A nemzeti innovációs rendszer stabilitását és hatékonyságát nagy mértékben meghatározza a felsőoktatási intézmények, valamint a vállalatok kapcsolata. Az együttműködésnek több módja is lehet, a szakirodalom nyolc alapvető kapcsolati formát különböztet meg. Az egyes kapcsolattípusokat és a kiemelést érdemlő jó gyakorlatokat, példákat két, egymást követő írásban mutatjuk be.
Napjaink száguldó, konfliktusokkal, pénzügyi és egyéb (például a klímaváltozás, a járványok, az öregedő társadalmak, a migráció vagy az éhezés okozta) kihívásokkal teli világa elképesztő ütemben alakul át. Az automatizáció, a robotizáció és a digitalizáció térnyerése nemcsak a gazdaságban, hanem az élet minden területén jelentős változásokat eredményez. Az innovációs folyamatok előtérbe kerülése, valamint a tudásalapú gazdaság komoly hatással van a tudomány, a technológia, az innováció és a gazdaság kapcsolatára.
A technológiai változásokon és az innovációkon alapuló versenyképesség egyik legfőbb mozgatórugóit az innovatív vállalkozások és az egyetemek jelentik. Így egyre inkább felértékelődtek az ipari szereplők és a felsőoktatási intézmények közötti együttműködések, továbbá elkerülhetetlenné vált a felsőfokú képzések újratervezése, a piaci szereplők igényeihez történő igazítása.
A több területen, magas színvonalon együtt dolgozó egyetemek egyúttal versenytársak is. Versenyeznek például a hallgatókért, a hazai és nemzetközi rangsorokban elfoglalt pozíciókért, a kormányzati és uniós forrásokért, a legjobb oktatókért és kutatókért, valamint immár jó ideje az ipari kapcsolatokért is. Ez a versengés szükségszerű, sőt ösztönző hatású. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 330 pontos versenyképességi programja ráadásul a verseny fokozását szorgalmazza: ettől ugyanis a hatékonyság növelését, illetve a hírnév javítását remélik.
Az MNB arra is rámutatott, hogy kiemelt jelentőségű a felsőoktatás és a vállalatok közötti kapcsolatok további erősítése, valamint a piaci igények és a magántőke nagyobb mértékű becsatornázása az oktatási rendszerbe. Ezáltal a hallgatók könnyebben és rugalmasabban alkalmazkodhatnak a munkaerőpiac folyamatosan változó igényeihez.
Ipar és egyetem kapcsolati formái
A folytatásban nézzük, hogy az ipar-egyetem kapcsolatrendszerben milyen alapvető együttműködési formákat különíthetünk el. Ezek az alábbiak:
- a kutatás-fejlesztés-innováció (K+F+I) területén megvalósuló együttműködés;
- oktatók, kutatók, vállalati szakemberek mobilitása;
- gyakorlóhelyek biztosítása a hallgatóknak;
- a K+F+I eredmények értékesítése;
- gyakorlati elemek erősítése az elméleti oktatásban;
- élethosszig tartó tanulást segítő egyetemi szolgáltatások;
- közös vállalkozások, klaszterek, koalíciók létrehozása;
- vállalati szakemberek részvétele az egyetem irányításában.
A K+F+I területén megvalósuló együttműködések
Szinte bizonyos, hogy ezen a területen találjuk a legtöbb jó gyakorlatot, elég csak például a győri Széchenyi István Egyetem és az Audi Hungaria Zrt., a veszprémi székhelyű Pannon Egyetem és a MOL Nyrt., a Robert Bosch cégcsoport és a Miskolci Egyetem, vagy éppen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) és az IBM kapcsolatára gondolnunk. Győrben az Audi és az egyetem szoros együttműködésével jött létre az Audi Hungaria Járműmérnöki Kar. Veszprémben a MOL és az egyetem kooperációjanak eredményeként alakult meg a MOL Ásványolaj- és Széntechnológiai Intézeti Tanszék. Ugyanezen az elven jött létre Miskolcon a Robert Bosch Mechatronikai Intézeti Tanszék. Budapesten pedig az IBM és a BME már 2009-ben közös szoftvertechnológiai oktató- és kutatólaboratóriumot hozott létre.
Ezek az együttműködések hatalmas lehetőségeket, egyben kihívásokat jelentenek a K+F+I területén. A kutatóknak és a hallgatóknak lehetőségük van részt venni alkalmazott kutatásokban, az egyetemek többletforrásokra tehetnek szert, a vállalatok pedig saját igényeik szerint hasznosíthatják a felsőoktatásban felhalmozott szellemi tőkét. Egyúttal megvalósulhat az elméleti oktatás piaci igényekhez történő igazítása is.
