Gondolatok az ukrán–amerikai nyersanyag-megállapodásról
Ferenc pápa temetésén a világ valamennyi vezetője részt vett. A búcsúztatás mellett egy fontos bilaterális egyezmény is megszületett, amely már hónapok óta a nemzetközi diskurzus aktív szereplője. Az ukrán és az amerikai elnök aláírta, az ukrán parlament május 8-án ki is hirdette az április 30-án aláírt megállapodást Ukrajna és az Amerikai Egyesült Államok között az Amerikai–Ukrán Újjáépítési Befektetési Alap létrehozásáról. A kétoldalú államközi szerződés célja egy olyan befektetési alap létrehozása, amely az ukrajnai újjáépítést szolgálja – elsősorban amerikai tőkével. A háttérben többek között a kritikus ásványkincsekhez való hozzáférés lehetősége is áll.
Jelentős eredmény ez, hiszen Donald Trump korábban azt követelte, hogy Ukrajna térítse meg az USA által nyújtott, 350 milliárd dollárt kitevő háborús segélycsomagot. Zelenszkij ezt kategorikusan elutasította, és végül az aláírt megállapodásban nincs szó adósságról vagy visszafizetésről, de nem mondható az sem, hogy a sorok között nem adta el az ukrán elnök az országa jelentős részét. Az amerikai elnök továbbra is üzletként tekint az egyezségre, mondván: Amerika „elméletileg sokkal többet kap vissza”, mint amit a háború során nyújtott. Ennek része, hogy az USA közvetlen hozzáférést kap Ukrajna ásványkincseihez, beleértve az olajat és a földgázt is – noha a tulajdonjog, így a szuverenitás továbbra is Ukrajnánál marad.
A megállapodás egyik fontos újítása, hogy a nyersanyag-hozzáférés nem csak az akkumulátorokhoz szükséges fémekre terjed ki. Az USA ugyanúgy részesedhet az olaj- és gázipari projektekből is – annak ellenére, hogy ezek az elemek korábban nem szerepeltek a tervezetekben. Ukrajnának továbbá joga van eldönteni, hogy az ország mely területein valósulnak meg fejlesztések a megállapodás keretében. Mivel a kritikus nyersanyagok 40%-a orosz megszállás alatt álló területeken található, ez megnehezíti, hogy az Egyesült Államok de jure vagy de facto elismerje az orosz megszállást – holott a korábban kiszivárgottamerikai békejavaslat ezt lehetőségként felvetette. Ukrajnának szerencsés geológiai védelme is akadt: mivel több jelentős nyersanyag lelőhely a frontvonal közelében helyezkedik el, emiatt az amerikai beruházások visszatarthatják az orosz előrenyomulást.
Az amerikai fél számára az erőforrások akkor válhatnak igazán értékessé, ha gyorsan sikerül tűzszünetet elérni – vagyis a háború befejezése immár gazdasági érdekké is vált. 2025. május 15-én Törökországban kilátásba is helyeztek egy diplomáciai csúcsot, hamarosan kiderül, hogy valóban részt vesznek-e rajta a békéhez szükséges tárgyalófelek.
Európában sokan aggódtak, hogy az USA-val kötött megállapodás alááshatja Ukrajna és az EU közötti stratégiai partnerséget, különösen a nyersanyagok terén. Az egyezmény szövege azonban kimondja: az Egyesült Államok tiszteletben tartja Ukrajna uniós csatlakozási szándékát. Emellett Washington támogatja, hogy más – például európai – technológiák és befektetések is elérjék Ukrajnát, vagyis nincs kizárólagossági záradék, legalábbis a javaslat szövege szerint.
Ukrajna a befektetési alap első tíz évében keletkező nyereséget teljes mértékben az ukrán gazdaságba forgathatja vissza, új projektek vagy újjáépítések formájában. Ez akár történelmi jelentőségű vállalás is lehet – csakhogy ez a kitétel egyelőre nem szerepel az aláírt megállapodásban. A kijevi kormány szerint ez egy későbbi, technikai kiegészítő egyezmény tárgya lesz. Tíz év után az esetleges nyereséget már közösen osztanák fel a felek.
Bár Trump korábban leépítette a katonai támogatást, a mostani egyezmény részeként ismét napirendre került a jövőbeni amerikai katonai hozzájárulás, például légvédelmi rendszerek biztosítása. Az ukrán fél ezt úgy értelmezi, hogy a gazdasági megállapodás nélkül nem lett volna új katonai segítség sem. Fontos azonban, hogy konkrét biztonsági garanciákat most sem tartalmaz a dokumentum – az USA bármikor elállhat a megállapodástól, így Ukrajna szövetségese továbbra is kiszámíthatatlan marad.
Látható, hogy a nemzeti szabályaiban, ha hosszas folyamat árán is, de Ukrajna igyekszik fejleszteni saját kapacitásait is. 2024. december 18-án fogadták el második olvasatban (az eredetileg 2021. október 27-én benyújtott törvényjavasalt alapján) a 4154-ІХ számú törvényt, amely az egyes ukrán jogszabályok módosításáról Ukrajna ásványi nyersanyag-bázisa fejlesztésének 2030-ig tartó nemzeti programjának aktualizálásáról, valamint a stratégiai és kritikus fontosságú ásványokra és összetevőkre vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról szól. A törvény célja az ásványvagyon-fejlesztési program frissítése, a stratégiai és kritikus jelentőségű ásványok meghatározása, a geológiai szektor állami kompenzációs alapjának bevezetése, valamint a környezetvédelmi szempontok erősítése.
A kritikus nyersanyagokért (CRM) folyó globális verseny egyre élesedik, mivel az ezen anyagok kitermelését és feldolgozását uraló néhány szereplő egyre inkább gazdasági eszközként és geopolitikai fegyverként kívánja felhasználni ezeket az erőforrásokat.
Mindebből az következik, hogy az egyezmény nem csupán Ukrajna és az USA ügye. A világ nyersanyagpiacainak geopolitikai átrendeződése zajlik – és ebben Európa érdekei is erősen érintettek. Ha az amerikai vállalatok a gyakorlatban elsőbbséget élveznek az ukrán nyersanyaghoz való hozzáférésben, az szűkítheti az EU mozgásterét egy olyan időszakban, amikor a zöld átállás gyorsasága a jövő versenyképességét is meghatározza.
Az Európai Uniónak most kell lépnie: erősítenie kell az együttműködését Ukrajnával, új formákat kell keresnie a közös bányászat, feldolgozás és technológiai fejlesztések terén. Mert aki ma hozzáfér az erőforrásokhoz, holnap a szabályokat írja.
Kép: usembassy.gov
