La franc-maçonnerie, nouvelle religion d’état de la République Française ? Lien vers le texte français.
Emmanuel Macron francia köztársasági elnök 2025. május 5-i látogatása alkalmával a Francia Szabadkőműves Nagypáholy székházában hangsúlyozta, hogy a francia szekularizmus (laicitás) alapját a szabadkőművesség „spiritualitása” képezte, amely ma is a Köztársaság ihlető forrása Franciaország „egyetemes értékeinek” megalkotásában és terjesztésében.
„A szekuláris Franciaország a Köztársaság természetes leánya.”
„A szabadkőművesség volt a Köztársaság műhelye, ez történelmi tény.”
Ezekkel az emelkedett megfogalmazásokkal foglalta össze Emmanuel Macron 2025. május 5-i látogatásának szellemét a Francia Nagypáholyban, melyet egykor Pierre Simon (1925–2008) vezetett, aki az abortusz, az eutanázia és a béranyaság élharcosa volt, és akinek emlékét Emmanuel Macron több alkalommal is megtisztelte.
Ezzel a rendkívül szimbolikus elnöki látogatással a szekuláris Köztársaság egyértelműen hirdeti ideológiai gyökereit: nevezetesen a szabadkőművességet, amely a köztársasági rend alapja. A francia elnök, valamint a Francia Nagypáholy Nagymestere, Thierry Zaveroni által a találkozón elhangzottak tanulságosak és sokatmondóak.
Kivonatok Thierry Zaveroni 2025. május 5-i beszédéből:
„Tisztelt Elnök Úr, az Ön jelenléte hallgatólagosan ismeri el a szabadkőművesség hozzájárulását a Köztársasághoz, annak jelmondatához és eszméihez. E látogatásával tiszteletet nyilvánít a szabad gondolkodás spiritualitása iránt.”
„A Köztársaság jelmondata, a »Szabadság, Egyenlőség, Testvériség« a miénk is. Ez már 1795-ben szerepelt a könyveinkben, amelyek rögzítik a gyűléseink tartalmát.”
„Európa alapértékei valójában szabadkőműves értékek.”
„Az egyházak és az állam szétválasztásáról szóló 1905-ös törvényt – amelynek kidolgozásához a szabadkőművesek is hozzájárultak – a köztársasági bölcsesség csúcspontjának tekintjük. Ez nem a spiritualitás elutasítása volt, hanem egy védőbástya azzal szemben, hogy egyetlen dogma uralkodjon valamennyi polgár felett. A szabadkőművesség modern kori kezdetei óta ezt az elvet vallja.”
Kivonatok Emmanuel Macron 2025. május 5-i beszédéből:
„A szabadkőművesség volt a Köztársaság műhelye, ez történelmi tény. A XIX. század folyamán a köztársasági eszme a páholyokban élt tovább, amikor üldözték, fenyegették, és el akarták tiporni. Túlélte, mert mindenütt mesterek és tanulók álltak ki azért, hogy felépítsék a köztársaság építményét.”
„A Köztársaság jelmondata »Szabadság, Egyenlőség, Testvériség« a szabadkőművességé is. A Szabadság Pierre Simon arcát viseli – annak az orvosnak, aki egykor Nagymesterük is volt, és aki annyit tett a szabadság előmozdításáért, elsősorban a nők szabadságáért: először a fogamzásgátlás révén, majd az abortuszhoz való jogért.”
„A szabadkőművesség az élvonalban harcol, abban a harcban, amely valóban számít, ha az emberiség javára akarjuk alakítani ezt az évszázadot. Ennek egyik jele az, hogy a szabadkőművesség mindig is az összeesküvés-terjesztők és az obskurantistáknak célpontja volt, akik befolyást tulajdonítanak neki – ezzel akaratlanul is megtisztelve azt.”
