Magyarországon sokan megrökönyödnek, ha egyházi személyt látnak társadalmi ügyben megnyilvánulni. „Mit keres egy lelkész a politikában?” – hallható a megvető kérdés. Az effajta álláspont képviselői jellemzően – az állam és egyház elválasztásának elvére hivatkozva – száműznék a vallásokat a társadalmi életből. Ezzel szemben mások a vallások jótékony közéleti szerepére hivatkozva növelnék az egyházak társadalmi befolyását, sőt el is várnák az egyházi személyektől, hogy állást foglaljanak közéleti ügyekben. Az írás célja, hogy rámutasson az első álláspont céljának lehetetlenségére, s egyúttal hangsúlyozza a második meggyőződés néhány veszélyére megoldást nyújtó közéleti teológia szükségességét.
A vallás társadalmi természete
A vallások nemcsak egyéni szinten, hanem társas emberi viszonyokra vonatkozóan is kötelezettségeket fogalmaznak meg. A tízparancsolat első három – Isten felé irányuló – parancsán kívül a többi nem értelmezhető társas emberi viszonyok nélkül (s már a harmadik, „Az Úr napját szenteld meg!” is közösségben gyakorolt). Ugyanez igaz az Újszövetség főparancsának, a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” részére, vagy például Jézus alamizsnáskodásra vonatkozó intésére. A vallás ráadásul jellemzően gyakorlati tevékenységhez vezet, ami befolyásolja az embertársak életét; a vallás erkölcsisége – és általában bármilyen erkölcs – tehát jellemzően társas emberi viszonyokban értelmezendő.
Természetesen a társas viszony még önmagában nem jelent „társadalmiságot”. Amennyiben – számos szerzeteshez hasonlóan – kivonulunk a társadalomból, és csatlakozunk egy közösséghez, akkor a társas viszony fennáll, viszont a tágabb társadalmi életben aligha veszünk részt (számos keresztény kritika is érte már emiatt az elvonuló szerzeteseket). Amennyiben azonban részt veszünk a társadalmi életben, megkerülhetetlenné válik, hogy akár a személyes vallásosság, akár a közösségi vallásosság (az egyházak részéről) megjelenjen a társadalomban. Ehhez hozzájárul a modern életmód és a vallásgyakorlás megváltozása is.
A modern társadalmak kialakulását követően a keresztény egyházak is elkezdték kialakítani saját társadalmi tanításukat. A katolicizmus első szociális enciklikája, a Rerum Novarum már 1891-ben megfogalmazza azokat az elveket, amelyeket a hívőknek akkor a társadalmi ügyekben képviselni kellett, ezt azóta számos pápai enciklika újította meg. Ráadásul az egyéni és demokratikus szabadságjogok lehetővé is teszik a vallásosság megélését; többek között a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának gyakorlásán keresztül. A pluralizmusnak is része a vallási nézetek társadalmi jelenléte. Nem beszélve arról, hogy korunkban az egyházi tanítások hívőkhöz és nemhívőkhöz való eljutásának egyik formája a modern tömegmédia.
A társadalommal és a társadalmi problémákkal tehát foglalkoznak mind az egyházak, mind a hívők és bár felekezettől és egyéntől függően ez különbözik, amíg van társadalom és van vallás, és a kettő egy helyen létezik, addig a vallás társadalmi természete bizonyos mértékig létezni fog, kitörölhetetlen. Nem beszélve arról a tudományosan egyre inkább megalapozott állításról (ld. például Nyirkos Tamás kutatásait), hogy a hagyományos vallások eltűnése nem feltétlenül elvallástalanodáshoz vezet, hanem párhuzamosan megjelennek ún. szekuláris vallások, amelyek a vallás szerepét töltik be és ahhoz hasonlóan működnek (pl. a francia forradalomban a kereszténység „pótlására” megjelent az „ész kultúrája”).
A közéleti teológia szükségessége
Kérdés ugyanakkor, hogy miképpen közelítsük meg a vallás társadalmi és közéleti szerepének problematikáját. Hogyan lehet a teológiai álláspontokat korunkban, a demokratikus viszonyok között képviselni, érvényesíteni? Van-e Isten igazságának relevanciája a politikára, gazdaságra, kultúrára vonatkoztatva? Mi a jelentősége a Bibliának korunkban? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszik a közéleti teológia erkölcsi alapokon nyugvó, de tudományosan megalapozott válaszokat adni. Lényeges azonban, hogy a közéleti teológia esetében nem pártpolitizálásról, pártérdekek kiszolgálásáról van szó. A választói preferenciák és a közvélemény többségének hovatartozása jelentéktelenek, „Isten igazságosságát és kegyelmét szeretné közvetíti mindenki számára” (Kocsis, 2018: 261).
Angolszász nyelvterületen régóta bevett fogalom a public theology. Kocsis Róbert szerint a „közéleti teológia a protestáns teológiának a posztmodern és egyre inkább posztszekuláris korban született és erősödő ágazata”, amely a közügyekre kíván hatást gyakorolni (Kocsis, 2018: 258-259). Bár maga a közéleti teológia mint tudományterület viszonylag fiatal, protestáns lelkészek (pl. a társadalmi evangélium mozgalom vezetői) már a 19. században második felétől kezdődően foglalkoztak teológiai szemszögből modern társadalmi kérdésekkel vagy teológiai kérdésekkel a modern társadalom értelmezési keretén belül. Közéleti teológusnak tekinthető Abraham Kuyper (1837-1920) lelkész, teológus, egykori holland miniszterelnök és Reinhold Niebuhr (1892-1971) amerikai lelkész, teológus és politikai gondolkodó is. Korunkban is vannak közéleti teológusok (pl. Martin E. Marty, John W. de Gruchy), sőt nemzetközi együttműködések (pl. Global Network for Public Theology), tudományos folyóiratok (pl. International Journal of Public Theology) és agytrösztök (pl. Theos), akik és amelyek közéleti teológiát érintő témákra koncentrálnak.
A terület sokszínűségére Jayme R. Reaves (2016) közéleti teológus összefoglalója jó kiindulópontként szolgálhat. A szerzőnő szerint a közéleti teológia nem más, mint teológia (ami szűk értelemben Isten tanulmányozása) a társadalomról és a társadalomért. Ugyanakkor – egyetértve más szerzőkkel – kiemeli, hogy közéleti teológiának lényeges a közjó elérése, és az elnyomottak megsegítése, miközben elfogadja, hogy egy sokszínű, többvallású társadalomban élünk, amelyben sokan fenntartásokkal kezelik a vallásokat (Reaves, 2016). A közéleti teológia mint diszciplína segítséget nyújthat azokban a dilemmákban, amelyekbe a keresztény egyházak kényszerülnek; Jézushoz hasonlóan társadalmi missziót kell megvalósítani úgy, hogy közben nem válnak a politikai érdekek kiszolgálóivá. Ez végső soron az állam és egyház egészséges, „szétválasztott együttműködéséhez” vezethet.
Források
Kocsis Péter (2018): Mi lehet a teológia üzenete a nyilvánosság számára. In: Lelkipásztor. 93. 2018(7). pp. 258-262. (utolsó megtekintés dátuma: 2022. 05. 03.)
Jayme R. Reaves (2016): What is public theology?. In: Jayme R. Reaves Website.(utolsó megtekintés dátuma: 2022. 05. 03.)
Nyitókép: Flickr / Religion Stencil (2010, Graz)
