A reális érzelmi disszonancia
Carl Gustav Jung szerint a szélsőséges tartalmakat felhalmozó tudatos elmét a tudattalan rétege törvényszerűen kompenzálja. Ezek alapján feltehető, hogy a politikai traumák hatására létrejön azok negatív, tudattalan lenyomata is, és ebből reális emocionális disszonancia keletkezik: a tudatos és tudattalan érzelmekegymásnak feszülő konfliktusa. Ez a feszültség fásultságot hoz, majd a gyámságra szorultság érzését szüli meg. A folyamat végén a felhalmozódott elfojtás gátja átszakad, ami hirtelen, kiszámíthatatlan társadalmi robbanásokhoz és a politikai földcsuszamlásokhoz vezethet.
A jungi elv és a tudattalan kompenzáció
Carl Gustav Jung lélektana tárta fel azt a törvényszerűséget, hogy a tudatos elme és a tudattalan rétegek merőben eltérő tartalmai nem csupán feltételezik egymást, de nem is létezhetnek egymástól teljesen elszigetelten, azok idővel szükségképpen konfliktusba kerülnek. Amikor a külső környezet hatására a tudat tartósan eltolódik egy szélsőséges irányba (például a 10 negatív tartalom felé), a háttérbe szorított, elfojtott tudattalan nem marad passzív, hanem törvényszerűen az ellentétes értékek felerősítésével kompenzál, hogy fenntartsa a belső egyensúlyt.
Minél agresszívabban kényszeríti ki azonban a tudat a felszíni cinizmust és haragot, annál inkább erősödnek az ezzel ellentétes tudattalan tartalmak, és növekszik e két réteg feszültsége, ami hosszabb távon súlyos, állandósult neurotikus tüneteket okozhat.
A tudattalan elemek felhalmozódásának valószínűsége
Ez a tudattalan érzelmi és mentális felhalmozódás nem láthatatlan, jelenléte és feszültsége határozottan valószínűsíthető és gyanítható a modern társadalmi jelenségekből. A pszichés energia elfojtását a következő tünetek valószínűsítik. A kollektív mentális fáradtság és fásultság, a társadalom kiégettsége közvetlen következménye annak, hogy a két szint közötti feszültség fenntartása nagy mennyiségű pszichés energiát emészt fel. A hirtelen, kiszámíthatatlan politikai földcsuszamlások és szociális robbanások is erre mutatnak. Amikor ugyanis a tudatos szinten képviselt tartalom összeomlik, és a tömegek szinte órák alatt váltanak át a vak imádatból a teljes elutasításba, vagy a türelemből a radikális lázadásba, az a gát átszakadását, a tudattalan kompenzáció hirtelen felszínre törését jelzi. És ugyanígy, minél inkább kényszeríti a tudat magára a felszínes és bináris magyarázatokat, a tudattalan annál erősebben jelzi, hogy a bemutatott kép hamis. Szükségképp feszültség keletkezik a tudatos szimplicit magyarázat és a mindent átható tudattalan gyanakvás között.
A reális emocionális disszonancia és annak elhatárolása a már ismert, hasonló fogalomtól
Mivel a politikai verseny által traumatizált közegben nem csupán elvont gondolatok, hanem mélyen megélt tudatos és tudattalan érzelmek állnak egymással szemben, a jelenség leírására a kognitív disszonancia mintájára indokolt bevezetni a reális emocionális disszonancia kifejezést. A reális előtag használatát a szakirodalomban már létező és foglalt emocionális disszonancia fogalma teszi szükségessé, amelytől az általunk leírt jelenséget terminológiailag élesen el kell határolni.
A szociológiában és munkapszichológiában használt emocionális disszonancia kifejezés (Arlie Hochschild nyomán) egy szerepkonfliktust jelöl. Azt az állapotot írja le, amikor az egyénnek a külső elvárások vagy a munkaköri szabályok miatt egy elvárt érzelmet kell mutatnia kifelé, miközben legbelül valami mást érez. E hagyományos fogalom pontatlan, hiszen ebben a helyzetben nem valódi érzelmek konfrontálódnak egymással, csupán egy külsőleg kikényszerített szerep (egy maszk) és egy belső érzelmi állapot.
Ezzel szemben a reális emocionális disszonancia állapotban valódi érzelmi konfliktus zajlik. Az egyén a tudatos szinten nem színlel, hanem ténylegesen átéli a cinizmust vagy a gyűlöletet, miközben tudattalan szinten ugyanolyan valóságos érzelmi súllyal tapasztalja meg ezek ellentétes tartalmait. A reális emocionális disszonancia tehát nem imázsjáték vagy külső szabálykövetésből adódik, hanem a pszichén belüli, két különböző szinten egyszerre létező, egymásnak feszülő valóságos érzelmek pusztító háborúja zajlik.
A reális emocionális disszonancia hatása a gondolkodásra és a cselekvésre
A reális emocionális disszonancia egy három fázisú mentális és cselekvési folyamatot indíthat el. Amikor a tudatos szinten megélt negatív tartalmak tartósan összeütköznek a tudattalan szinten működő ellentétes tartalmakkal, a feszültség közömbösítésére fásultság keletkezhet. Az egyén feladja azt a meggyőződést, hogy képes kontrollálni, befolyásolni vagy akár racionálisan megérteni a környezetét, sőt ezek lehetőségéről végül le is mond. A társadalmi és politikai folyamatokat egy tőle teljesen független, sorsszerű és megváltoztathatatlan gépezetként kezdi értelmezni, amelyben az ő egyéni akarata vagy morális választása súlytalan.
A tartós tehetetlenségérzet törvényszerűen szüli meg a gyámságra szorultság érzését. Ez a folyamat a személyiség regresszióját, egyfajta gyermeki függőségi állapotba való visszalépését idézi elő. Az egyén elvárja és igényli a kész és lehetőleg egyszerű ideológiai támpontokat, a leegyszerűsített magyarázatokat és az útmutatást. A polgár cselekvő állampolgárból irányított és gyámolított alannyá válik, aki a felelősséget teljes egészében átruházza az aktuális tekintélyfigurára.
Ez a bénult, gyámság alatt lévő állapot azonban kevéssé stabil egyensúly, hanem egy feszült statikus helyzet. Amikor a tudatos szinten fenntartott struktúra vagy a külső tekintélyrendszer meggyengül, vagy a környezetből egy olyan radikális impulzus érkezik, amely közvetlenül szembesíti az egyént a saját belső meghasonlásával, a tudattalanban felhalmozott energia igen gyorsan áttöri a gátat.
Ez a dinamika magyarázza a hirtelen, kiszámíthatatlan társadalmi és egyéni cselekvéseket. A korábbi türelem és fásultság szinte órák alatt csaphat át kontrollálhatatlan, radikális lázadásba. A kényszerű, tudatos politikai imádat és lojalitás egyik pillanatról a másikra fordulhat át kíméletlen lincshangulatba és a korábbi bálvány teljes elutasításába. A cselekvés ekkor elveszíti a racionális vagy stratégiai jellegét; nem a helyzet józan mérlegeléséből fakad, hanem az évekig elfojtott reális érzelmi disszonancia robbanásszerű, katartikus feloldása az.
A sorozat további részei
Nyitókép forrása: lightsource / depositphotos.com