„A szabadkőművesek azt az ambíciót hordozzák, hogy az embert tegyék a világ mércéjévé, saját életének szabad alakítójává a születéstől a halálig. Én magam ezt üdvözlöm.”
Tömören fogalmazva, Macron elnök és a Nagymester egyértelműen azt állítják, hogy a Köztársaság és a laicitás a szabadkőművesség művei, melyek célja a „dogmák” (azaz az isteni törvények) és az „obskurantizmus” (utalva a katolikus egyházra) elleni küzdelem, az Istentől megszabadult ember önfelszabadítása érdekében.
A látogatás üzenete az, hogy ma Franciaországban egy új államvallás van: a szabadkőművesség, amely átvette a katolikus egyház egykori helyét.
A keresztény Franciaország, az „Egyház elsőszülött lánya” átalakult a laikus Franciaországgá, a „Köztársaság természetes leányává”, amelyet a szabadkőművesség formált mint a „szabad gondolkodás” világi vallása. Ahogy Émile Poulat (1920–2014), francia történész és szociológus írta: „a laicitás elve felváltotta a katolicitás elvét.”
A Katolikus Egyház XII. Kelemen pápa idejétől (1738, In eminenti apostolatus bulla) számos alkalommal határozottan elítélte a szabadkőművességet. XIII. Leó pápa az 1884 áprilisában kiadott Humanum genus enciklikában bírálja a szabadkőműves társadalom filozófiai és erkölcsi relativizmusát, amelyet „szektaként” minősít:
„Elődeink példáján buzdulva arra határoztuk el magunkat, hogy a szabadkőművesség egyesületét, ennek egyetemes tanát és céljait, eljárási módjait és terveit választva tanításunk tárgyául annak káros hatását kellően megvilágítsuk, és így e gyászos társadalmi bajnak veszélyes következményeit eltávolíthassuk. Márpedig a szabadkőművesség veszélyes és igen keserű gyümölcsöt hozott létre: nem egyéb tudniillik, mint alaposan felforgatni a keresztény intézmények által megteremtett vallási és állami rendet, s helyébe saját kényük szerint a puszta természetelvűség tanainak alapján újat létesíteni.”
Mi a természetelvűség? XIII. Leó úgy határozza meg, mint az az elv, amely szerint „mindenben és mindenütt az emberi természet és emberi ész az egyedüli tanító és irányadó”. Nem habozik sátáni műként jellemezni azt. Ebben Aquinói Szent Tamásra támaszkodik, aki a Summa Theologiae-ban azt tanította, hogy „a démon vétke abban állott, hogy vagy végső célját abban határozta meg, amit pusztán természetes erői révén elérhetett, vagy pedig természetes képességei által, a kegyelem segítsége nélkül akart eljutni a boldogító dicsőség állapotába.” Aquinói Szent Tamás azt is tanította, hogy az első ember két módon vétkezett: egyrészt azáltal, hogy vágyott az Istenhez való hasonlóságra, másrészt pedig azáltal, hogy saját természete erejéből akarta meghatározni, mi a jó és mi a rossz. Az eredendő bűn tehát a természetelvűség bűne volt.
Természetelvűnek lenni annyit jelent, mint elutasítani a kegyelem isteni rendjét, szétválasztani a természetest a természetfölöttitől – ennek egyik gyümölcse a laicizmus. IX. Pius így beszélt a természetelvűekről a Maxima Quidam konzisztóriumi beszédében (1862):
„Ezek az emberek teljesen lerombolják azt a szükséges kohéziót, amelyet Isten akarata köt össze a természeti rend és a természetfölötti rend között.”
A természetelvűség gyökerei az ún. ‘hüposztatikus egység’ tagadásában rejlenek, amely teológiai kifejezés Krisztus emberi és isteni természetének kettősségét jelenti. A hüposztatikus egység Nagy Szent Leo pápa, az Egyház doktora (440–461) teológiájának központi eleme, aki meghatározó szerepet játszott a khalkédóni zsinat (451) által kihirdetett dogma megfogalmazásában: a megtestesült Krisztus egyetlen, azaz egyedüli Személy, aki valóságos Isten és valóságos ember, összeolvadás nélkül, átalakulás nélkül, megosztás nélkül és szétválasztás nélkül.
