Mit várhatunk az újabb intézkedésektől?
A hétvégi Izrael ellen indított támadás miatt a G7 országok elsősorban Irán partnereit célozzák meg korlátozó intézkedéseikkel.
Irán rakéta- és dróntámadást indított Izrael ellen április 14-én. A hivatalos közlemények szerint ez egy válaszlépés volt a damaszkuszi nagykövetséget ért április elsejei támadás miatt, amelyért Izraelt okolta. A világ nagyhatalmai igyekeznek a katonai konfliktus eszkalálódását korlátozni, de a G7 országai már most újabb korlátozó intézkedéseket terveznek bevezetni a perzsa állam korlátozása céljából.
A korlátozó intézkedések igencsak kérdéses eredményességét illusztrálja Irán példája. Két évvel korábban, vagyis Oroszország 2022-es Ukrajna ellen indított háborúja előtt még Irán volt a legtöbb multilaterális korlátozó intézkedést elszenvedő ország. Irán ellen először az USA vetett ki szankciókat: 1979-ben, miután az iszlám forradalom után egy radikális csoport megtámadta a teheráni amerikai nagykövetséget és több embert túszul ejtett. Ezt követően a Carter elnök adminisztrációja több intézkedést is bevezetett, így betiltotta az iráni olaj importját, zárolta az iráni kormány USA-ban lévő 12 milliárd dolláros vagyonát, majd embargót rendelt el az Iránnal folytatott amerikai kereskedelemre és az Iránba irányuló utazásokra. A túszok szabadon bocsájtása után a szankciókat felemelték, ám a kormány vagyonának visszafizetése ennél bonyolultabb volt: 5 milliárdot az amerikai bankoknak fennálló tartozás törlesztésére, 1,1 milliárdot arra használtak, hogy az amerikai állampolgárok Irán kormányával szembeni követeléseit rendezzék. A király család teljes vagyonát befagyasztották, amíg Irán követelését nem tárgyalják – az ügy több évtizedig is elhúzódott.
1983 óta gyakorlatilag az összes amerikai adminisztráció más és más korlátozásokat vetett ki Irán ellen, amelyekhez számos más ország, illetve az Európai Unió is csatlakoztak. Az intézkedések elsődlegesen deklarált célja Irán fegyverkezésének, pontosabban atomfegyver-programjának megakadályozása, leállítása volt. George Bush kormánya több tucat külföldi szervezetet, elsősorban kínai és orosz vállalatokat is szankciókkal sújtott, mert segítették Irán nukleáris és rakétaprogramját.
A több évtizede fennálló korlátozó intézkedések összessége nem tántorították el a perzsa kormányt és partnereit sem. A korábban legtöbb szankcióval sújtott ország államvezetésének politikai nézetei nem változtak, és gazdasági, illetve technológiai fejlődése sem állt le. Mi több, Irán jelentős mennyiségű drónt, irányított légibombát és tüzérségi lőszert szállított Oroszországnak az Ukrajna ellen indított háború alatt, illetve alapos gyanú merült fel, hogy ballisztikus rakétákat is szállított Oroszországnak – ezek miatt az USA és az EU néhány hónapja újabb szankciókat vetettek ki a perzsa állam vezetése ellen.
Vagyis az egy négy évtizede komoly gazdasági és technológiai korlátozó intézkedéseket elszenvedő állam képes volt gazdaságát működtetni és hadiiparát is fejleszteni – igencsak erős ellenfelei lépéseinek dacára. Felmerül tehát a kérdés, hogy a hétvégi események után milyen újabb korlátozó intézkedéseket vezethet be az EU, illetve az USA. Első lépésként az USA Képviselőháza gyorsított eljárás során elfogadta az úgy nevezett Irán–Kína elleni energetikai szankciókról szóló törvényt. A törvénytervezet szankciókat vet ki kínai pénzintézetek ellen, amelyek részt vesznek az iráni kőolaj és kőolajtermékek vásárlásánál használt tranzakciókban. Mivel az iráni kőolaj és kőolajtermékek legnagyobb felvásárlója Kína, ez a lépés igencsak fájdalmasan érintené Iránt, illetve az USA kihívóját, Kínát is. Kérdéses, hogy a törvénytervezetet elfogadja-e a Szenátus, figyelembe véve, hogy Kínával igencsak feszült kapcsolat alakult ki az utóbbi években és a két gazdasági nagyhatalom között egy kereskedelmi háború kialakulása már nem teljesen elképzelhetetlen. Ezzel szemben, az EU nem az iráni gazdaságot igyekszik tovább gyengíteni, hanem kiterjeszti a jelenlegi szankciókat és elsődlegesen az iráni drónok Oroszországba történő szállítását igyekezne megfékezni.
Úgy tűnik, hogy a legújabb korlátozó intézkedések már nem kifejezetten a perzsa állam cselekvéseit igyekeznek megállítani vagy korlátozni, hanem elsődlegesen partnereit szankcionálják. Azt remélik, hogy egy erősebb elszigetelés mégiscsak képes lesz Irán fegyverkezését megállítani. A lépések logikusak és érthetőek, eredményességük azonban továbbra is kétséges – a hadiipar fejlesztése során Irán eddig is rendkívül kreatív módon kerülte ki a korlátozó intézkedéseket.
