Az Európai Parlament június 19-én „Az EU bővítési folyamatának intézményi és politikai vonatkozásai és a globális kihívások” címen lezajlott vitája heves reakciókat váltott ki a nemzetek szuverenitását zászlójukra tűzők körében.
Az egyhangú szavazást minőségi többségi elvre „felcserélő”, az Európai Bizottság startupokért, kutatásért és innovációért felelős biztosa, Ekaterina Zaharieva által felvázolt irányváltási tervezete nagy vihart kavart. „A 2025-ös munkaprogramunkban bejelentetteknek megfelelően a Bizottság jelenleg mélyreható szakpolitikai felülvizsgálatokat végez a jövőbeli bővítés távlatában” – mondta Zaharieva. A jelentős intézményi reformok kérdése tehát ismét napirenden szerepelt az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén múlt hét csütörtökön, amelyen a bővítés kérdésén túlmutatóan a föderalista-szuverenista vita is felütötte a fejét. Az egyesek szerint jogtipró, mások szerint viszont az egységes fellépés szempontjából igencsak szükségszerű változtatások egy dologra mindenesetre rámutatnak: mégpedig arra, hogy az Unió irányításában strukturális változásokra van szükség… és ezt, szemmel láthatólag, a Bizottság, illetve az Európai Parlament is elismeri.
A bővítés kihívása
Az Unió megfogalmazásában „Az EU bővítése jelentősen hozzájárult az érintett országokban a stabilitás, a béke és a jólét terjedéséhez”. Továbbá „a bővítés az EU számára is előnyös, mivel nagyobb jólétet és lehetőségeket hozott az európai polgárok és vállalkozások számára, erősítette az Uniót a világpolitikában, nagyobb kulturális sokszínűséget hozott, előmozdította a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat, illetve befektetést jelentett az európai békébe és biztonságba”.
Az új tagok csatlakozásának kilátása jelentős kihívásokat jelent az EU-n belül. Továbbra is nagy feladat a jelenlegi 27 tagállam közötti valódi konszenzus elérése a bővítés, a belső intézményi reformok és a jelentős költségvetési vonatkozások kérdéseiben.
A Koppenhágai kritériumokban lefektetettek szerint a csatlakozni kívánó államoknak „stabil intézményekkel kell rendelkezniük, amelyek garantálni tudják a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a kisebbségek védelmét”. Feltétel továbbá a „működő piacgazdaság és a képesség az uniós piac versenynyomásával való megbirkózásra. az uniós tagsággal járó kötelezettségek vállalásának képessége, beleértve az összes uniós jog végrehajtásának és az Unió céljai betartásának képességét”.
Ukrajna 2022 februárjának végén nyújtotta be EU-tagsági kérelmét, mindössze néhány nappal azután, hogy Oroszország megindította az ország elleni agresszióját. A Bizottság 2022 júniusában véleményezte a kérelmet, és Ukrajna még ugyanebben a hónapban megkapta az összes tagállamtól az EU-tagjelölt státuszt.
Ukrajna tehát, egy idegen, külső agresszió áldozataként más megítélés alá esik. „Gyorstalpalós” csatlakoztatásának előrehozott távlata megosztja a tagállamokat. Ugyanakkor meggyorsíthatja azon államok felvételét is, amelyek már igen hosszú évek óta várakoznak a rajtkőnél.
Ezt persze (legalább) kétféleképpen lehet értelmezni: egyesek a háborúban álló ország felgyorsított csatlakoztatását a többi állam gazdaságára nézve veszélyesként, illetve a rég óta várakozókkal szemben igazságtalanságként értelmezik. „A Patrióták nem támogatják a bővítéspolitika geopolitikai érdekek szerinti gyorsítását. Ez hitelteleníti az Uniót a térség azon országainak szemében, mint a Nyugat-Balkán országai, amelyek évek óta kitartóan dolgoznak a tagság feltételeinek teljesítésén” – hangsúlyozta a PfE képviselőcsoport nevében felszólaló Gál Kinga. Mások pedig az emberi jogok és a szolidaritás nevében szólaltak fel a javaslat mellett, mondván, hogy ezek Európa alapértékei közé tartoznak. „Az EU bővítése – ha sikeres – gyökeresen megváltoztatja a játékszabályokat. Békét, jólétet és erőt hoz Európa-szerte. És ma, amikor Oroszország egyre szorosabbra fűzi hatalmát a Nyugat-Balkánon és a keleti partnerség országaiban, a tét még nagyobb” – érvelt az EP vitában Kathleen Van Brempt az S&D képviselőcsoport nevében.