Manapság a természetelvűség gyümölcsei, amelyeket a Francia Köztársaság a szabadkőművesség inspirációjára létrehozott, „veszélyesek és igen keserűek”, amint azt XIII. Leó már előre jelezte: ez a „halál kultúrája”, amint azt Szent II. János Pál 1995-ben az Evangelium Vitae-ben írta. A halál kultúrája, amely különösen Franciaországban terjed el egy sor ’társadalomformáló törvény’ által: az abortusz legalizálása, az azonos neműek házasságának legalizálása, valamint a genderelmélet terjesztése az iskolákban. Egy évvel a francia Köztársaság alkotmányában 2024-ben rögzített abortuszjog után a következő lépés, amely 2025-re várható, az eutanázia legalizálása, amelyet a szabadkőműves páholyok, a „Köztársaság műhelyei” készítenek elő.
Az új pápa, XIV. Leó jól megfontolt és helyesen inspirált névválasztást tett. Valóban, ha azt nyilatkozta, hogy választásának egyik fő oka az volt, hogy a ma zajló „új ipari forradalom” – a mesterséges intelligencia – társadalmi kihívásaival szembenézve követni kell XIII. Leó lépteit, aki a XIX. században a Rerum Novarum enciklikával válaszolt az első ipari forradalom kihívásaira, sejthető, hogy egy másik, nem kevésbé fontos szempont is szerepet játszott döntésében: az Egyháznak harcolnia kell a természetelvűség mai gyümölcsei ellen, amelyek között különösen megjelenik a mesterséges intelligencia mint az emberi hatalomvágy kísértése.
A „gonosz nem fog diadalmaskodni” – hirdette megválasztása után közvetlenül, a Szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt. Ez az erőteljes kijelentés emlékeztet XIII. Leó tetteire, aki elítélte a szabadkőművességet, és az Egyháznak adta a Szent Mihály arkangyalhoz intézett imádságot, hogy az a gonosz elleni küzdelem eszköze legyen. Ezenfelül XIV. Leó május 9-i, a konklávét lezáró, Krisztusra összpontosító homíliája úgy tűnik, I. (Nagy) Leó ihletésére született, aki a hüposztatikus egység doktora volt, és nyolcadik karácsonyi beszédében megjegyezte, hogy:
„Alig ismerünk Krisztus eljövetele óta olyan tévelygést az emberi gondolkodásban a vallási igazságokat illetően, amely valamilyen módon ne támadta volna azt az igazságot, hogy a két természet egyesül az Ige egyetlen személyében”
Ebben a helyzetben, elképzelhető, hogy újabb feszültségek alakulnak ki a Szentszék és a Francia Köztársaság között, mivel az emberi méltóságról vallott felfogásuk egymásnak ellentmond.
Mit fog tenni a Francia Egyház? Meri majd a 2025-ben esedékes, az egyházak és az állam szétválasztásáról szóló törvény 120. évfordulója alkalmából fenntartásait kifejezni a francia laicitással kapcsolatban, amely ellensége, a szabadkőművesség műve? Vagy továbbra is méltatni fogja annak érdemeit, ahogy azt Jean-François Bour atya, a Francia Püspöki Konferencia Muszlim Kapcsolatok Nemzeti Szolgálatának igazgatója nemrégiben kijelentette: „Franciaországnak megvannak az eszközei, hogy humanista kultúrát építsen és szabad polgárokat neveljen. A laicitás az emancipációt teszi lehetővé, ez létfontosságú!” (1).
