Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Máthé Réka Zsuzsánna

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság újabb szövetsége

Nagyon szoros partnerség jön, kiemelt figyelmet kap a védelmi ipar.

Máthé Réka Zsuzsánna 2025.05.20.
Mitrovits Miklós

Ezer éve koronázták meg Vitéz Boleszlávot

Lengyelország Piast-öröksége és az állami szuverenitás kérdése.

Mitrovits Miklós 2025.05.14.
Tóth Kálmán

A huszadik század női gondolkodója

Egy napjainkban is aktuális gondolkodó szellemi öröksége.

Tóth Kálmán 2025.05.13.
Libárdi Péter

Petőfi másképpen

A diákok produktív alkotófolyamatnak élték meg a projektmunkát.

Libárdi Péter 2025.05.13.
Csepeli Réka

A német–francia tengely újjáélesztésének reménye

Európa értékeinek újradefiniálása.

Csepeli Réka 2025.05.12.
HORIZONTOK BLOG
Balogh Róbert
Balogh Róbert
a Közép-Európa Kutatóintézet korábbi tudományos munkatársa
  • 2023.07.17.
  • 2023.07.17.

Antropocén és „olcsó természet” Közép-Európában

A gazdaság- és társadalomtörténetírás kritikai vonulata már egy évtizede igyekszik alapvetései közé integrálni az ökológiai válságjelenségeket. Az angolszász tudományos diskurzusban James W. Moore és Rádzs Patel A History of the World in Seven Cheap Things című munkája kézikönyvszerűen tárja az olvasó elé a tézist, amely szerint a kapitalizmusnak az a legjelentősebb, évszázadokon át tartó törekvése, hogy alacsonyan tartsa a legfontosabb anyagok, így például a bányászott fémek és szénhidrogének vagy éppen az élelmiszer árát. A szerzőpáros szerint a planetáris ökológiai válságot ez a törekvés és ennek globális exportja okozza. 

Így írnak például a gyarmati uralom, a bányászat és az erdőirtás kapcsolatáról a több mint százezres lakosságúra duzzadó, s összesen 60 000 tonna ezüstöt termelő, a mai Bolívia területén fekvő Potosí ezüstbányája kapcsán:  

„A Potosí körüli tizenhat tartomány mindegyikéből a lakosság egy hetedét az ezüstbányákhoz kellett küldeni, hogy ott dolgozzanak. […] Miközben alig kaptak fizetést, maguknak kellett megszervezniük az utazást Potosíba, és az élelmen kívül saját eszközeiket is megvásároltatták velük. Ez a munkaforma jóval kisebb befektetést igényelt, mint amennyibe a rabszolgatartás került volna […] A rendszernek apokaliptikus hatásai voltak az őslakos munkásokra. Egyes becslések szerint a népesszágszám 85 százalékkal zuhant 1560 és 1590 között. Az emberi kataklizmához hasonlót éltek át az erdők is. A Cerro Rico hegyből bányászott ezüstöt kezdetben fatüzelésű olvasztókban öntötték ki. [Az ércmosás során] itt is kulcsszerepet kapott a vízierő alkalmazása, s ehhez mintegy harminc duzzasztógátat építettek. Ezek gyakran átszakadtak, közvetlenül több száz ember halálát okozva és beszennyezve a vizet. […] 1590-re a fát már ötszáz kilométer távolságból kellett szállítani. A 17. század elejére kevés jele maradt, hogy Potosí környékén valaha erdők és őslakos civilizáció éltek.” (fordította: B. R.)

