A devizapiacokon vesztésre áll az amerikai dollár. Helyét egyelőre a nem hagyományos valuták töltötték be, de várható a kínai valuta nemzetközi szerepének növekedése.
Az Egyesült Államok és Kína közötti gazdasági versengés látszólag ez utóbbi javára dőlt el – legalábbis, ha a vásárlóerő-paritást nézzük. Az utóbbi években tapasztalt világszintű gazdasági lassulás mindkét nagy gazdaságot érintette, ám az infláció az Egyesült Államokat súlyosabban érintette, mint riválisát. Ráadásul, a Nemzetközi Valutaalap által néhány napja közzétett „a hét grafikonja” is szomorú képet fest az amerikai dollárról – pontosabban annak a globális piacokon betöltött szerepéről.
Az amerikai dollár jelenléte a globális kereskedelemben rendkívül fontos szerepet töltött be. Míg a kilencvenes évektől a globális devizatartalékok 75 százaléka dollárban forgott, tavaly az utolsó negyedévben ez 59 százalék alá esett, ami az elmúlt két évtizedben még nem történt meg. Vagyis, a dollár a nemzetközi adósságállományban, a nemzetközi hitelfelvételben és hitelezésben, a központi bankok tartalékaiban, a nem banki hitelfelvételben egyre kevésbé fontos szerepet tölt be. Mindez az amerikai dollár értékének csökkenéséhez is vezethet, ami majd tovább gyűrűzhet az inflációba, és a gazdasági növekedés további lassulását okozhatja.
A csökkenő dollár szerepét nem a globális piacok második helyezettje, az euró vette át, ahogyan a jen és a font sterling sem. A Nemzetközi Valutaalap szerint olyan nem hagyományos valuták nemzetközi szerepe növekedett meg, amelyek kisebb gazdaságoké, ám stabil gazdasági és politikai döntéseket hoztak az elmúlt években. Így a kanadai vagy ausztrál dollár, a svéd korona és a dél-koreai won nyert szokatlanul nagy teret.
A kínai renminbi minden igyekezete ellenére egyelőre nem tudja átvenni az amerikai dollár térvesztése által keletkezett űrt. Ugyanakkor, figyelembe kell venni, hogy amennyiben változnak a jelenlegi tőkekontrollra vonatkozó korlátozások és enyhül a valuta konvertibilitásának szabályozása, a kínai valuta gyors nemzetköziesedése várható.
A dollár térvesztése és az amerikai gazdaság gyengülése nem tűnik átmeneti zavarnak, sokkal inkább egy hosszan tartó, lassú hanyatlási folyamat kezdetének, amelynek végén Kína véglegesen megnyeri a versenyt. Különösen nagy szerepe lehet ebben a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerségnek, amely az ázsiai térség legtöbb országát tömöríti. Ugyancsak a kínai valuta nemzetközi térnyerését erősíthetik meg az orosz bankok ellen kivetett szankciók, amelyekkel kizárták a SWIFT rendszerből. Oroszország devizatartalékának egyharmadát a kínai valutában tárolja, amelyet aránylag kényelmesen tud használni az ugyancsak kínaiak által kialakított nemzetközi bankközi fizetési rendszeren (CIPS) keresztül.
A dollár térvesztésének és a renminbi várható nemzetköziesedése miatt bekövetkező változások hatására valószínű, hogy az euró lesz az egyik nagy vesztes. Mint ismert, Magyarország egyelőre nem az euróövezet tagja, és a rugalmas, „lebegő” árfolyamrendszere lehetővé teszi, hogy egy ilyen változással szembenézzen.