A Quas Primas enciklika százéves évfordulója, amelyet XI. Piusz adott ki 1925-ben, és amely elrendelte Krisztus Király ünnepét, akinek „királyi hatalma azon csodálatos egységen alapul, amelyet ’hüposztatikus egységnak’ nevezünk” (2), kiváló alkalom lehet a katolikus Egyház számára, hogy erőteljesen emlékeztessen arra, hogy „ha az emberek elismernék Krisztus királyi tekintélyét magánéletükben és a közéletben, hihetetlen jótétemények – igaz szabadság, rend és nyugalom, egyetértés és béke – biztosan elterjednének az egész társadalomban.” (2)
(1) Véleménycikk, amely a La Croix újság internetes oldalán jelent meg 2025. április 29-én
(2) Pie XI, Quas Primas
Nyitókép forrása: Remi Jouan / Wikipedia
LA FRANC-MAÇONNERIE, NOUVELLE RELIGION D’ÉTAT DE LA RÉPUBLIQUE FRANÇAISE ?
Lors de sa visite du 5 mai 2025 à la Grande Loge de France, le président de la République française Emmanuel Macron a rappelé que c’est la « spiritualité » de la Franc-maçonnerie qui avait façonné la laïcité française et qui aujourd’hui continuait d’inspirer la République pour forger et répandre les « valeurs universelles » de la France.
« La France laïque est la fille naturelle de la République »
« La franc-maçonnerie a été l’atelier de la République, c’est un fait historique »
C’est par ces formules solennelles qu’Emmanuel Macron a résumé l’esprit de sa visite du 5 mai 2025 à la Grande Loge de France, jadis présidée par Pierre Simon (1925-2008), promoteur déterminé de l’avortement, de l’euthanasie et de la gestation par autrui (GPA), dont Emmanuel Macron a plusieurs fois honoré la mémoire.
Par ce déplacement présidentiel hautement symbolique, la République laïque revendique sans détour ses origines idéologiques : la franc-maçonnerie, matrice de l’ordre républicain. Les propos tenus lors de la rencontre par le président français ainsi que par Thierry Zaveroni, Grand-Maître de la Grande Loge de France, sont riches d’enseignement.
Extraits du discours de Thierry Zaveroni (5 mai 2025) :
« Votre présence, Monsieur le Président, manifeste une reconnaissance implicite de l’apport de la franc-maçonnerie à la République, à sa devise, à ses idéaux. En venant ici, vous rendez hommage à la spiritualité de la pensée libre »
« La devise de la République, “Liberté, Égalité, Fraternité”, est aussi la nôtre. Elle figurait déjà en 1795 dans nos livres d’architecture qui recueillent le contenu de nos réunions. »
« Les valeurs fondatrices de l’Europe sont des valeurs maçonniques. »
« La loi de Séparation des Églises et de l’État de 1905 à l’élaboration de laquelle les francs-maçons ont contribué, nous la considérons comme un sommet de sagesse républicaine. Elle ne fut pas un rejet du spirituel, mais un rempart contre la domination d’un dogme sur l’ensemble des citoyens. La franc-maçonnerie, depuis ses origines modernes, a défendu cette vision. »
Extraits du discours d’Emmanuel Macron (5 mai 2025) :
« La franc-maçonnerie a été l’atelier de la République, c’est un fait historique. En effet, tout au long du XIXe siècle, l’idée républicaine a été transmise, protégée dans des loges quand elle était réprimée, menacée, combattue. Elle a survécu parce que se sont levés partout des maîtres et des apprentis pour bâtir l’édifice républicain. »
« La devise de la République est aussi la vôtre. La liberté ici a le visage de Pierre Simon, ce médecin qui fut aussi votre Grand-Maître, qui a tant fait pour faire avancer la liberté, la liberté des femmes grâce à la contraception d’abord, le droit à l’avortement ensuite, en faveur duquel il s’engagea aux côtés de Simone Veil. »
« La franc-maçonnerie est aux avant-postes de la bataille, la bataille qui importe si nous voulons façonner le siècle pour le bien de l’humanité. Un signe est sans doute le fait que la franc-maçonnerie a toujours été la cible des complotistes et des obscurantistes qui lui attribuent une influence, la mettant ainsi à l’honneur. »
« Les francs-maçons portent cette ambition de faire de l’homme la mesure du monde, le libre acteur de sa vie, de la naissance à la mort. Pour ma part, je m’en félicite. »
En substance, le Président Macron et le Grand-Maître nous affirment, sans ambiguïté, que la République et la laïcité française sont des œuvres de la franc-maçonnerie, avec pour mission de combattre les « dogmes » (c’est-à-dire les lois de Dieu) et l’« obscurantisme » (sous-entendu l’Église catholique) en vue de l’émancipation de l’être humain débarrassé de Dieu.
