Izzadó tenyerek, remegő hang, bizonytalan kivonulás és még sok egyéb fiziológiai tényező jelzi, ha valaki fél a nyilvános beszédtől. Gyakran megfigyelhető, hogy az improvizációtól, váratlan kérdésektől vagy éppen a közönség meglepő reakciójától tart leginkább az előadó. Nem meglepő, hiszen egy beszéd tartalmát, stílusát, lehatárolt szerkezetét (vagyis a logoszt) biztonsággal elő tudjuk készíteni, viszont az előadásunk pillanatiságából, egyszeri és megismételhetetlen mivoltából eredő megnyilvánulások szinte soha nem kiszámíthatóak, ezért képesek akár páni félelmet is előidézni az beszélőben.
Anderson (2016) szerint a XXI. században elengedhetetlen, hogy az iskolák egyik alapvető oktatási célja a prezentációs képesség fejlesztése legyen, mivel ez korunk szuperképessége, amely kortól, nemtől függetlenül fejleszthető. Arisztotelész is hitt abban, hogy egy jó szónok képes megtalálni a hatásosságot és a meggyőzési eszközöket bármely szituációban (Adamik – Jászó – Aczél 2004). „Az íráshoz csak szavakat, az előadáshoz egy egészen új eszközkészletet kapunk” – támasztja alá a gondolatot Chris Anderson (2016), a népszerű, ismeretterjesztő TED-beszédekre épülő szervezet egyik alapító tagja, kurátora. Kiemelt képességnek bizonyul, ha valaki összeszedetten és magabiztosan tud beszélni egy témáról, legyen szó szakmai vagy laikus közönségről. Korunk oktatási rendszere megkívánja, hogy a tanulók kommunikációs eszköztára ne csupán a szövegalkotásra és a diasorok elkészítésére szorítkozzon, hanem sokkal inkább a közönséggel való gondolatébresztő diskurzus kezdeményezését helyezze előtérbe. Ezt a retorikatréner, Amanda Hennessey (2019) is megerősíti, mivel szerinte a nyilvános beszéd TED-beszédektől kezdve a pohárköszöntőkig minden esetben társas élményt jelent.
Rendszeresen tartok retorikaórákat, prezentációs technikákra épülő tréningeket diplomatáknak, felsővezetőknek, ismeretterjesztő előadásokat laikus közönségnek. Állíthatom: olyan nincs, hogy valaki kész van. Ha egy előadó úgy gondolja, hogy „megérkezett”, és már mindent tud az előadói műhelytitkokról, akkor az azt is jelenti, hogy illúzióban él. Mindig lesz egy nyelvbotlás, egy elvesztett gondolatmenet, egy furcsa kézmozdulat, egy megfáradt közönség vagy egy szétesett diasor. Éppen ezért, a különböző stílusokból adódóan a közönségünkben se lesz mindig mindenki elégedett. A jó hír az, hogy ezzel semmi baj nincsen. Az ethoszt, vagyis az előadói hitelesség egyik alapkövét a könnyű azonosulás, ismerősség érzése alapozza meg. Tehát az „ő is csak egy ember” hatás elősegíti, hogy meglássuk a precízen felépített beszéd mögött megbúvó előadói alázatot, emberi közelséget.
„Milyen jó a téma! Kár, hogy nem tudta jól előadni” – a gondolat, amellyel rendszeresen találkozom. A pathosz, vagyis a közönségemre gyakorolt hatás jelenti az előadásom beteljesülését, a kiváltott érzelmeket. A megfelelő retorikai technikákkal leszek képes elérni a kívánt hatást, legyen az a közönségem megnevettetése vagy éppen megríkatása. Ha ez elmarad, az előadó–közönség kapcsolata sincs megteremtve. Ebből kiindulva 2023 tavaszán egy rövid felmérést végeztem, amelyben arra a kérdésre kerestem a választ, hogy milyen félelmeket, akadályokat fogalmaznak meg az egyetemi hallgatók a nyilvános beszéddel kapcsolatban. A felmérést online kérdőívvel, személyes jelenléttel végeztem két retorikaórámon résztvevő hallgatókkal.
Két fő eredményt emelek ki a kutatásból:
- Arra a kérdésre, hogy „Ön mitől tart a legjobban, ha színpadra kell állni?”, a legtöbb válaszadó a hatásosság és meggyőzőképesség hiányát említette.
- Arra a kérdésre, hogy „Ön számára mi a legnagyobb kihívás a retorika tanulásában?”, a hallgatók a következő fontossági sorrendet állították fel: 1. az elméleti tudás gyakorlatba ültetése, 2. a megfelelő szókincs elsajátítása, 3. a magabiztos kiállás.
A hallgatói válaszok alapján három tanácsot fogalmazok meg a nyilvános beszéddel azonosított félelmek hatékonyabb feloldásához:
- Hibázzunk: hozzunk létre olyan retorikai szituációkat, amelyekben bebizonyítjuk, hogy ér hibázni, sőt érdemes megtapasztalni a nyilvános beszéd árnyoldalait is.
- Kilépés: merjünk beépíteni a résztvevők számára szituációs játékokat, improvizációs feladatokat. Érdemes túllépni az unalmas klisészövegeken és új igazságokat megfogalmazni.
- Gyakorlás: nem lehet eleget gyakorolni a retorikai technikákat. Igyekezzünk lehetőséget biztosítani a gondolatok strukturált megfogalmazására, és ne feledjük a visszajelzésadást sem!
Források
Aczél Petra 2016. A retorika tanítása. Anyanyelv-pedagógia 2016/2,DOI: 10.21030/ anyp.2016.2.1.
Aczél Petra 2017. Neked van igazad? Érvelés és meggyőzés a gyakorlatban. Tinta Könyvkiadó. Budapest.
Adamik Tamás – A. Jászó Anna – Aczél Petra 2004: Retorika. Osiris Kiadó. Budapest.
Anderson, Chris 2016 (Fordította: Garamvölgyi Andrea): Így készülnek a TED-előadások: Hivatalos TED-útmutató a nyilvános beszédhez. HVG Kiadó Zrt. Budapest.
Hennessey, Amanda 2019: Your Guide to Public Speaking. Build Your Confidence, Find Your Voice, and Inspire Your Audience. Adams Media.
Kökényesi Nikoletta 2023: A pedagógiai kommunikáció retorikai-stilisztikai komponensei. In: Balázs László (szerk.): A kommunikáció oktatása 15.: Fenntarthatóság a kommunikációban. Hungarovox Kiadó. Budapest. 99–110.
Medgyesi Péter 2020: Milyen a jó előadó? Corvina Kiadó, Budapest.
A jelen blogbejegyzés a szerző Rémálom a retorikában? A nyilvános beszéd kihívásai hallgatói szemmel című tanulmányának felhasználásával készült [In: Tomori Tímea (szerk.: Innováció a kommunikáció oktatásában. (A kommunikáció oktatása 16.) Hungarovix Kiadó, Budapest, 2024.]. A nyitókép forrása: Delegate Connect Images / Flickr
