Megoldást jelenthet-e az új, kenyai békeművelet?
Az új, Kenya vezetésével zajló békeművelet első néhány hónapja alapján már eljött az idő, hogy le tudunk vonni következtetéseket a misszió sikerességét és perspektíváit illetően. Elemzés, első rész.
Haiti neve mára összefonódott a folyamatos válságban lévő államéval. Földrengés, gazdasági válság, az elnök elleni merénylet, bandaháborúk juthatnak az olvasó eszébe, amikor az utóbbi években Haiti felmerült a sajtóban. A jelenlegi helyzet különösen szomorú, mivel mind az ENSZ, mind a régióbeli szomszédok több alkalommal, jelentős mértékben támogatták a központi hatalom megszilárdítására tett erőfeszítéseket, azonban valami oknál fogva ez eddig nem járt hosszú távú sikerrel. Az új, Kenya vezetésével zajló békeművelet első néhány hónapja alapján már eljött az idő, hogy le tudunk vonni következtetéseket a misszió sikerességét és perspektíváit illetően. A háromrészes bejegyzés első fejezete Haiti mai állapotáig vezető utat veszi górcső alá, második része a korábbi békeműveleteket elemzi, míg záró akkordja a 2023-ban, Kenya vezetésével útjára indított misszió eddigi eredményeit és perspektíváit veszi szemügyre.
Haiti rövid története
A Hispaniola szigetének nyugati felén elhelyezkedő, főként francia ajkú Haiti történelme igen hányattatottnak mondható. Az 1791 és 1804 közötti függetlenségi háborúban nyerte el szabadságát Franciaországtól az első, Afrikából elhurcolt rabszolgák által vívott harcot követően, azonban a gazdasági-politikai függetlenséget mégsem sikerült elnyernie. Intézményei nem csontosodtak meg igazán, így a közbizalmat sem sikerült kiépíteni irántuk, pénzügyi függőségét pedig Franciaország gondosan fenntartotta, hosszú évtizedeken át sarcolva az országot az ültetvények kisajátítása és a rabszolgák felszabadítása miatt. Az Egyesült Államok szerepe sem mellőzhető. A 20. század elején Theodore Roosevelt elnök „Nagy Bot” („Big Stick”) politikájával kezdte éreztetni az USA befolyását, majd amikor ellenállást tapasztalt, az Egyesült Államok közel két évtizedre megszállta Haitit 1915 és 1934 között.
Az ezt követő két évtizedben puccsok és államcsíny-kísérletek követték egymást, amíg 1957-ben François Duvalier megszerezte a hatalmat. A „Papa Doc”-ként elhíresült diktátor 1971-es halálát követően az elnöki cím a családban maradt, fia, Jean-Claude Duvalier vette át a stafétát 1986-os elűzéséig. A Duvalier család uralmát az ellenzék ellehetetlenítésével, emberi jogok sárba tiprásával, az állam eladósításával, valamint az amúgy is gyenge intézményrendszer további leépítésével lehetne legjobban jellemezni. Jelentős összegek elsikkasztásával mesés vagyonra tettek szert, amelyet külföldi bankszámlákon parkoltattak, mit sem törődve azzal, mindeközben az ország lakosságának több mint fele mélyszegénységben él. A hosszú külföldi befolyás alatt nyögő, ámde saját diktátora által is kizsákmányolt ország így vált a leggazdagabb gyarmatból a nyugati világ egyik legszegényebb államává.