A Balaton-felvidéken létesített uzsai bazaltbánya osztályozója, 1951.
Forrás: Fortepan/Jászai Sándor

A Patel és Moore által megfogalmazott modell jól lehatárolt, tömören és meggyőzően bemutatott, a világ különböző régióiból válogatott esettanulmányokra alapoz. Feltűnő ugyanakkor, hogy az említett szélsőséges és emblematikus eset leírásából hiányzik az őslakosok ismereteire való utalás, amely megmutatná, mit és hogyan alakítottak a spanyolok a saját képükre. Az őslakosok és a fák pusztán áldozatok. A kötetben Közép-Európából a 16. századi lengyelországi gabonaexport és a későközépkori Csehország Érchegységének ezüstje jelenik meg. Holott – akár kapitalocénnek, akár antropocénnek nevezzük a planetáris válságot – régiónk története jóval többet kínál, mint példákat a természeti erőforrások kizsákmányolásával járó környezetpusztításra. Az alábbiakban ez utóbbi tételt két forrás rövid ismertetésével és elemzésével igyekszem alátámasztani és konkretizálni.

Erdőeladás, bogarak és határvidék a havasokban

Az első forrás a nemrégiben Nagy Botond által részletesen feltárt 19. század végi román–magyar határmenti fakereskedelem egyik dokumentuma 1897 januárjából, amelyet a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum munkatársa, Kósa Béla keresett elő számomra a múzeum gyűjteményében egy 2019-es kutatóutam alkalmával. 

A szerződés értelmében: „Csíkvármegye képviselve Becze Antal alispán által […] eladja a Budapesten cégjegyzett s jelenleg Székely Ignác igazgató által képviselt Csíkmegyei Erdőipar Részvénytársaságnak a magyar-román határrendezés alkalmából Solyomtár (sic!) havasból Romániához átcsatolt 1184 holdnyi …erdőterületet […] vevő köteles minden lábon álló nyers és használhatónak látszó, bogár által még át nem lyukasztott fát, amely mellmagasságban kéreg nélkül legalább 30 cm vastag kivágatni és […] válogatás nélkül leméretni. […] A fűrésztelepen ellenőrkép a vármegye saját költségén egy főerdőőrt vagy más alkalmas egyént állít be, kinek kötelessége ügyelni, hogy az erdőben minden használható fa levágassék és leméressék, s hogy leméretlenül egyetlen darab se adassék feldolgozás alá.” 

Famunkákat végző katonák, 1916.
Forrás: Fortepan/Urbán gyűjtemény

A szerződés ezen rövid részleteiből is látszik, hogy a fa kitermelése összetett folyamat, amely a szerződő feleken kívül magában foglalja a helyi közigazgatást, annak államilag minősített képesítéssel rendelkező tagjait, a méretek és mértékegységek standardizálását, a faanyag változásait, a „bogarakat”, valamint a terület lehatárolását és az eszközöket is. Korántsem csak a tőke és a tőkét mozgató állami vagy magánvállalkozók vannak tehát a cselekvő szerepében. 

Másrészt, a Solyomtár-havas eladása csak egyike a hegy történeti rétegeinek. A történetek a 18. század közepétől legalább az első világháború hadszínteréig kalauzolnak. Az 1343 méter magas, a Csíki-havasokhoz tartozó Solyomtár vagy Sólyomtár havason lezajlott (ma: Şolintar, Románia Bákó megyéjében) faeladás rávilágít a Habsburg-keretek és a határok közötti kapcsolat jelentőségére. Az erdőterületet azért kellett eladni, mert átkerült az Osztrák–Magyar Monarchia és Románia közötti határ túloldalára, így a tulajdonjog, különösen a közösségi tulajdon, kétségessé vált. A birodalmi határok változása időről időre új tulajdonjogi, igazgatási és gazdasági kereteket eredményezett, amelyek érdemben befolyásoltál az erőforrások, különösen a fa és a talaj felhasználását. A térség ugyanis a 18. század második felében lett elsőként vitatott terület, amikor az Oszmán és a Habsburg Birodalom közötti 1769-es határkiigazítás után a határőrezred foglalta el, Csíkszék lakosainak felháborodásától kísérve. Az 1880-as években, az újabb határkiigazításkor, az Osztrák-Magyar Monarchia és a Román Királyság közötti határ megváltozott, de az erdészeti ügyletek felügyeletét a magyar állam közigazgatási szervezetébe tartozó – vagyis nem birodalmi – erdőőrök látták el. A terület két évtizeddel később az első világháború alatt, 1917 márciusában az orosz és román, valamint a magyar katonai egységek közötti csata színterévé vált. 

