Bizalmatlansági indítvány, ügyvezető kormány, határozatképtelen alkotmánybíróság, elhúzódó politikai válság. Az elmúlt időszakban ezekkel a szavakkal lehetett jellemezni a montenegrói belpolitikát, ahol továbbra is éles ellentét húzódik az államfő és az ügyvezető kormány között. Milo Đukanović államfő nem írt ki előrehozott választásokat az Abazović-kormánnyal szemben elfogadott bizalmatlansági indítvány óta, a kormány által javasolt miniszterelnök-jelöltet pedig nem fogadta el. Válaszul a parlament úgy módosította az alkotmányt az államfő jogköreiről, hogy az nem kerülhetett az alkotmánybíróság elé, annak határozatképtelensége miatt. A politikai feszültség fokozódik, mivel március 19-én államfőválasztást tartanak Montenegróban.
Politikai válság és háttere
A montenegrói politikai válság az ügyvezető kormány körüli politikai ellentétekre és az alkotmánybíróság határozatképtelenségére vezethető vissza. 2022 júliusában az alkotmánybíróság személyi állományának feltöltése nem valósult meg, mivel a kormány által javasolt 13 fő közül egyik sem kapta meg a szükséges többséget (első fordulóban 54, másodikban 48 szavazatot) a 81 fős törvényhozásban. Később, az Abazović-kormánnyal szemben 2022 augusztusában elfogadott bizalmatlansági indítvány okozta feszültség osztotta meg a pártokat az alkotmánybírói jelöltállításban, majd a héttagú testület három tagjának nyugdíjazása miatt az intézmény határozatképtelenné vált. Mindez több tényező miatt is komoly következményekkel járt. Egyrészről 2022 októberében Montenegróban 14 helyhatósági választást tartottak, melyek végeredményét nem tudták véglegesíteni a testület döntése nélkül. Másrészről, mikor az államfő nem fogadta el Miodrag Lekićet (DEMOS), az ügyvezető kormány miniszterelnök-jelöltjét, a parlament által megszavazott államfői jogkör módosítása sem kerülhetett az alkotmánybíróság elé, hogy vajon sérti-e az elsődleges jogforrást. A parlament az alkotmányban meglévő joghézagot kívánta orvosolni, mert nincs gyakorlat arra, mi történik, ha az államfő 30 napon belül nem fogadja el a parlament miniszterelnök-jelöltjét. Az elfogadott módosítás szerint a parlament így az általa megszavazott jelöltet tekinti miniszterelnöknek, amelyet véleményében az államfő, a Velencei Bizottság és a MANS nem-kormányzati szervezet is alkotmányellenesnek titulált. A politikai válság mérséklésében előrelépés, hogy 2023. február 27-én a parlament négyből három személynek szavazott bizalmat az alkotmánybíróság helyeinek betöltésére, így sor kerülhet a helyhatósági választások eredményeinek véglegesítésére, valamint a módosítás felülvizsgálatára. A helyzet teljeskörű megoldását az előrehozott parlamenti választások kiírása jelentené, amire eddig nem került sor, tekintettel az államfő azon állásfoglalására, miszerint az intézmény nem oszlatta fel magát.
A sorok között
Milo Đukanović Szociáldemokrata Pártja (DPS) a 2020. évi választásokon 30 mandátumot szerzett, így hosszú idő után ellenzékbe kényszerült. A Krivokapić-, majd Abazović-kormány ellen megszavazott indítványokból fakadó bizonytalanságot a párt nem tudta kihasználni, de az államfőnek jelenleg nem érdeke parlamenti választásokat kiírni: egyrészről azért, mert a jelenlegi közvéleménykutatások azt mutatják, hogy pártja körülbelül nyolc helyet vesztene, másrészről azért, mert az államfői pozíció a kormányválság miatt, ha jogilag nem is, de a társadalmi percepcióban tovább erősödik a parlamenttel szemben.
Fokozott figyelem, összhangban a trendekkel
Az elnökválasztást megfigyelőként az Európai Unió is követi. Toni Picula, az Európai Parlament montenegrói jelentéstevője március 8-án jelentette be, hogy vezetésével a delegáció a választásról szóló médiaközvetítéseket, a kampányt és a jelöltek találkozóit fogja monitorozni. A fokozott nemzetközi figyelem nem véletlen: a nyugat-balkáni államok közül Montenegró élen jár az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában, ugyanakkor a pártok közötti viszályok, az alkotmánybíróság többhónapos működésképtelensége gátolta a további reformok végrehajtását. Míg 2013-ban – a csatlakozási tárgyalások megkezdése után – a Freedom House Nations in Transit jelentése az államot még a közepesen konszolidált demokráciák közé sorolta, addig a 2022. évi riport már csak az átmeneti vagy hibrid rezsim kategóriába rangsorolja az országot, sőt a demokratikus választási folyamatokra vonatkozó reformok megvalósításában is markáns visszaesést lát. A vizsgált időintervallum trendjét erősíti, hogy a március 9-én megjelent Global Freedom jelentés Montenegrót csak részben szabad országként határozza meg.
Az államfőválasztás jelentősége
A március 19-i elnökválasztás a későbbi előrehozott parlamenti választások próbatétele lehet, a médiafigyelem kedvezhet az államfő pártjának is. A pártoknak 2023. február 24-ig kellett megnevezniük a jelölteket. Milo Đukanović regnáló államfőként a választás legnagyobb esélyese, miután a többi párt nem tudott megegyezni közös jelölt támogatásában. Személyével kapcsolatban érdekesség, hogy az alkotmány szerint nem tölthetné be harmadszor a tisztséget, de az alkotmánybíróság egy 2013. évi jogértelmezése lehetőséget ad erre, mivel a 2006. évi függetlenség deklarálása előtti mandátumokat nem értelmezi a jogforrás hatálya alá. 2022 decemberében a CEDEM kutatóintézet felmérése szerint akkor a szavazók 46%-a Đukanović ellen, míg csak 24%-a szavazott volna a jelenlegi elnökre. Legnagyobb kihívóként a 2022 szeptemberében alapított Európa Most Mozgalom (PES) – amely a helyhatósági választásokon is jól szerepelt, és folyamatosan növekvő szavazói bázissal bír – elnökét, Milojko Spajic-ot tartották, akit azonban a Központi Választási Bizottság kizárt, tekintettel arra, hogy 2019-ben szerb állampolgársággal is rendelkezett. A párt kénytelen volt alelnökét, Jako Milatović-ot indítani a választáson, aki ugyanabból a szavazói bázisból számlál támogatókat, mint a Demokratikus Montenegró (~EPP) jelöltje, Aleksa Bečić. A felmérések szerint a voksok megoszlása így megnyitja az utat a szerbpárti Andrija Mandić előtt, hogy a második fordulóba kerüljön, azonban a montenegrói választók aligha szavaznának neki bizalmat Đukanović-csal szemben.
A kétfordulós választási rendszer, valamint a fenti folyamatok mind a regnáló államfőnek kedveznek, aki a vasárnapi választás után további öt évre nyerheti el megbízatását. Đukanović győzelme esetén a régió leghosszabban hatalmon lévő politikusaként vonulhat be a történelembe, megelőzve Josip Broz Titot, aki 36 éven keresztül vezette Jugoszláviát.
A gyorselemzés a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-22 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
Nyitókép: Trish Hartmann / Flickr