Le message de cette visite est qu’il y a aujourd’hui une nouvelle religion d’État en France : la franc-maçonnerie, qui a pris la place jadis occupée par l’Église catholique.
La France chrétienne, « fille aînée de l’Église » est devenue la France laïque, « fille naturelle de la République » façonnée par la franc-maçonnerie, religion séculière de la « pensée libre ». Comme l’a écrit Émile Poulat (1920-2014), historien et sociologue français, « le principe de laïcité a remplacé le principe de catholicité ».
L’Église catholique depuis Clément XII (1738, Bulle pontificale In eminenti apostolatus) a, en maintes occasions, fermement condamné la franc-maçonnerie. Léon XIII, dans son encyclique Humanum genus (avril 1884), fustige le relativisme philosophique et moral de la société maçonnique qu’il qualifie de « secte » :
« Nous avons résolu de fixer directement notre attention sur la société maçonnique, sur l’ensemble de sa doctrine, sur ses projets, ses sentiments et ses actes traditionnels, afin de mettre en une plus éclatante évidence, sa puissance pour le mal et d’arrêter dans ses progrès la contagion de ce funeste plan. Les fruits produits par la secte maçonnique sont pernicieux et les plus amers : il s’agit de détruire de fond en comble toute la discipline religieuse et sociale qui est née des institutions chrétiennes et de lui en substituer une nouvelle façonnée à leurs idées et dont les principes fondamentaux et les lois sont empruntés au naturalisme. »
Qu’est-ce que le naturalisme ? Léon XIII le définit comme le principe selon lequel « en toutes choses, la nature ou la raison humaine doit être maîtresse et souveraine ». Il n’hésite pas à le qualifier comme l’œuvre de Satan. En cela, il s’appuie sur Saint Thomas d’Aquin qui a enseigné dans la Somme théologique que « le crime du démon a été ou bien de mettre sa fin dernière dans ce qu’il pouvait obtenir par les seules forces de la nature, ou bien vouloir parvenir à la béatitude glorieuse par ses facultés naturelles sans le secours de la grâce ». Saint Thomas enseignait aussi que le premier homme pécha de deux manières : en désirant la ressemblance avec Dieu et en voulant, en vertu de sa propre nature, déterminer lui-même le bien et le mal. Le péché originel fut donc un péché de naturalisme.
Être naturaliste, c’est refuser l’ordre divin de la grâce, c’est séparer le naturel du surnaturel, dont l’un des fruits est le laïcisme. Pie IX parlait ainsi des naturalistes dans l’allocution consistoriale Maxima Quidam (1862) :
« Ces hommes détruisent complètement la cohésion nécessaire qui, par la volonté de Dieu, unit l’ordre naturel et l’ordre surnaturel ».
Le naturalisme plonge ses racines dans la négation de l’”union hypostatique”, terme théologique pour exprimer la double nature humaine et divine du Christ. L’union hypostatique est le cœur de la théologie de Saint Léon Ier le Grand, docteur de l’Église et pape de 440 à 461, qui joua un rôle primordial dans la proclamation, par le Concile de Chalcédoine (451), du dogme de la double nature du Christ, vrai Dieu et vrai homme, en une seule personne, sans confusion, sans transformation, sans division, sans séparation.
