„Jómagam és Alicia (Garza) jól képzett mozgalomszervezők és képzett marxisták vagyunk, mondhatnám igencsak felkészültek vagyunk az eszmei keretrendszer és az ideológiákat illetőleg. Olyan mozgalmat szeretnénk szervezni, amely hasznára lehet sok, sok fekete honfitársunknak (…) konkrét és tiszta elképzeléseink vannak a mozgalom céljáról és irányáról (…) A feketeség (being Black) definíciója sokkal több, mint egy konstruált faji identitás és meghatározás, inkább egy tágabb politikai fogalom,” nem kis büszkeséggel állította magukról és a híres-hírhedt Black Lives Matter (BLM) mozgalom küldetéséről a főszervező és mozgalomalapító Patrisse Cullers, néhány évvel ezelőtt. E nem titkolt politikai nyilatkozat csupán azért érdekes és figyelemreméltó, mert az utóbbi hónapok drámai eseménysorozatainak értelmezése során a BLM mozgalom vezetőit, illetve a hozzájuk csapódó sajátos afroamerikai gender-mozgalmi szerveződéseket, és különösképpen az antifasiszta és egyéb radikális fekete fajvédelmi csoportokat többször illették baloldali, neomarxista címkékkel. Sőt, Trump elnök felforgató, belföldi terrorista szerveződés vádjával is illette őket, elsősorban a német gyökerű Antifa mozgalom mellett, amely nem kis felháborodást és indulatos tiltakozást váltott ki a BLM mozgalom követőiből. Természetesen, megelőlegezve a mélyebb vizsgálódás eredményeit az is elképzelhető lehetne, hogy egy ifjú mozgalom olyan eszmeiséget, ideológiai üzeneteket vállal fel, amiről követőik nem is sejtik, hogy marxista, sőt szélsőbaloldali jellegű, ami Amerikában nem igazán jelent pozitív megerősítést a társadalom többsége részéről. Cullers nyilatkozatából ugyanakkor kiderül, hogy nem csupán önkéntelen eszmei azonosulásról lehet szó a BLM és a radikálisabb marxista vonulat kapcsán.
A továbbiakban röviden áttekintjük a BLM mozgalom hátterét és megvizsgáljuk, hogy mennyiben helytállóak a fenti címkék és súlyos vádak, illetve, hogy milyen kapcsolat létezik az önmagát alulról építkező civil (grassroot), polgárjogi aktivista mozgalomként aposztrofáló hálószervezet (netroot movement) és a szélsőbaloldali ideológiák, illetve különösképpen a hírhedt amerikai radikális baloldali terrorszervezetek öröksége között. A politikai árkok és érdekszférák mentén szélsőségesen megosztottá és ideológiailag elfogulttá váló amerikai sajtótermékek online és nyomtatott felületein sajnálatosan, ellenben nyilvánvaló módon a BLM mozgalom ideológiai hátteréről és burkolt radikális kapcsolati hálójáról nem igazán olvashatunk, értesülhetünk a fősodorbeli, többnyire baloldali-liberális kötődésű médiában. Következésképp ebben az esetben is az ellenérdekelt fél, a politikai paletta jobboldali, konzervatív oldalának oknyomozó újságíróinak munkáira, és saját kutatásainkra hagyatkozhatunk, hogy minél átfogóbb és tisztább képet nyerhessünk a BLM mozgalom kevésbé ismert jellegéről. Itt érdemes megjegyezni, hogy az amerikai baloldali-liberális politikai tömb és keleti parti értelmiség zászlóshajójának, és egyben globális szócsövének is számító New York Times lap szerkesztősége július 4-i döntésétől, nevezetesen a nagybetűs Black és a kisbetűs white, fehér jelzős szerkezetek jövőbeli alkalmazásáról most nem áll módunkban részletesen foglalkozni – amúgy is bizonyára még számos elemzés fog születni e témában – ugyanakkor fontosnak tartjuk felidézni azt a régi bölcsességet, miszerint, aki képes uralni a szavak és eszmék világát az tulajdonképpen uralja a társadalmat is. A BLM ideológusainak és a New York Times szerkesztőségének döntései, kijelentései mögött nem nehéz felismerni e társadalomformáló és nyelvi kontextust is uralni vágyó szándékot. Bár még kevesen, de annál erőteljesebben kezdik kifejezni, hogy a BLM világméretű hálózatalapú mozgalma kapcsán nem csupán faji alapú polgárjogi aktivizmus és társadalmi sérelem kifejezés zajlik a nyugati világban, hanem eszmék összecsapása és többé-kevésbé nyílt politikai forradalom is zajlik a fennálló klasszikus liberális (konzervatív) rend és paradigma ellenében.
