Az Európai Szocialisták Pártja egy szociális fókuszú zöld átállást képvisel programjában az európai parlamenti választásokon. Ugyanakkor egyelőre nem úgy tűnik, hogy ezzel a zászlóshajóval fognak az Európai Parlament egyik legnagyobb pártcsaládjaként megmaradni.
Ellentmondásos helyzet rajzolódik ki az európai politikai csoportok körében. Alapvető kritika fogalmazódik meg mind a választópolgárok, mind a politikai képviselők esetében, amikor a megfizethető zöld átállás kerül a diskurzus középpontjába. A legtöbb politikai csoport kiemeli, hogy egy biztonságos és társadalmilag igazságos átállásra van szükség a nettó nulla károsanyag-kibocsátás felé vezető úton. Ez a megközelítés leginkább a szocialistákhoz áll közel, mégsem tűnik úgy, hogy az Európai Szocialisták Pártjának (PES) sikerül előnyt kovácsolnia a képviselt értékekből, ugyanis nehéz ezt a széleskörű üzenetet „radikális” és a többi párt politikáját felülmúló javaslatokká alakítani.
Ennek a visszafogottságnak és tétovázásnak több oka van. Egyrészt az Európa-szerte tapasztalható zöldellenes ellenérzéseket az a – szélsőjobboldal által könnyen kihasználható – aggodalom táplálja, hogy az energetikai átállás veszélyezteti a munkahelyeket és megdrágítja az életet. Emellett a baloldali pártok is sok nézetben különböznek: egy részük például vonakodik olyan politikákat támogatni, amelyeket a fogyatkozó ipari munkásbázisuk körében népszerűtlennek tartanak. Továbbá az sem elhanyagolható, hogy a szavazóbázisuk alapvetően az idősebb korosztályból kerül ki, akik kevésbé érzik otthonosan magukat a zöld átmenet által előidézett változó világban.
Ebből az általános atmoszférából kiindulva a PES programja sincs átitatva az európai zöld megállapodás prioritásaival. A választási kiáltvány homályosan fogalmazza meg a Green Deal részleteit, de egy dolgot már az elején kijelentenek: “vörös szívű zöld alkut” fognak kötni, ami erős társadalmi és gazdasági lábakon áll. A felvázolt “zöld szociális alku” három fő üzenetet tartalmaz: senkit nem hagynak hátra, ugyanakkor ambiciózusak maradnak az éghajlatváltozással kapcsolatban; beruháznak a megújuló energiaforrásokba és az energiahatékonyságba; és megfizethető energiaárakat biztosítanak mindenki számára. Ezekkel a prioritásokkal, és azzal, hogy egyelőre nem csatoltak ezekhez erőteljes megoldásokat, nem tudnak kitűnni a pártcsaládok közül, hiszen ezeket a célokat mások is agendájukra tűzték.
Mindez nem jelenti azt, hogy a szocialista pártcsalád nem elkötelezett az éghajlat- és környezetvédelem iránt; egy, a WWF által készített kérdőív is alátámasztja komoly elköteleződésüket. Valószínűsíthetően arról van mindössze szó, hogy egy „mélyzöld” vízióval és programmal – ami alapvetően nem is prolija a pártcsaládnak – jelentős szavazót veszítenének a parlamenti választásokon, amely csökkenő támogatottságot a közvélemény-kutatások is alátámasztanak. A pártcsalád tavaly ősz óta folyamatosan teret veszít konzervatív és szélsőjobboldali ellenfeleikkel szemben. Ennek okát természetesen nem kizárólag a zöld átállásban képviselt nézetek adják, ugyanakkor ezen értékek is jelentősen befolyásolhatják majd végső pozíciójukat. Öt évvel ezelőtt a „zöld átállás zászlóshajó” jelentős sikert hozott azon politikai csoportoknak, akik élére álltak a mozgalomnak; 2024-ben azonban ez már nem lesz elegendő az európai választópolgároknak.
Nyitókép: The Party of European Socialists