Oktatók, kutatók, vállalati szakemberek mobilitása
Szintén gyakori együttműködési forma, amikor az egyetemi oktatók, kutatók részt vehetnek vállalati projektekben, átmenetileg akár az iparvállalat oldalán is. Hasonló szakmai fejlődési lehetőséget kínál, ha a vállalati szakemberek vesznek részt az egyetemi oktatásban, vagy az ott zajló kutatás-fejlesztési projektekben. Így az érintettek megismerhetik egymás munkakultúráját, személyes kapcsolatokat építhetnek ki, illetőleg számos területen tanulhatnak egymástól. Ez érdemi lehetőséget teremt a későbbi együttműködések, közös projektek megalapozásához.
Gyakorlóhelyek biztosítása a hallgatóknak
A hallgatók számára komoly előnyt jelent, ha már az egyetemi éveik alatt specifikus szaktudásra és gyakorlatra tesznek szert. A hazai felsőoktatásban az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kapott a gyakorlati képzés. Ezen belül két innovatív felsőoktatási képzési formát érdemes kiemelni, a kooperatív és a duális képzést. Mindkét képzés célja, hogy a hallgatók a kötelező szakmai gyakorlat mellett további, vállalati tapasztalatra tegyenek szert, amely javítja a munkaerőpiaci elhelyezkedésük esélyeit.
A kooperatív képzés kevésbé szabályozott, mint a felsőoktatási duális képzés (utóbbit a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény pontosan definiálja). A kooperatív képzési formában a hallgatók jellemzően a tanulmányaik utolsó egy-két félévében egyidejűleg kötelesek teljesíteni az egyetemen előírt tanulmányi és vizsgakövetelményeket, továbbá a kooperatív partnernél a gyakorlati munkát.
Az idehaza hivatalosan 2015 szeptemberében, német mintára bevezetett felsőoktatási duális képzés rendszeréhez az elmúlt években több mint 1200 vállalat csatlakozott. A cégek többsége utánpótlásnevelési lehetőséget lát a képzésben, amely az elméleti és a gyakorlati tudás összehangolásával, ún. Egyeztetett Duális Képzési Program (EDKP) keretében történik. Az EDKP rögzíti a hallgatók számára az elméleti és a szakmaspecifikus gyakorlati ismereteket, az önálló projektmunkát, illetve az adott szaknak megfelelő készségek fejlesztését. A duális képzésben a hallgatók munkaszerződése a tanulmányaik teljes időtartamára, vagy legkésőbb a 2. félévtől kezdődően érvényes.
A felsőoktatási duális képzés megvalósítására országszerte több pozitív példát láthatunk: ilyen a kecskeméti Neumann János Egyetem és a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. együttműködése több szakon, a szombathelyi Eötvös Loránd Tudományegyetem gépészmérnöki képzése a hozzá kapcsolódó helyi vállalatokkal, de összességében Soprontól Veszprémen és Budapesten át Debrecenig lehetne sorolni a jó gyakorlatokat. Talán kevesen tudják, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) is részt vesz a felsőoktatási duális képzésben. Egyetemünk műszaki képzési területen, építőmérnöki alapképzési szakon rendelkezik több duális képzési partnerrel és hallgatóval.
A duális képzés nem „csodaszer”, azonban nagy segítséget jelenthetne a munkaerőpiaci problémák, valamint a szakképzett, érdemi gyakorlati tudással rendelkező kollégákat egyre nehezebben találó vállalatok gondjainak megoldásában. Éppen ezért e sorok írója szerint a felsőoktatási duális képzés a jelenleginél sokkal komolyabb központi figyelemre és támogatásra lenne érdemes.
A 2. részben bemutatjuk az ipar-egyetem kapcsolatrendszer további öt alapvető együttműködési formáját, valamint röviden megadjuk a választ a címben feltett kérdésre is.
Az elemzés a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott 2019-1.2.1-EGYETEMI-ÖKO-2019-00014 azonosítószámú, „Közszolgálati Technológia Transzfer Kezdeményezés (KTTK)” című projekt keretében készült.
Források
Inzelt Annamária (2018): A felsőoktatás harmadik missziója. Valóság, 61. évfolyam, 5. szám, pp. 93-98.
Magyar Nemzeti Bank (2019): Versenyképességi program 330 pontban. Letöltés: (2022. 07. 15.)
Tempus Közalapítvány (2016): Példák az egyetemek és a vállalatok közötti együttműködési formákra. Letöltés: (2022. 07. 15.)
Képek forrása: Pexels