Az amerikai BLM mozgalom forradalmi lendületének hordozói feltehetőleg jól érzékelik a számukra kedvezőnek tűnő, bár illékony történelmi és politikai momentumot, mint ahogy Victor Hugo a 19. század közepén felismerte, hogy „semmi sem lehet erősebb, mint egy eszme, amelynek elérkezett az ideje”. Kevésbé ismert tény ugyanakkor, hogy a nyugati, szabadpiaci kapitalizmus fellegvárának tekintett Egyesült Államokban a marxista, szocialista gondolatnak és szélsőbaloldali politikai mozgalomnak több mint száz éves hagyománya van, amely nem nélkülözi a radikális, erőszakos, sőt államellenes terrorista jellegű vonulatot sem. Az amerikai baloldali mozgalom és Szocialista Párt legnagyobb politikai sikere az 1920-as elnökválasztáson immár ötödször induló Eugéne Debs-re leadott 900 ezer szavazat volt, amely mintegy 3,4%-os országos támogatottságot jelentett az amúgy börtönben ülő Debs elnökjelölt számára. Mindemellett 1919–1921 során baloldali radikális terrorista aktivisták célzott robbantásokat hajtottak végre a New York-i Wall Streeten, a washingtoni Külügy-, és Igazságügyi Minisztérium, az FBI, és a Capitol Hill-i Kongresszus épülete ellen, amelynek következtében országos hajtóvadászat indult a felforgató, orosz kommunista behatású „vörös brigádok” ellen.
A hidegháború derekán, az 1970-es évektől kezdve a baloldali radikális aktivizmus és marxista ideológia a fekete polgárjogi mozgalommal és feminista gender témával karöltve megtalálta kibontakozási lehetőségét és helyét az amerikai társadalomban, és egyre több támogatóra lelt az inkább baloldali-liberális irányba elmozduló felsőoktatás világában. Az 1968-as nyugat-európai kapitalizmus és fennálló rendellenes, neomarxista diáktüntetések Amerikában is kifejtették hatásukat a vietnámi háború elleni tiltakozásokkal megerősödve. A diáktüntetések főszervezőjeként megjelenő Diákok a Demokratikus Társadalomért (Student for a Democratic Society, SDS) baloldali szervezet radikális szárnyaként létrejött a Weather Underground nevű erőszakos marxista mozgalom 1969-ben, amelyet akcióik révén nem sokkal később az FBI már belföldi terrorista szervezetnek nyilvánított. Az SDS, illetve a radikális Weather Underground illegális szervezet aktivistái között és mellett, a hírhedt Fekete Párducok (Black Panthers), Brown Berets, May 19, Iszlám Népe (Nation of Islam), illetve Assata Shakur vezette Fekete Felszabadítási Hadsereg (Black Liberation Army) radikális fekete fajvédő csoportok bizonyultak a legtevékenyebbeknek. A bankrablásoktól, robbantásoktól és gyilkosságoktól sem visszariadó antifasiszta, anarcho-marxista politikai hálózat fő háttérmozgató ideológusai Susan Rosenberg, A. Shakur, Kathy Boudain, David Gilbert voltak, de leginkább a szakszervezeti vezető, Eric Mann bizonyult a fő ideológiai iránymutatónak. Mann két év börtön után elsősorban politikai újságíróként és lelkes szélsőbaloldali aktivistaként tevékenykedett évtizedeken keresztül, és az újabban sokat emlegetett szintén radikális neomarxista Howard Zinn történész, tankönyvíróval a fiatal generációk