Az éghajlatváltozás, az energiaellátás bizonytalansága és a geopolitikai zavarok miatt az igazságos és fenntartható zöld átmenet sürgető szükségessége gazdasági rendszereink merész és strukturális újragondolását követeli meg. A 7. Budapest Public Finance Seminar számos amerikai és európai meghívott előadóval fórumot biztosított ehhez a gondolkodáshoz, a Modern Pénzelmélet (MMT) és a zöld pénzügyek közötti szinergiára összpontosítva.
A május 15-i konferencia, melyet az NKE a Magyar Közgazdasági Társaság és a Konrad Adenauer Stiftung együttműködésével rendez meg, a két megközelítés egybegyúrására tesz kísérletet. Az MMT megkérdőjelezi a hagyományos gazdasági ortodoxiát azáltal, hogy a szuverén pénzkibocsátó kormányok szerepének alapvető újraértékelését kínálja. A háztartásokkal vagy a bevételektől korlátozott vállalkozásokkal ellentétben az MMT azt állítja, hogy a kormányok rendelkeznek a pénzteremtés képességével a kritikus állami prioritások finanszírozására. Ezek közé a prioritások közé tartozik a teljes foglalkoztatottság elérése, a szilárd állami infrastruktúra fejlesztése és – ami a jelenlegi helyzetben a legfontosabb – a gyors és átfogó zöld átmenet lehetővé tétele.
Az MMT azonban egy kritikus korlátot is elismer: az inflációt. Bár a pénzteremtés képessége jelentős költségvetési mozgásteret biztosít, ezt a hatalmat felelősségteljesen kell használni. A kiadásoknak összhangban kell maradniuk a gazdaság valós termelőkapacitásával, hogy elkerülhető legyen az elszabadult infláció kiváltása. Pontosan itt válik nélkülözhetetlenné a zöld pénzügyek és a gondosan megtervezett környezetvédelmi költségvetési eszközök, különösen a zöld adók alkalmazása.
A zöld finanszírozás ebben az összefüggésben a pénzügyi források stratégiai allokációjára utal, amelyet gyakran az MMT keretein belül a kormányzati kiadásokkal kezdeményeznek a környezeti fenntarthatóságot elősegítő projektek és kezdeményezések felé. Ez magában foglalhatja a megújuló energiaforrások infrastruktúrájába, az energiahatékonysági fejlesztésekbe, a fenntartható közlekedési hálózatokba és a zöld technológiák fejlesztésébe történő beruházásokat. Azáltal, hogy a kormányzat az újonnan létrehozott pénzt ezekbe az ágazatokba irányítja, ösztönözheti a fenntartható megoldások iránti keresletet, és beindíthatja a zöld átmenetet.
Az MMT szemszögéből nézve a zöld adók túllépnek hagyományos szerepükön, mint puszta bevételnövelő eszközökön. Ehelyett a „piaci kudarcok újbóli beárazásának” hatékony eszközeivé válnak – gyakorlatilag költséget rendelnek a negatív externáliákhoz, amelyeket a jelenlegi gazdasági rendszerünk sokáig figyelmen kívül hagyott vagy akár hallgatólagosan támogatott. Azáltal, hogy a kormányok adót vetnek ki a szennyezést, szén-dioxid-kibocsátást és erőforrás-kimerítést okozó tevékenységekre, erős piaci jelzéseket hozhatnak létre, amelyek ösztönzik a nem fenntartható gyakorlatoktól a zöldebb alternatívák felé való elmozdulást.
Továbbá a zöld adók létfontosságú szerepet játszanak az MMT szerinti megnövekedett kormányzati kiadásokkal járó potenciális inflációs nyomás kezelésében. Azáltal, hogy növelik a környezetkárosító fogyasztás és termelés költségeit, ezek az adók hozzájárulhatnak a gazdaságban a teljes kereslet mérsékléséhez, így ellensúlyozhatnak minden olyan inflációs tendenciát, amely a zöld átmenetet célzó költségvetési expanzióból eredhet. Ez a kettős funkció – a fenntartható viselkedés ösztönzése és az aggregált kereslet irányítása – a zöld adókat egy koherens MMT-alapú zöld finanszírozási stratégia nélkülözhetetlen elemévé teszi.
Ezért elképzelhetünk egy újszerű szakpolitikai háromszöget a fiskális–monetáris–környezetvédelmi mix formájában. Ebben a keretben a kormányok az MMT elvei által lehetővé tett fiskális kiadásokat stratégiai módon alkalmazzák a gazdaság zöld átalakításának előmozdítására. A központi bankok kulcsfontosságú szerepet játszanak az általános pénzügyi stabilitás fenntartásában, biztosítva a pénzügyi piacok zavartalan működését az átmenet kibontakozása során. Ezzel párhuzamosan a zöld adók jól megtervezett rendszere a gazdaságon belüli erőforrások újrahasznosítását, a gazdasági ösztönzők és a környezetvédelmi célok összehangolását, valamint az inflációs nyomás hatékony fékezését szolgálja, amely egyébként akadályozná a zöld átmenet előrehaladását.
Nyitókép forrása: stockcake.com