1990-ben tartották az első szabad választásokat, amelyeket a katolikus papból politikussá avanzsált Jean-Betrand Aristide nyert. Győzelmének azonban nem sokáig örülhetett, mivel egy évvel később puccsal eltávolították a hatalomból, ahova csupán 1994-ben tért vissza, hathatós amerikai támogatásnak (értsd: katonai intervenciónak) köszönhetően. Aristide az 1999-es választásokat is megnyerte, bár ezek eredményét már több megfigyelő is vitatta. Végül 2004-ben buktatták meg, azonban az ország ekkorra anarchiába süllyedt: az utcai erőszak és ezt követő rendőri visszaélések mindennapossá váltak, az igazságszolgáltatás pedig lényegében nem működött. A következő hat évben nem sikerült stabil államapparátust kialakítani, 2010-ben pedig az országot egy minden eddiginél erősebb földrengés rázta meg. A 2010-es földrengés Haiti infrastruktúrájának legnagyobb részét maga alá temette. Páratlan összefogással igyekezett a nemzetközi közösség újjáépíteni az országot, azonban menet közben jónéhány problémát is okoztak. Ennek legkiemelkedőbb és egyben legsajnálatosabb példája a nepáli békefenntartók által behurcolt kolera, amely az Artibonite folyóba kerülve közel 10.000 ember életét követő járvánnyá duzzadt. Míg az ENSZ 2016-ban bocsánatot kért a történtekért, az áldozatok és túlélő családtagjaik kártalanítása valamint a felelősség beismerése az ENSZ részéről a mai napig nem történt meg.
A helyzetet tovább árnyalta, hogy 2011-ben Jean-Claude Duvalier visszatért franciaországi száműzetéséből és ismét be kívánt kapcsolódni a politikába. Noha azonnal vád alá helyezték, végül 2014-ben hunyt el anélkül, hogy bármely bíróság kimondta volna bűnösségét a polgári lakossággal szemben elkövetett cselekményei miatt. A 2010-es évek végére puccsok és vitatott választási eredmények kavalkádjában, 2017-ben végül Jovenel Moïse került hatalomra. A banánexporttal foglalkozó üzletemberből elnöki bársonyszékbe került Moïse egy karakán, ámde tekintélyuralmi tendenciáktól sem mentes irányzatot honosított meg. Amikor azonban tovább kívánta koncentrálni hatalmát, merénylet áldozatává vált, amelyben nagy valószínűséggel felesége illetve legközelebbi bizalmasai, miniszterei is részt vettek.
Moïse 2021-es meggyilkolása teljes anarchiába taszította az országot. 2024-re pedig Haiti bekerült a 10 leginkább törékeny állam közé, vagyis azon államok sorába, ahol a közbiztonság, emberi jogok vagy nemes egyszerűséggel a közszolgáltatások a legkevésbé biztosítottak. A politikai rendszer lényegében szétesett, amit mi sem mutat jobban, minthogy a legutóbbi választásokon 25 párt képviseltette magát, végletekig fragmentálva a hozzávetőlegesen 11.5 milliós ország politikai rendszerét. Jól jellemezte az áldatlan állapotokat, amikor 2024 márciusában Jimmy Chérizier, a „Barbecue” névre hallgató bandavezér lemondásra szólította fel az ügyvezető elnököt, aki ennek eleget is tett. Tavasszal több, mint 53 ezren kényszerültek elhagyni a fővárost, Port-au-Prince-t, a belső illetve határokon kívülre menekülő gyermekek száma pedig elérte a 180 ezret a zavargások kitörése óta.
A belső forrongás és a menekülthullám bizonytalanságban tartja a térséget, ami miatt több regióbeli állam, így Mexikó és a karibi területen jelentős múlttal és tapasztalattal rendelkező Brazília is megoldást sürgetett, továbbá az USA is felajánlotta támogatását. Érdemes egy pillanatra visszakanyarodni Hispanola szigetének földrajzához, amelynek keleti felén található Dominikai Köztársaság sokkal jobb helyzetben van Haitinél. Ennek okai történelmi, gazdasági, környezeti és befektetési háttérrel is lehet magyarázni, egy azonban biztos: a Dominikai Köztársaság számára létfontosságú a helyzet mielőbbi rendezése, hiszen Haiti válsága könnyen átcsaphat sziget keleti részére is.
Haiti vezetése még 2023-ben segítséget kért az ENSZ-től, amely október 2-án döntött egy új békeművelet létrehozásáról. Mielőtt beleugranánk a jelen problémáiba, szükséges egy pillantást vetni a korábbi nemzetközi összefogásról, így sorozatunk következő részében az eddigi békefenntartó missziók sikereit és kudarcait nézzük végig.
