A nemzeti innovációs rendszer stabilitását és hatékonyságát nagymértékben határozza meg a felsőoktatási intézmények, valamint a vállalatok kapcsolata. Az együttműködésnek több módja is lehet, a szakirodalom nyolc alapvető kapcsolati formát különböztet meg. Ebben a részben további öt kapcsolattípust mutatunk be.
Az első részben összefoglaltuk az ipar-egyetem kapcsolatrendszer jelentőségét, kitértünk a felsőoktatási intézmények közötti verseny aspektusaira, valamint bemutattuk az együttműködés három lehetséges formáját (K+F+I területén megvalósuló együttműködés; oktatók, kutatók, vállalati szakemberek mobilitása; gyakorlóhelyek biztosítása a hallgatóknak). A folytatásban további öt alapvető kapcsolattípusról lesz szó.
K+F+I eredmények értékesítése
A 21. század változó társadalmi-gazdasági elvárásainak hatására előtérbe került a felsőoktatás harmadik missziója (az első misszió az oktatás, a második pedig a kutatás). A harmadik misszió – egyebek mellett – az egyetemeken létrejött tudás hasznosítását, illetőleg az ipari kapcsolatokat is magában foglalja. E tárgykör egyik gazdasági dimenzióját a spin-off vállalkozások keletkezése és megerősödése jelenti, erről bővebben alább, a „Közös vállalkozások, klaszterek, koalíciók létrehozása” alcímet viselő részben olvashatnak.
Az egyetemek K+F+I tevékenységének felmérése, továbbá a rendelkezésre álló tudás, valamint a meglévő eredmények értékesítésének elősegítése érdekében jöttek létre a tudás- és technológiatranszferért felelős szervezeti egységek, amelyek az ipari kapcsolatépítés mellett a szellemitulajdon-védelemmel összefüggő kérdésekkel is foglalkoznak. Ez a funkciója a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) működő Innovációs és Technológiai Irodának is, amelyről első blogbejegyzésünkben olvashattak.
Gyakorlati elemek erősítése az elméleti oktatásban
Idehaza ebben a témakörben számos jó gyakorlatot láthatunk már: az ipari szereplők és az egyetemek közösen megvalósított tananyagfejlesztéseit, az ipari szakemberek által az egyetemeken tartott gyakorlati kurzusokat, vagy éppen a vállalatok munkatársainak óraadóként történő részvételét az elméleti oktatásban. Több esetben a vállalatok saját eszközeiket viszik az egyetemek falain belülre, laborokat hoznak létre, ahol az ipari szakemberek is közreműködnek a gyakorlati ismeretek átadásában, a hallgatókkal közösen megvalósított kutatásokban, vagy éppen a kísérleti munkában.
Konkrét példaként érdemes kiemelni a BME-n már 2006-ban létrehozott Információtechnológiai Innovációs és Tudásközpontot, amely kezdettől fogva azt a célt szolgálta, hogy hatással legyen az egyetem akadémiai oktatására is. A hallgatóknak a Tudásközpont munkájába történő bevonása pedig jól hasznosítható tapasztalatokat, friss, releváns tudást biztosított a fiataloknak.
Élethosszig tartó tanulást segítő egyetemi szolgáltatások
Ebben a témakörben a Tempus Közalapítvány elemzésének vonatkozó része az egyik legkiválóbb összefoglalás: „A felsőoktatás számára egyre sürgetőbb kihívás, hogy a hagyományos felsőfokú végzettséget, tudományos fokozatot biztosító képzések mellett – az egész életen át tartó tanulás politikájának megfelelően – aktív szerepet vállaljon a már végzettek számára a továbbképzések, tanfolyamok piacán. A tanítás-tanulás új, kollaboratív formáinak megfelelően ez nem csupán egyirányú tudásáramlást jelent, hanem a felsőoktatás számára is lehetőség. A résztvevők szerteágazó tapasztalatai alkalmat adnak arra, hogy elmélet és gyakorlat egymást erősítve segítsék a tanulási folyamatot, és a felsőoktatás otthon legyen a kortárs üzleti, ipari és munkaerőpiaci problémák világában.”
