Egy ország innovációs rendszerének működése szempontjából az egyes szférák (helixek) közötti kapcsolatok kiemelt jelentőségűek. A kapcsolatrendszernek több elméleti modellje létezik, ezeket mutatjuk be az alábbiakban.
Az innovációs teljesítmény egyik legfontosabb feltétele az innovációval foglalkozó szervezetek közötti kapcsolatrendszer minél jobb működése. Ahhoz, hogy egy ország az innovációban eredményes legyen, a kapcsolatok kiépítése és megfelelősége nélkülözhetetlen. A különböző kapcsolatrendszerek leírása érdekében sok elméleti modell létezik, közülük most néhányat mutatunk be.
Fontos, hogy az innovációban nincsen a világ minden táján alkalmazható jó megoldás. Az eszközöket és fejlesztési lépéseket mindig az aktuális körülmények alapján kell kidolgozni, megvalósítani, figyelembe véve a belső és a külső viszonyokat, a társadalmi–gazdasági–kulturális hátteret.
A kapcsolatrendszer működtetésében a történelmi hagyományoknak megfelelően három nagyobb csoportot láthatunk:
- az állam az akadémiai, egyetemi és a vállalati szféra között lévő viszonyokat nagymértékben befolyásolja, irányítja, közvetlenül beavatkozik;
- azokban az országokban, ahol hagyományosan erős az állami és a többi szféra szétválasztása (pl. USA, skandináv országok), az állami és a magán innovációs szervezetek egymástól függetlenül, szigorúan szétválasztva működnek;
- a harmadik nagyobb csoport a fenti kettő kombinációja, az állami és a magán szféra nem különül el nagyon mereven, közöttük folyamatos a kommunikáció, interakció, a kapcsolatok száma magasabb, intenzitásuk jelentősebb – ez a modell jellemző a mai gazdaságokban, ahol az együttműködés jelentősége és szintje folyamatosan nő az innovációban.
A modellek
A kapcsolatrendszer szereplői alapján szintén kidolgoztak több modellt. A „triple helix” modell szerint az egyetemi–tudományos szféra, a gazdasági (magán vagy vállalati) szféra és a kormányzati szféra közötti kapcsolatok határozzák meg egy ország innovációs rendszerének működését. A szférák közötti kapcsolatrendszer kritikusan fontos, a rendszer fejlesztésében a legjelentősebb a kapcsolatok kialakulását és működését akadályozó tényezők megszüntetése.
Az innováció szerepének egyre fontosabbá válásával a háromszereplős „triple helix” modell kiegészült a civil szférával és az állampolgárokkal, így kialakult a négyszereplős „quadruple helix.” A kiegészítés célja annak megjelenítése, hogy az innováció, a tudás előállítása a civil szférában is megvalósul.
Következő lépésként jött létre az ötszereplős „quintuple helix” modell, ebben ötödik szféraként a társadalom külső környezete jelenik meg. A külső környezet a modell szerint elsősorban a természeti környezetet jelenti, amely kapcsolatban és kölcsönhatásban áll a másik négy helixszel.
Az egyetemek a fenti modellek mindegyikében megjelennek mint a tudás előállításának-hasznosításának központjai, folyamatosan és közvetlenül kapcsolatban állnak a többi szférával, helix-szel.
A blogbejegyzés a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott 2019-1.2.1-EGYETEMI-ÖKO-2019-00014 azonosítószámú, „Közszolgálati Technológia Transzfer Kezdeményezés (KTTK)” című projekt keretében készült. Nyitókép forrása: pexels.com
