleni politikai, kulturális, oktatási és társadalmi harcukat. Bár a valóságban a rasszizmus és a faji avagy nemi alapú megkülönböztetés soha nem volt olyan alacsony szinten a nyugati világban, mint manapság, a progresszív mozgalmak aktivistái totalitárius utópikus lendületüknél fogva még nagyobb intenzitással küzdenek céljaikért, amelyek jelentős mértékben egyház- és vallásellenes tartalmakkal működnek.
Az amerikai iskolák és egyetemek jelentős részében oktatott kritikai fajelmélet (critical race theory), az interszekcionalitás nevű felettébb zavaros, áltudományos paradigmával (intersectionality) kiegészülve együtt képezik a woke aktivisták érvrendszerének fundamentumait, egyfajta posztmodern kritikai „szent szövegek” gyanánt. Véleményük szerint a többszörös kisebbségi státusú és halmozottan hátrányos helyzetű személyek (pl. fekete transznemű nők, avagy fekete, barna vagy csupán nem-fehér, színes bőrű fiatalok) ellen elkövetett rendszerszintű megkülönböztetés, visszaélések fő hordozói a fehér többségű amerikai (nyugati) keresztény és zsidó egyházak, politikusok, történészek és pedagógusok. Vagyis bármilyen meghatározó véleményvezér, kulcsszereplő a fennálló „romlott rendszer” képviselőjeként az új ügy ellenségének tekinthető, ezért kvázi minden eszközzel érdemes és jogos is fellépni ellenük az utópikus, ideális társadalmi berendezkedés létrehozása érdekében.
E sajátosan kicsavart, posztmodern értelmezés szerint, neomarxista (mondhatnánk gramsciánus?) elképzeléseik mentén az új élcsapat immár nem a marxi proletariátus, hanem a woke értelmiség és az új kultúra képviselői, akik ugyancsak újszerűen átértelmező módon immár nem osztályalapon, hanem faji és nemi identitások mentén hivatottak átalakítani a fennálló ósdi, bűnös és rendszerszintűen kirekesztő társadalmi rendszert. E meghaladni kívánt társadalmi, politikai rendszernek és kapitalista gazdasági berendezkedésnek két legfőbb oszlopa és ezáltal támadni kívánt célpontja nem más, mint a bináris, heteroszexuális nemi szerepeken alapuló családmodell és a hagyománytisztelő, progresszióra képtelen történelmi egyházak.
Több kevesebb mértékben a kormányzó amerikai Demokrata Párt ultraliberális, progresszív szárnya és Joe Biden elnök látszólag felvállalta e társadalom-átalakító ideológiaalapú mozgalom nagypolitikai képviseletét, amely számos jelképes politikai aktus mellett hangsúlyosan megnyilvánult 2021 májusában a Kongresszusnak elfogadásra benyújtott Equity Act törvény tartalmában is. A különféle (több tucatnyi) nemi és egyéb konstruált identitások képviselőinek teljes esélyegyenlőséget biztosító szövetségi törvény rendelkezései komoly jogi szankciókat tartalmaznak kifejezetten a konzervatív egyházi iskolák ellen. Ugyanakkor a katolikus hitét többször megvalló Joe Biden elnök paradox módon nem kis összetűzésbe került egyházának vezetésével az általa felvállalt igencsak megosztó ügyek és ideológiai témák miatt, mint az abortusz és azonos neműek házasságának támogatása vagy a transzneműek és nemi kisebbségek tagjai jogainak kibővítése és teljes körű emancipációja.
Az amerikai progresszív társadalmi csoportok és a konzervatív, klasszikus liberális társadalmi rétegek közötti áthidalhatatlan törésvonalak mentén fellángoló viták, összetűzések globális kisugárzása egyértelműen kimutatható több-kevesebb intenzitással és mélységben az Óvilágban is. Gondoljunk csak Rocco Buttiglione olasz kereszténydemokrata miniszter botrányos ügyére keresztény hite és konzervatív nézetei miatt az Európai Bizottságban 2004-ben, a volt finn belügyminiszter-asszony, Päivi Räisänen világhíressé válló Biblia-perére, a skandináv protestáns lutheránus egyházak drasztikus liberalizálódására, vagy a német katolikus egyház és társadalom drámai belső konfliktusaira. De ide sorolhatjuk a hazai politikai és vallásos töltetű társadalmi vitákat a hagyományos családmodell védelméről vagy a gyerekek nemi felvilágosítását szabályozó úgynevezett Gyerekvédelmi törvény körül fellángoló nemzetközi dimenziójú csatározásokat is, amelyek, úgy tűnik, újabb fejezeteket nyitnak a sajátosan keresztény vallásos töltetű kultúrharcban…