érzékenyítésében és indoktrinációjában látta a megfelelő potenciált céljaik elérése érdekében. Fél évszázaddal később nyilvánvaló módon gyorsan egymásra talált a veterán ideológus aktivista, Eric Mann és a 2013-ban létrejött BLM, hiszen a fent említett Patrisse Cullors és BLM-s vezetőtársai politikai ideológiai mentoraként is tevékenykedik. Mann ideológiai alapozása mellett a BLM Global Network nevű világméretű hálózatalapú szervezet több millió dollárra rúgó anyagi támogatásban is részesült az utóbbi 5 év során olyan illusztris pénzügyi donoroktól, mint a Colin Kaepernick Fund, NoVo Fund, W.K. Kellog Foundation, Tides Foundation, vagy a radikális baloldali ügyek közismerten legfőbb globális támogatója, az Open Society Foundation. Érdekes és jól átgondolt módon a támogatások nem közvetlenül a hálózatalapú fekete fajvédő civil mozgalom számlájára kerülnek (a nyilvánvaló politikai támadások elkerülése érdekében), hanem a Thousand Currents nevű, BLM-támogató, karitatív alapkezelő civil szervezeten keresztül kerülnek felhasználásra, amelynek egyik alelnöke nem más, mint a többek között terrorizmusért is elítélt, majd Bill Clinton elnöktől 2001-ben kegyelmet kapott híres-hírhedt marxista aktivista, Susan Rosenberg.
Természetesen teljességgel más kérdés, hogy az általuk képviselt eszmének és ügynek mekkora a társadalmi támogatottsága, igazságtartalma és jogossága, illetve az őket támogató széles tömegek, különösképpen a történelmi részletekben és társadalmi viszonyokban felettébb járatlan amerikai fiatalok tisztában vannak-e a forradalmi BLM mozgalom fentebb bemutatott háttér-ideológusainak valós szándékaival, érdekeivel és igazi eszmeiségével.
A válasz várat magára, főképp, hogy ebben a fontos és komplex kérdésben még nem igazán készülnek széles körben terjesztett tényfeltáró tanulmányok és felmérések. Visszatérő módon csupán abban a felületes témában és vonatkozásban kérdezik az amerikaiak véleményét, hogy egyetértenek-e vagy sem az afroamerikaiak sérelmére elkövetett rendőri erőszak elleni BLM tiltakozásokkal és a rendfenntartó erők reformjával? E kérdésnek amúgy körülbelül 60%-os a társadalmi támogatottsága a reprezentatívnak mondott 1100 megkérdezett amerikai polgár körében, ellenben alapos kétségeink lehetnek, hogy amennyiben az amerikai választópolgárok előbb-utóbb megismerkednek a BLM valódi arcával és a mozgalom hátterében felsejlő radikális anarcho-marxista mozgatóerőkkel fennmarad-e majd az illékony társadalmi támogatás és szimpátia irántuk…?
Felhasznált források:
Kép forrása: In Defense of Marxism: Black Marxists in the US, 1970
McCarthy, Andrew: „Revolution is Winning” In National Review. July 05, 2020
„Majority agree with BLM and police reform needed”: CBS News, June 28, 2020
Real News Network: A Short history of Black Lives Matter. July 22, 2015
Susan Rosenberg in Thousand Currents, July, 2020
„Why we are capitalizing Black?” In: The New York Times, July, 05, 2020
„What is ’antifa’ and why is Donald Trump targeting it?” The Guardian, June 06, 2020
Zinn, Howard: Zinn Education Project
