Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legújabb elemzésében azt vizsgálta, hogy a körforgásos gazdaság jegyében hogyan alakul az Európai Unióban a textilhasználat. Az egyre divatosabbnak számító „second hand shopping”, vagyis a használtruha vásárlás a számok szerint ugyanakkor mégsem annyira népszerű.
Napjainkban szinte minden fenntarthatósággal kapcsolatos diskurzusban fellelhető a körforgásos gazdaság kérdésköre, legyen szó akár az alapanyagokról, termékek csomagolásáról, vagy akár magukról a késztermékekről. Utóbbi kategóriába tartoznak a különböző textiláruk is.
Az Európai Unió 2022 márciusában mutatta be a Fenntartható és Körforgásos Textilstratégiát az „EU Körforgásos Gazdaság Akcióterv” részeként, amelynek célja a textilipar fenntarthatóságának javítása és a körforgásos gazdaság előmozdítása. A stratégia konkrét szabályozási intézkedéseket tartalmaz, beleértve a digitális termékútlevél bevezetését (a termékek anyagösszetételének nyomon követését ösztönző), a kiterjesztett gyártói felelősséget (EPR) és a fenntartható terméktervezést. Ezek a 2030-ig elérendő célok ösztönzik az EU-ban forgalomba hozott tartós, javítható, újrahasználható és újrahasznosítható textíliák előállítását, csökkentve a környezeti terhelést. Az irányelv véglegesítése és a konkrét szabályok tagállami szintű bevezetése azóta is folyamatban van, ami remélhetőleg jobb eredményeket fog hozni, mint a szabályozás meghirdetése évében felmért adatok.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által közzétett elemzés szerint 2019 és 2022 között az EU-ban a textilfogyasztás átlagosan 17 kg-ról 19 kg-ra nőtt polgáronként. (2010 és 2019 között 14 kg-ról emelkedett 17 kg-ra ez az érték, tehát jelenleg kevesebb idő alatt ugrott meg exponenciálisan a fogyasztás e téren). Emellett a hulladékként végzett textíliák 16 kg-ra nőttek fejenként, ami jól mutatja, hogy valójában nincs szükségünk ennyi ruhadarabra.
Ezzel párhuzamosan a gyártás volumene is növekedett, ugyanis az EU textil- és ruházati szektora jelentős mértékben hozzájárult a versenyképességhez, 2023-ban 170 milliárd eurós forgalmat generált, és mintegy 1,3 millió embert foglalkoztatott 197 ezer vállalatban. Ez óriási ugrás volt a 2022-es adatokhoz képest, amikor még csupán 4 millió tonna kész textíliát exportált az EU, 73 milliárd euró értékben. Köszönhetően a digitalizációnak, az importált textiláruk mennyisége a 11 millió tonnát is elérte, ezzel közel felét jelentve az EU-ba importált áruknak.
Láthatóan az európai gazdaságnak jót tett a kereslet megugrása, ugyanakkor érdemes górcső alá venni, hogy az egyes textíliák előállításához mennyi erőforrásra van szükség és ezáltal mennyire terhelik a környezetet. Az EU háztartásai által 2022-ben vásárolt ruházat, lábbelik és háztartási textíliák előállításához mintegy 5300 millió köbméter vízre volt szükség; ez fejenként 12m³-t jelent. Egy korábbi jelentés szerint egyetlen pamutpóló készítéséhez mintegy 2700 liter vízre van szükség – ez a mennyiség egy személy 2,5 évi ivóvízigényének felel meg.
Emellett 2022-ben 234 millió tonna nyersanyagot (például olajat, földgázt és pamutszálat) használtak fel az EU háztartásai által fogyasztott összes ruházati cikk, lábbeli és háztartási textil előállításához. Ez egy főre levetítve 523 kg nyersanyagot jelent. De hasonlóan jelentős volt a földhasználat is: az európai háztartások által 2022-ben elfogyasztott textíliák előállításához mintegy 144 ezer km², azaz fejenként 323 m² földterületre volt szükség, ami körülbelül egy átlagos magyar kertes ház és egy hozzá tartozó kisebb kert alapterületével azonsítható.
Nem beszélve arról, hogy a textilgyártás felelős a globális vízszennyezés mintegy 20%-áért, köszönhetően a festékanyagoknak. Sőt, az üvegházhatású gázkibocsátás terén is jelentős terhelést jelentenek, hiszen polgáronként 355 kg szén-dioxid-kibocsátás kapcsolható ehhez az átlagfogyasztáshoz. Ennyi kibocsátást egy átlagos személyautóval való utazás során 1800 km megtétele után érhetünk el. A textíliák így a háztartások fogyasztási kategóriái közül a hatodik legnagyobb terhelést jelentik az éghajlat számára a lakhatás, az élelmiszerek és a mobilitás után, és az éttermekhez és szállodákhoz, valamint a szabadidős és kulturális tevékenységekhez hasonlóan a hatodik helyen állnak.
Mindezek csak néhány aspektusai a környezetterhelésnek, hiszen nem került említésre a levegőszennyezés, a vegyi anyagok használata és szennyezése vagy a gyártásból, a textilhasználatból és -mosásból származó mikroműanyag-szennyezés. Ugyanakkor már e számadatokat tekintve is érthető, hogy miért van szükség egy olyan stratégiára európai szinten, ami a textil termékek tudatos fogyasztását kívánja szabályozni. Természetesen ez önmagában nem elég, hiszen míg a fogyasztók mentalitása és fogyasztási szokása nem változik, jelentős elmozdulást nem lehet elérni. Ebben előremutató a fiatalok hozzáállása, ugyanis egy 2023-as felmérés szerint 2023-ban a használt ruházati cikkek globális piaci értéke a becslések szerint 197 milliárd dollár volt, ami 17%-os növekedést jelentett az előző évhez képest. Az előrejelzések szerint ez az érték az elkövetkező években gyorsan fog emelkedni, és 2026-ra nagyjából 100 milliárd dollárral nő.
Nyitókép: Circle Economy