A bánhidai erőmű az antropocénben

A második forrás segítségével az állam, az erőszak és az antropocén közötti kapcsolat regionális értelmezéséhez juthatunk el. Amint látni fogjuk, ez szintén összetettebb, mint amit Patel és Moore Potosí kapcsán leírt. A forrás az 1930-as években a Tatabánya közelében lévő, ma annak részét képező bánhidai erőmű tavának bővítése során alkalmazott munkaformára vonatkozik. (Forrása: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár, Gazdasági Levéltár, Z-595-K-81 Az Öregtó bővítésén dolgozó munkaszolgálatosok ügyei, 1941–1944) Az erőmű a második világháború idején is az állam által alapított Magyar Dunántúli Villamossági Rt. tulajdonában volt. 

A bánhidai erőmű 2023-ban.
Forrás: Balogh Róbert felvétele

Az 1941-ben keletkezett dosszié értelmében a Honvédelmi Minisztérium 1941 augusztusában engedélyezte, hogy az erőmű bővítéséhez a Közérdekű Munkaszolgálat Országos Felügyelője biztosítson munkaerőt. A feladatot a II/4. jelű vegyes munkásszázad, vagyis „3 tiszt, 10–12 fő keresztény vezetőkeret és 200 fő 2 évi sorszolgálatát most töltő zsidó munkaszolgálatos” kapta, akiket a budapesti Háros-szigeti munkálatokról helyeztek át. A munkaszolgálatosok csak akkor kapták meg a szinte elhanyagolhatónak nevezhető napi 6,5 pengő, vagyis kevesebb mint napi 1 USA dollárnyi fizetésüket, ha teljesítették az előírt munkamennyiséget, s ezen felül óránként 20 fillér túlórapénzre is igényt tarthattak. Fekvőhelyként szalmát kaptak, de arról már vita támadt a minisztérium és az erőmű vezetése között, hogy a Szolnokról áthozott barakkok szállítását és a lefedésükhöz szükséges kátrányt ki fizesse. 

Az eseménysor leglátványosabb csomópontja két, a munkafolyamatok egymásutániságát, valamint a befektetett munkaórákat ábrázoló Gantt-diagram, amelyek 1941 novemberére és decemberére vonatkoznak. A „Tóbővítési munkák. A II/4 kmsz. szd. munkanapjai és teljesítménye” című színes diagramok azt a benyomást keltik, hogy minden rendben, szervezetten ment, a munkások kiszámíthatóan haladtak, és megismerhető a személyenként előírt teljesítmény. Az is látszik, hogy nem volt mindenre rutinszerű megoldás, a nád és a gyökerek kiemelésével és a vasbeton tulajdonságaival is kísérletezni kellett. Az egyének, az egyéni teljesítmények, esetleges sérülések és a környezeti károk ebben a szemléletben láthatatlanok maradnak. A dosszié egy másik részében olvasható, hogy a hatóság megállapította: a munkások által használt kút vize forralás nélkül fogyasztásra alkalmatlan volt. 

„Tóbővítési munkák. A II/4 kmsz. szd. munkanapjai és teljesítménye” című diagram 1941 decemberéből Forrás:  Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár, Gazdasági Levéltár, Z-595-K-81