Aujourd’hui, les fruits du naturalisme produits par la République française sous l’inspiration de la franc-maçonnerie sont « pernicieux et amers » comme nous l’avait annoncé Léon XIII : il s’agit de la “culture de mort”, comme l’écrivait Saint Jean-Paul II en 1995 dans Evangelium Vitae. Cette culture de mort qui se répand notamment en France par une succession de “lois sociétales” : légalisation de l’avortement, légalisation du mariage des personnes du même sexe, propagation dans les écoles de la théorie du genre. Un an après la consécration en 2024 du droit à l’avortement dans la Constitution de la République française, la prochaine étape qui s’annonce pour 2025 est la légalisation de l’euthanasie préparée dans les loges maçonniques, « ateliers de la République ».
Le nouveau pape Léon XIV a été fort bien inspiré en choisissant son nom. En effet, s’il a déclaré que l’une des principales raisons de son choix était qu’il fallait, pour affronter les nouveaux défis sociaux posés par la révolution industrielle de l’intelligence artificielle, suivre les pas de Léon XIII, qui, au XIXe siècle, répondit aux enjeux de la première révolution industrielle par l’encyclique Rerum Novarum, on devine qu’une autre raison qui a motivé son choix est le combat que l’Église devra mener contre les fruits contemporains du naturalisme, parmi lesquels figure d’ailleurs la tentation de toute-puissance de l’intelligence artificielle.
« Le mal ne prévaudra pas » proclama-t-il à peine élu devant la foule rassemblée sur la place Saint Pierre. Cette parole forte fait écho à Léon XIII qui condamna la franc-maçonnerie et donna à l’Église la prière adressée à l’Archange saint Michel pour combattre le mal. Par ailleurs, l’homélie de Léon XIV du 9 mai clôturant le conclave, toute centrée sur le Christ, semble s’inspirer de Léon Ier le Grand, docteur de l’union hypostatique, qui faisait observer dans son huitième discours sur la Nativité :
« Nous ne connaissons, depuis la venue de Jésus-Christ, presqu’aucun égarement de la pensée humaine en matière religieuse qui, d’une façon ou d’une autre, n’ait été une attaque à cette vérité des deux natures réunies dans la personne unique du Verbe ».
Dans ce contexte, il se pourrait que le pontificat de Léon XIV se traduise par un regain de tensions entre le Saint-Siège et la République française, dont les conceptions de la dignité humaine sont antinomiques.
Que fera l’Église de France ? Osera-t-elle, à l’occasion du cent-vingtième anniversaire de la loi de séparation des églises et de l’État, exprimer ses réserves sur la laïcité française, œuvre de son ennemi, la franc-maçonnerie ? Ou bien continuera-t-elle à vanter ses mérites, dans la lignée d’une déclaration récente du Père Jean-François Bour, Directeur du Service national pour les relations avec les musulmans à la Conférence des évêques de France : « La France a des outils pour bâtir une culture humaniste et former des citoyens libres. La laïcité permet l’émancipation, c’est capital ! »(1).
Le centenaire de l’encyclique Quas Primas de Pie XI, qui en 1925 institua la fête du Christ-Roi, dont « le pouvoir royal repose sur cette admirable union qu’on nomme l’union hypostatique »(2), serait une belle occasion pour l’Église catholique de rappeler avec force que « si les hommes venaient à reconnaître l’autorité royale du Christ dans leur vie privée et dans leur vie publique, des bienfaits incroyables – une juste liberté, l’ordre et la tranquillité, la concorde et la paix – se répandraient infailliblement sur la société tout entière »(2).
(1) Tribune publiée le 29 avril 2025 sur le site internet du journal La Croix
(2) Pie XI, Quas Primas