Közös vállalkozások, klaszterek, koalíciók létrehozása
A felsőoktatás korábban már említett harmadik missziójának több gazdasági dimenziója létezik. Ezek közé tartozik a szabadalmi tevékenység, vagy akár a spin-off cégalapítás. Gazdig György szerint „a spin-off cégek olyan innovatív kisvállalkozások, amelyeket egy egyetem vagy költségvetési kutatóhely alkalmazottai alapítanak saját kutatási eredményeik piacosítása érdekében. Ezek létrejötte azonban nemcsak a vállalkozói életformára váltó kutatót szolgálja, hanem az anyaintézményét is, amely pluszforráshoz juthat a spin-offok révén.” Az így megalakult cégekhez pedig természetesen külső partnerek is kapcsolódhatnak.
Az egyetemi K+F+I eredmények piacra juttatása szükségessé teheti, hogy az intézmény gazdasági társaságot alapítson, abban részesedést szerezzen, esetleg más szereplőkkel együttműködve klasztert vagy koalíciót hozzon létre. Ebben a témakörben jó példaként említhető a Debreceni Egyetem, amely több vállalkozásban vesz részt, továbbá az NKE is, amely a releváns iparági szereplőkkel együtt alapító tagja a Magyarországi Drón Koalíciónak, valamint tagja a Mesterséges Intelligencia Koalíciónak.
Vállalati szakemberek részvétele az egyetem irányításában
Napjainkban egyre jellemzőbb, hogy a vállalati szakemberek részt vesznek az egyetemek felügyeletében, stratégiai irányításában. A szerepvállalásuknak több formája létezik: a felsőoktatási intézményekben létrejött tanácsadó testületek, szakbizottságok, munkacsoportok, de akár a tudásközpontok tagjainak is lehet az irányításhoz kapcsolódó feladatuk.
Ezen kívül a közelmúltban megvalósított modellváltások is azt eredményezik, hogy a vállalati szakemberek komolyabb szerephez jutnak az egyetemek életében. A modellváltás lényege, hogy az érintett egyetemek már nem közvetlen állami fenntartású intézmények, az alapítói, fenntartói jogok egy kifejezetten erre a célra létrehozott vagyonkezelő alapítványhoz kerültek át. Az állam a modellváltó egyetemekkel 15-20 évre szóló, hosszú távú garanciákat tartalmazó szerződéseket kötött, amelyek keretei között 3-5 éves, egyedi finanszírozási megállapodások jönnek létre.
E témakörben az igazán lényeges pont az alapítványt kezelő, valamint annak nevében eljáró kuratórium (az általános ügydöntő és képviseleti szerv) összetétele. A modellváltó intézmények kuratóriumába, vagy akár azok élére, több esetben komoly vállalati és cégvezetői tapasztalattal rendelkező személyek kerültek. Elég csak például az OTP Bank elnök-vezérigazgatójára (a Soproni Egyetem kuratóriumi elnökére), a MOL elnök-vezérigazgatójára (a Budapesti Corvinus Egyetem kuratóriumi elnökére), vagy éppen a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatójára (a Semmelweis Egyetem kuratóriumi elnökére) gondolnunk.
Konklúzió
Összességében elmondható, hogy a jó gyakorlatok és a komoly eredmények ellenére az ipar-egyetem kapcsolatrendszerben – a szakirodalom által meghatározott nyolc alapvető együttműködési formában – idehaza még bőven van fejlődési potenciál. Azok az egyetemek, amelyek a jó példák többségét adják, az egyes rangsorokban előkelő helyeken állnak. Ezen az úton indult el egyetemünk, az NKE is.
A felsőoktatási verseny azonban tovább fokozható. Amelyik intézmény az elkövetkező években a legtöbb és legmagasabb színvonalú ipari kapcsolatot tudja kiépíteni a nyolc legizgalmasabb területen, az nyer majd igazán. Megnyeri az egyetemek versenyét.
Az elemzés a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott 2019-1.2.1-EGYETEMI-ÖKO-2019-00014 azonosítószámú, „Közszolgálati Technológia Transzfer Kezdeményezés (KTTK)” című projekt keretében készült.
Források:
Gazdig György (2009): A spin-off cégekről általában. Repüléstudományi Konferencia 2009. április 24. Letöltés:
http://www.repulestudomany.hu/kulonszamok/2009_cikkek/Gazdig_Gyorgy.pdf (2022. 08. 01.)
Inzelt Annamária (2018): A felsőoktatás harmadik missziója. Valóság, 61. évfolyam, 5. szám, pp. 93-98.
Tempus Közalapítvány (2016): Példák az egyetemek és a vállalatok közötti együttműködési formákra. Letöltés: https://tka.hu/nemzetkozi/6443/peldak-az-egyetemek-es-a-vallalatok-kozotti-egyuttmukodesi-formakra (2022. 08. 01.)
Fotók: Pexels.com