Föderalisták kontra Szuverenisták
„Most minden eddiginél fontosabb egy nagyobb és erősebb EU létrehozása. Ez egyértelműen az EU érdekeit szolgálja. Mind az EU-nak, mind a jövőbeli tagállamoknak készen kell állniuk a csatlakozásukkor” – kezdte érvelését a biztos. „Szükségünk van szerződésmódosításra ott, ahol az javíthatja az Uniónkat”, hozzátéve, hogy a munkát még előtte el kell kezdeni, minden lehetséges „puha” változtatást bevezetve a jelenlegi szerződések intézményi keretébe, hogy felkészítsék az Uniót a bővítésre. Zaharieva aláhúzta: „A Bizottság úgy véli, hogy egyes területeken ki kell terjesztenünk a minősített többségi szavazás alkalmazását a Tanácsban, eltávolodva az egyhangú szavazástól”. Mindez pedig nem jelentené a jelenlegi szerződések módosítását, hanem azok teljes potenciáljának kihasználását, amelyet az úgynevezett áthidaló záradékok (clauses passerelle) aktiválása tesz lehetővé. „A Bizottság álláspontja közismert: ha az Unió gyorsan, hatékonyan és ezáltal stratégiailag is be akarja tölteni szerepét, akkor csökkentenünk kell az olyan döntések számát, ahol egyhangú szavazásra van szükség. De el kell ismernünk a tagállamok közötti érzékenységet is ebben a témában. Az egyhangú szavazás kérdését azzal a céllal kell megvitatni, hogy módot találjunk a tagállamok jogos aggályainak kezelésére.”
Az egyhangú szavazás minőségi többséggé való „átalakításának” a június 19-i EP vitában felvetődő lehetőségét a nemzetállamok szuverenitását zászlójukra tűzők elveiket alapjaiban megrengető fenyegetésként értelmezték. „Az EU Bizottsága óriási hatalomátvételre tör az EU bővítése előtt. Brüsszel ismételten arra törekszik, hogy megfossza az uniós országokat a nemzeti vétójoguktól, a tervezett több mint 30 tagállamra való bővítést pedig a hatalom átfogó központosításának indokaként használja fel” – olvashatjuk a European Conservative érvelését. Az EU-t a szabad nemzetek szövetségeként értékelők szerint ezen jelentős intézményi reformok célja, hogy a nemzeti kormányok rovására több hatalmat adjanak Brüsszelnek.
Az „Európai Egyesült Államok” föderalista koncepciójának ilyetén előtérbe kerülését az év eleje óta kialakult geopolitikai kontextusban kell vizsgálnunk. A Trump-adminisztráció által indított, egyre kevésbé titkolt, Európát már sokkal kevésbé partnernek, mintsem gazdasági riválisnak tekintő politikája egységet követel a vén kontinens részéről. Az elhúzódó orosz–ukrán háború fenyegetésében beindult, és egyre nagyobb tempóban sürgetett újrafegyverkezés szintén egységet kíván. Holott pontosan ez az egység látszik gyengülni…
A szuverenitás hívei számára a „föderalista” egyenesen szitokszó. A föderalistákat a nemzetek önrendelkezése elárulóinak tartják, akik csendben előmozdítják az európai integrációt vagy akár az amerikaiak hasznos idiótáinak, akiknek – legalábbis az ő meggyőződésük szerint – mindig a színfalak mögül irányítják ezt a folyamatot. „Nem engedhetjük meg, hogy újabb lopakodó hatáskörelvonással csorbuljon a szuverenitásunk. A bővítéspolitikában csak egyhangúsággal lehet döntéseket hozni, nem pedig a tagállamokat megkerülve, politikai alapon. Ez a tagállamok és az egész Unió alapvető érdeke” – érvelt a strasbourgi parlamenti vitában Gál Kinga. Ezeknek a vádaknak a hallatán a federalisták csak mosolyognak. Amikor a népek egy föderáció keretében egyesülnek, ettől még nem veszítik el a sajátosságaikat. Egy valódi föderáció lehetővé teszi a kettős hovatartozást anélkül, hogy az egyik kiszorítaná a másikat (lásd Svájc példáját). Sőt, ha a föderalisták olyan hatalmasak lennének, hogy irányíthatnák az európai építkezést, akkor ez már kiderült volna! Az EU-t olyan tagállamok alakítják, amelyek ragaszkodnak szuverenitásukhoz – még akkor is, ha ez a szuverenitás leggyakrabban csak illúzió –, és pontosan azért tűnik az EU-n belüli meghatározó intézménynek a Bizottság, mert az utóbbi leggyakrabban képtelen olyan döntéseket hozni, amelyek az általános érdeket szolgálnák, egyszerűen azért, mert azzal bizonyos államok nem értenének egyet.
Kinek mi jelenti a legnagyobb fenyegetést?
De ez a vita akár arra is alkalom lehet, hogy a demokrácia az Unió intézményein belüli érvényesüléséről értekezzünk. „A Bizottság ki akarja szorítani a tagállamokat a döntéshozatalból, és többségi szavazással akarja átvinni azokat – ez egy olyan hatalomátvétel, ami az adófizetőknek sokba fog kerülni, és szétzúzza a szuverenitást” – érvel a European Conservative.
Az EU-s vétójog eltörlése már több ízben is terítékre került az elmúlt időben, méghozzá a „többség zsarnoksága„ elméletének kíséretében. Alexis de Tocqueville amerikai demokráciát taglaló alapművében a francia forradalom terrorba átcsapó mechanizmusát magáról lerázni képtelen Európának igyekszik irányt mutatni. A XIX. század számos kiemelkedő gondolkodója, így Eötvös József is, ebből az ördögi körből keres kiutat. Azaz arra keres választ, hogy hogyan lehet a francia forradalom által Európára, illetve az egész emberiségre nézve kiküzdött alapértékeit, mint a szabadság, úgy megőrizni, hogy ne forduljon át minduntalan az egyenlőségi eszme által gerjesztett többségi zsarnokságba. Ugyan a klasszikusok által megfogalmazott alap-koncepciók iránymutatóak lehetnek számos esetben, de a jelen vitát konkrétabb veszélyek felvázolásával illusztrálták az abban résztvevők.
„Ukrajna gyorsított csatlakozásával a háborút is importálnánk. Elégtelen például a nemzeti kisebbségi jogok helyzete. Az ukrán munkaerő beáramlása veszélyezteti a munkahelyeket, az agrártermékek tömeges beáradása és az agrártámogatások elvesztése pedig a gazdák megélhetését. Aránytalanul nagymértékben vonnának el kohéziós forrásokat más tagállamoktól” – hangsúlyozta az EP vitában Gál Kinga, többek között az agrárszektor félelmeinek hangot adva. Az egységes, erősebb Európa nevében felszólalók az általános és egyre feszültebb geopolitikai helyzettel érveltek. „Nap mint nap látjuk, hogy az Unió nem elég hatékony, nem elég erős és nem elég demokratikus. Ez különösen igaz a napjainkra jellemző új globális zűrzavar idején” – szólalt fel Sandro Gozi a Renew nevében. „Hatékonyabb Unióra van szükségünk, kevesebb vétójoggal és többségi szavazással, egy erősebb Unióra, amely több erőforrással rendelkezik egy valódi európai védelem és a beruházások biztosítására.”
Ukrajna EU-s csatlakozásának kérdése tehát újabb törésvonalat jelent az EU-n belül. Ez nyilvánvalóan súlyos következményekkel járhat a jelenlegi geopolitikai kontextusban, amelyben a vám- és a fegyveres háború árnya egyaránt komoly kihívást jelent az erre nem igazán felkészült kontinens számára. Ebben a helyzetben pedig az egyre erősödő megosztottság tovább gyengítheti Európát.