A diagramok tágabb és egyben az antropocén értelmezése felé vezető kontextusát Kate Brown, a volt Szovjetunió és az USA területén a hidegháborús időszakban keletkezett környezeti szennyezés és hatásainak kutatója adja meg. Brown egy tanulmánya azt mutatja be, hogy a kazahsztáni Karaganda és az USA Montana államában található, ma is létező Billings és a részben elhagyott Butte iparvárosok modern rácsszerű elrendezése nemcsak az iparvárosokban működtetett hierarchiák és szegregációk háttere, hanem ezek alkotóeleme is. A munkaszolgálatosok a saját maguk által épített barakkokban kellett, hogy éljék napjaikat, mint ahogy az erőműhöz a szenet kitermelő bányászok is Tatabánya tervezett iparvárosában éltek. Az antropocén kialakulásában kulcsszerepet játszó energiatermeléshez és bányászathoz tehát hozzátartozik a kényszer.  Ahogy Brown fogalmaz: „…ugyanaz a rács nemcsak a teret, hanem az időt, a munkafolyamatot, vagyis az életeket is lefedte. Az idő műszakokra oszlott, amelyek a vasúti vonalhoz igazodtak, az anyagok termelési görbékké álltak össze, a testeket egységekbe rendezték. […] Az egységet kirekesztendőnek vagy jutalmazandónak címkézhették, hierarchiákba rendezték, ellenőrizték és megfigyelték, hogy megvalósulhasson a normális és abnormális folytonos szétválasztása.” (fordította: B. R.) Tehát Brown a rácsszerkezet (grid) magyarázatával a tervezett városok utcahálózatának képe, infrastruktúrája és a munkavégzéssel kapcsolatos kényszerek közötti összefüggést hangsúlyozza. Ezt a rendezettséget és kényszert jeleníti meg a bánhidai erőmű tavának építése is. 

Munkaszolgálatos szakasz és tisztek a visszacsatolt területeken 1941-ben.
Forrás: Fortepan/Magyar Zsidó Levéltár

Az üvegházhatású gázok ipari mértékű kibocsátását tehát nem csak Potosíban lehetetlen elválasztani a munka erőszakra alapuló szervezésétől. A nyersanyagok ipari kitermelése világszerte a föld kisajátításán és degradálásán, a munkások szegregációján, hierarchiába kényszerítésén, alulfizetettségén és a mindehhez használt kormányzati technológián alapult. 

Mit tehetnek hozzá az antropocén történetéhez Közép-Európa esetei? 

Térségünkben a természeti erőforrások kizsákmányolásának esetei a 19. században a politika szerepére, a különböző politikai szintek súlyára, s mindezen túl a határváltozások jelentőségére irányítják a figyelmet. Vajon „frontier–terület” volnánk vagy csak időnként válunk azzá? A bánhidai erőmű-tó bővítésének dossziéja és az ebben levő diagramok arra emlékeztetnek, hogy régiónkban az antiszemitizmus és a Holokauszt nyomán a jól ismert tereknek vannak elfeledett, hiányzó történetei is. Nem csak a budapesti Városmajorban, de egykori ipari létesítményeken belül is. 

Felhasznált irodalom

Brown, Kate: Gridded Lives: Why Kazakhstan and Montana are Nearly the Same Place. The American Historical Review 106 (2001) 1. 17–48.

Kocsis Lajos: Az 1888-as román–magyar határrendezés Csík vármegyei hatásai. In: Botár István –Muckenhaupt Erzsébet – Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. Csíkszereda, 2013. 167–176.

Nagy Botond: Mercur a keleti végeken. Határszéli gazdasági környezet és üzleti modellek a dualizmus kori Háromszéken (1867–1918). Kriterion, Kolozsvár, 2021. 

Oroszi Sándor: Emlékezés a székely közösségek erdőire. Erdészettörténeti Közlemények 17. (1995)

Parádi József – Suba János – Vedó Attila: A magyar–román határ és őrzése 1867–1918. Budapest, 2011.

Patel, Raj – Jason W. Moore: A History of the World in Seven Cheap Things. A Guide to Capitalism, Nature and the Future of the Planet. Black Inc, Carlton, 2018.  

Szabó Csaba: Egy határrendezés visszhangja: zuglegeltetésből nemzetközi botrány. Bezálogolás Solyomtáron. In Lajos Katalin – Tapodi Zsuzsa (szerk.): Köztes terek. Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2019. 357–373.

Témakörök: ökológia, természet, történelem, válság
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT