„Felébredni a közönyből, a tehetetlenségből és az elnyomás évszázados rémálmából és megváltoztatni a világot.” E forradalmi hevülettől átitatott szavakat mondhatta volna Lenin, Trockij, Mao vagy éppen az afroamerikai woke (felébredt vagy éberség) mozgalom bármelyik új „revizionista önjelölt papja”. Ben Shapiro, híres konzervatív média személyiség szerint a woke követői és baloldali ideológusai radikálisan újraértelmezik az amerikai történelmet, és az afroamerikai polgárjogi mozgalom leple alatt és a társadalmi igazságtalanságok elleni harc jegyében vallásos hevülettel, a tömegben rejlő nyers erő kultuszával afroamerikai fajvédelmi akciókat hajtanak végre. Obama elnök korábban többször kifejtette, nem kis megütközést keltve a radikális forradalmi hévtől elvakult fiatal afroamerikai közösség tagjai körében, hogy az agresszív woke (és Black Lives Matter) mozgalom hevesen ítélkező, fehérgyalázó, tulajdonképpen burkolt, illetve nyílt gyűlöletkampányai igencsak kontraproduktívak lehetnek, és negatív reakciókra késztetik a többségi fehér amerikai társadalmat, amely egyáltalán nem használ az afroamerikaiak ügyének. A fehér gyarmatosítók örökségét elutasító afroamerikai identitáskereső magatartás az utóbbi időszakban már nemcsak az ikonikus történelmi jelképek, szobrok, könyvek, filmek léte ellen lázad, hanem lassan az angol nyelv öröksége, primátusát is megkérdőjelezik, csak épp nincs egy másik helyettesítő ősi (afrikai) nyelv, amihez visszanyúlhatnának.
A BLM megmozdulások révén újabban sokat emlegetett Pulitzer-díjas Nikole Hanna-Jones, az afroamerikai ügy egyik fő ideológusa, afroamerikai történész-újságírónő szerint egyáltalán nem a puritán Zarándok Atyák vagy a kolonialista és rabszolgatartó Alapító Atyák, hanem az afroamerikaiak milliói tekinthetőek az igazi amerikaiaknak, továbbá az ő nyelvi dialektusát tekinthetjük az igazi amerikai angolnak és nem az európai gyarmatosító fehérek nyelvét. Jó példa erre maga a nyelvtanilag helytelen woke kifejezés használata is az awake avagy woken melléknévi igenév helyett, akárcsak az úgynevezett Black English-ben avagy AAVE (African-American Vernacular English, afroamerikai angol közbeszéd) nyelvi dialektusban bevett kettős tagadás és egyéb, a „fehér” szabványangolban helytelennek nyilvánított nyelvi formulák gyakori alkalmazása. Amint az utóbbi száz év során a különféle ideológiák, -izmusok, vagyis a szavak és eszmék összeütközését is megtapasztalhattuk a véres háborúk mentén, manapság amerikai kontextusban is megjelenik az eszmék harca a BLM és a woke mozgalom révén is. Hiszen, elsősorban baloldali elemzők szerint az amerikai konzervatív jobboldal kifordítja és eltúlozva félremagyarázza, szellemi fegyverként használja az ártalmatlan woke kifejezést.
Kulcsfontosságú az elnökválasztás évében, politikai szempontból ugyanakkor érthető módon a Demokrata párt szélső-liberális és újbaloldali szárnyai látszólag stratégiai és szavazatszerző megfontolásokból felkarolják és támogatják a fent említett, vitatott megítélésű mozgalmak céljait és megnyilvánulásait, amelyek ideológiai szempontból komoly törést és hosszú távon retrográd politikai károkat is okozhatnak, úgy a Demokrata párt identitása, mint az amerikai felső-középosztálybeli fehér törzsszavazóinak elképzelései szempontjából. Az országos felmérések szerint a körülbelül 35 milliós afroamerikai választóréteg túlnyomó többsége hagyományosan Demokrata párti szimpatizáns és szavazó, ugyanakkor a republikánusok támogatottsága és a BLM, illetve woke mozgalom stílusát, üzeneteit és megmozdulásait elvetők aránya sem elhanyagolható, hiszen 15% körüli az afroamerikai közösség körében. Ugyancsak sokatmondó, hogy az afroamerikaiak körében a mély vallásosság és a gyakran rasszista jellegű, afroamerikai fajvédő üzenetek és tartalmak népszerűsége és elfogadottsága jóval magasabb az amerikai országos átlagnál. Ezzel párhuzamosan és arányosan a mérsékelt liberalizmus toleranciaértékeinek (meleg házasság, abortusz stb.) elutasítása is jóval magasabb az afroamerikaik körében, akik bár Demokrata párti szimpatizánsok többnyire konzervatív értékeket vallanak.
Furcsa és paradox módon, az évtizedek óta hatékonyan terjesztett és a politikai, közéleti megnyilvánulások origó pontjává váló fősodorbeli (mainstream) liberális politikai korrektség és pozitív diszkrimináció dimenziójában az afroamerikaiak gyakran rasszista megnyilvánulásait nem lehet vagy nem illik annak tekinteni, ami valójában, mindez jelentős kimondatlan frusztrációt és ellenérzést okoz a többségi társadalom tagjai körében. Felettébb kevés tanulmány és felmérés történt a fordított rasszizmusnak (reverse racism) is nevezett fontos, valós, ellenben többnyire elhallgatott társadalmi probléma feltárása ügyében. Azon nagyon kevés vizsgálatok alapján, amit az utóbbi évtizedben végeztek ebben a témában, például a bostoni Tufts Egyetemen, kitűnik, hogy a megkérdezett fehér amerikaiak körében is jelentősen növekedett a sérelmükre elkövetett rasszista jellegű bűncselekmények aránya és inzultusok percepciója, már jóval a BLM mozgalom országos, sőt globális fokozatra kapcsolása előtt. A fehér polgárok úgy érzik, hogy a rasszizmus kérdése, tulajdonképpen egy soha meg nem oldható társadalmi probléma, amelynek negatív következményeit csak tompítani, mérsékelni lehet, de inkább egymás kárára és ellenére, egyfajta össztársadalmi nulla összegű játék (zero-sum game) gyanánt. Ugyancsak, a megkérdezettek színes bőrű amerikaiak körében csupán 35% vélekedett úgy, hogy az Obama-adminisztráció nyolc éve alatt némileg javultak a faji egyenlőség társadalmi feltételei és körülményei az Egyesült Államokban, míg sokak szerint inkább még romlottak.
Amint azt már számos elemzés, tanulmány kimutatta, elsősorban amerikai jobboldali, konzervatív think tankek részéről, a tragikus májusvégi Floyd-eset után bekövetkezett példanélküli tiltakozás és tüntetéshullám jelentős újbaloldali, posztkolonialista ideológiai tartalmat és politikai csapásirányt is nyert. A nagyon harsány és erőszakos, afroamerikai fajvédő jellemvonásokat is hordozó mozgalom képviselői immár nemcsak a bőrszínalapú politikai, társadalmi megkülönböztetés ellen küzdenek, hanem elsősorban a történelmi múlt és a fehér (európai keresztény) gyarmatosítók mindennemű szellemi és tárgyi kulturális öröksége ellen (a nagy történelmi személyiségektől a sakkfigurákon és meséken keresztül, a katolikus „túlzottan fehér” szentekig) emelik fel szavukat, és sajnos, nem ritkán öklüket is. Természetesen az események tükrében igencsak kételkedhetünk, hogy a nyugati civilizációs kulturkánont utólagosan és radikálisan átalakítani szándékozó ifjú tüntetők és véleményvezérek történelmi tudata, illetve ismeretei megfelelők-e ehhez a bonyolult és felelősségteljes folyamathoz, hiszen látszólag nem hallottak arról a Bernard Shaw-féle alapbölcsességről, miszerint minden ember megérdemli, hogy saját kora mércéjével és viszonyai közepette ítéljék meg tetteit.
A szobordöntögető erőszakos tüntetők felettébb látványos legitimációs és egyéb hiányosságairól nem áll módunkban részletesebben értekezni, legyen elég megemlítenünk a legutóbbi Harvard/CAPS Harris közvélemény kutatás eredményét, miszerint az amerikaiak 48%-a szerint maradhatnak még a legvitatottabb déli konföderációs hadvezérek és egyéniségek szobrai is, mint történelmi emlékek.
Az amerikai nagyvárosok utcán tüntető és szobrokat döntögetők túlnyomó többsége fiatal fehér amerikai, akik ifjúkori forradalmi hévtől hajtva a fennálló politikai rendszer ellen és BLM melletti szolidaritásból tiltakoznak vélt vagy valós faji és társadalmi sérelmek orvoslása céljából. Másrészt, a jelszavaik és tetteik mentén, a történelmi múlt hagyatékának eltörlése, a társadalom radikális átalakításának vágya nagyon sokuk számára egyáltalán nem újdonság, hiszen, ha épp nem a mindennél befolyásosabb közösségi médiából informálódnak, akkor saját középiskolai történelem tankönyveikből is tanulhatták és szívhatták magukba mindezeket a radikális eszmeiségű gondolatokat. A híres tankönyvszerző Howard Zinn, New York-i neomarxista történész és szocialista polgárjogi mozgalmár által kidolgozott történelem- és társadalom-átalakító projekt, mondhatni beérett az utóbbi három évtized során, hiszen az ő leplezetlen célja az új nemzedékek indoktrinációja és a „baloldali progresszív” értékek, eszmék iránti fogékonyságuk feltámasztása volt a művei által, egy új alapokra épülő amerikai társadalom kialakítása érdekében.
Mindazonáltal, a liberális dominanciájú amerikai szellemi elitben kisebbségbe szoruló halk szavú amerikai „értelmiségi ellenzékiek” és konzervatív pedagógusok szerint a Howard Zinn, Nikole Jones és a BLM, illetve woke mozgalom mögött felsejlő más szélsőbaloldalinak tekinthető ideológusok, véleményvezérek, és „társadalom-átalakító mérnökök” paradigmájába már egyáltalán nem fér bele a hiteltelenített Alapító Atyák demokráciafelfogása és európai gyökerű civilizációs öröksége, amelyek nélkül immár az Egyesült Államok eszmei léte is megkérdőjelezhető a július 4-ei Függetlenség Napja árnyékában.
Felhasznált források:
Nikole Hanna Jones on BLM
Public Opinion on BLM shifted in The New York Times
Ben Shapiro: Woke Chaos and Naked Power in Pittsburgh Post-Gazette
Majority say the Confederate statues should stay in The Hill
Steve Rose: How the word ‘woke’ was weaponized by the right in The Guardian
Obama challenges ‘woke’ culture on BBC
History teachers on Zinn’s Marxist history textbook in The Federalist
Why so many Black voters are Democrats, even though they aren’t Liberal in FiveThirtyEight
A borítóképen: Tiltakozók Lincoln elnök ellen, a washingtoni Lincoln Emlékmű előtt 2020. júnus 26-án. Forrás: The New Republic.
