Bolgár tüntetések az euró bevezetése ellen
Bulgária jó hírt kapott június első napjaiban az Európai Központi Banktól – az ország gazdasága készen áll az euróövezethez való csatlakozásra, 2026 január 1-jétől bevezetheti az eurót. Ennek azonban mégsem örül mindenki, mi több, ezrek tüntetnek az euró bevezetése ellen, az egyik ellenzéki párt népszavazás révén szeretne dönteni az új valutáról.
A legújabb hivatalos adatok szerint a bolgár társadalom többsége támogatja az euró bevezetését. A megkérdezettek fele úgy érzi, hogy teljes mértékben tudna alkalmazkodni az új valutához, és 29 százalék úgy véli, többnyire tudna alkalmazkodni. A válaszadók 12 százaléka érzi úgy, hogy az új valuta nehézséget okozna és 6 százalékuk bizonytalan, vagyis a bolgárok mintegy 18 százaléka nem lelkesedik az euró bevezetéséért. Ennél csak a cseh társadalom megosztottabb, ahol a megkérdezettek 23 százaléka inkább nem vagy egyáltalán nem érzi magát felkészültnek az euróövezethez való csatlakozáshoz. Összehasonlításképpen, a Magyaroroszágon megkérdezettek 88 százaléka támogatja az euró bevezetését, alig 9 százalék bizonytalan vagy ellenzi az euró bevezetését.
A bulgáriai euró bevezetését ellenző egyének viszonylag magas aránya nem meglepő. A bolgár levához való ragaszkodás mögött több is állhat, mint a nemzeti szimbólumhoz való érzelmi kötődés: a tüntető bolgárok attól tartanak, hogy az euróövezethez való csatlakozás miatt megnövekedne az infláció, illetve, hogy romlana az életminőségük. A többség viszont úgy látja, hogy a közös valuta bevezetése elkerülhetetlen, mi több, minden esetben előnyös lehet.
Elkerülhető-e az euró bevezetése?
Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik feltétele az euró bevezetése (ez alól csak Dánia és az Egyesült Királyság kaptak kivételt), így az Unióhoz csatlakozó országok vállalják, hogy idővel az euróövezethez is csatlakoznak. A csatlakozás érdekében az úgynevezett konvergenciaakritériumoknak kell eleget tenni, amelyeket először a maastrichti szerződés 121. paragrafusában soroltak fel. Az eurót bevezető országoknak olyan politikákat kell folytatni, amelyek során megfelelnek az árstabilitás, a stabil államháztartás, az árfolyamstabilitás és a konvergencia tartóssága feltételeinek. Ennek megfelelően, a csatlakozó országok inflációs rátája egyéves időszakban nem haladhatja meg 1,5 százaléknál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagát; az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát és a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60 százalékát; a hosszú távú hitelek kamatlába legfeljebb 2 százalékkal lehet több, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam átlagos kamatlába, valamint a tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. Ez utóbbi eléréséhez a gyakorlatban csatlakozni kell az Európai árfolyam-mechanizmushoz (European Exchange Rate Mechanism, ERM II).
Az Európai Központi Bank számításai szerint Bulgária megfelel mindezeknek a feltételeknek, így az ország készen áll az közös uniós valuta bevezetésére, ami – meg kell hagyni – a közepes jövedelmű Bulgáriától nem kis gazdasági teljesítmény. A legtöbb ország, amint sikerült megfelelni a fent megnevezett kritériumoknak, sietve vezette be a közös valutát. Van azonban kivétel is, így például Svédország: bár már régen teljesítette a Maastrichti Szerződés szerinti gazdasági kritériumokat és a politikai elitek szerint az euró bevezetése előnyös lehetett volna, erről egy népszavazás során döntött. Svédország lakosai elutasították az euró bevezetését, így arra mindmáig nem került sor. A svéd gazdaságának összességében csekély előnye származik az EU-tagságból, ami viszont az euró bevezetésének előnyeit teszi kevésbé egyértelművé. Így a skandináviai ország mindmáig nem vezette be az eurót, mi több, az ERM II mechanizmushoz sem csatlakozott. Valószínű, hogy ezt a svéd precedenst szeretnék a bolgár ellenzékiek is felhasználni.
Az eurótól minden jó lesz?
Az euró bevezetése számos előnnyel jár, így a közös valuta használata csökkenti az árfolyam-ingadozásokkal és bizonytalanságokkal kapcsolatos kockázatokat, elősegítve a kereskedelem és a befektetések zökkenőmentes lebonyolítását. Mi több, a vállalkozások és a turisták pénzt takaríthatnak meg azáltal, hogy elkerülik az euróövezet országain belüli pénzváltási díjakat. A közös valutát az Európai Központi Bank kezeli, melynek célja az alacsony infláció és a gazdasági stabilitás fenntartása a tagállamokban, így várható, hogy az eurót bevezető országokban nagyobb árstabilitást tapasztalhatunk. Az euró stabilitása és a devizakockázat csökkenése többnyire vonzza a közvetlen külföldi befektetéseket, így várható, hogy egy, az eurót bevezető tagállam vonzóbb lesz a külföldi befektetők számára.
Ugyanakkor, számos tanulmány vizsgálta a közös valuta bevezetésével járó hátrányokat is, amelyek közül kiemelkednek a monetáris és fiskális autonómia hiánya, a váltságokkal szembeni csökkent ellenállóképesség, illetve az eltérő makroökonómiai teljesítmények. Így például egy tanulmány kiemeli, hogy a monetáris autonómia hiánya miatt a kormányok hajlamosabbak a refinanszírozási válságokra. Ez a sebezhetőség abból fakad, hogy a befektetők arra számítanak, hogy a monetáris politikai eszközökkel nem rendelkező kormányok nehezen tudják kezelni a likviditási válságot, ami önbeteljesítő állampapír-pánikhoz vezethet, és súlyos gazdasági recessziót okozhat. A tanulmány szerint a rugalmas árfolyamrendszerrel rendelkező gazdaságok viszonylag immunisak a refinanszírozási válságokra, ellentétben a rögzített árfolyamrendszerrel rendelkező gazdaságokkal, ahol az ilyen válságok gyakran jelentős nemteljesítésekhez vezetnek. Mindez hangsúlyozza a monetáris függetlenség fontosságát a gazdasági stabilitás fenntartásában, és alapot ad a monetáris unióhoz való csatlakozás vagy az abban maradás kockázatairól szóló vitákhoz, különösen a dél-európai országok esetében.
Egy másik vizsgálat az euróövezeti országok 2006 és 2018 közötti fiskális kormányzását vizsgálta. Az eredmények arra utalnak, hogy az euróövezetnek felül kellene vizsgálnia a fiskális kormányzás egységes, szabályalapú megközelítését, mivel a központilag előírt reformok nem vették kellőképpen figyelembe a tagállamok különböző politikai, társadalmi és intézményi körülményeit Mindez alááshatja a fiskális fegyelem elérése terén elért eredményeket. A tanulmány kiemeli, hogy a helyi feltételeket figyelembe vevő, testreszabott kormányzási stratégiák hatékonyabbak lehetnek, mint az euróövezet egészére kiterjedő egységes szabályozás.
Egy újabb tanulmány azt vizsgálta, hogy az euró bevezetése hogyan hat a különböző makróökonómiai mutatók alakulására. Az adatok azt mutatják, hogy az euró bevezetése a tagállamok átlagos elsődleges hiányának körülbelül 0,5%-kal történő növekedéséhez vezetett a GDP arányában egy éven belül, és ez a hatás tíz év alatt a GDP 1,76%-ára halmozódott fel. Mindez a perifériának minősített gazdaságokban jelentősebb volt, mint a magországokban. Ugyancsak ez a tanulmány állapítja meg, hogy az európai fiskális politika általában ciklikus és fenntartható, ami azt jelenti, hogy a kormányoknak továbbra is olyan politikát kell folytatniuk, amely ellensúlyozza a gazdasági visszaeséseket. Emiatt recesszió idején a növekedés ösztönzése érdekében a közkiadásokat lehetne növelni, ugyanakkor figyelembe kell venni az euróövezeti tagság hosszú távú hatásait a fiskális egészségre. Egy olyan tagállamnak, amelyik nem tagja az euróövezetnek mindezekben nagyobb döntési szabadsága van.
Összegezve, az általános cél, hogy az EU gazdasági integráció elmélyüljön – beleértve az euró bevezetését – nem minden esetben és nem minden gazdasági szerkezet számára feltétlenül előnyös. Bulgária közepes jövedelmű gazdasága jelentős mértékben a szolgáltatóiparra épül, és a legtöbb munkavállaló is ezen belül helyezkedik el. Az euró bevezetése előnyös lenne a vállalkozások számára, hiszen így elkerülnék a pénzváltásokkal járó díjakat, valamint a Bulgária növekvő turizmusa is hasznát venné a közös valutának. Ugyanakkor, a többi euróövezeti országhoz hasonlóan, Szófia is szembesülhetne a központosított monetáris és fiskális politikákból származó hátrányokkal – leginkább a gazdasági és pénzügyi válságok esetén csökkent válaszadási képességgel. Az EU csökkent gazdasági versenyképességét tekintve a közeljövőben erre sok esély van.
Nyitókép forrása: Pixabay
