A biztonsági kihívások előtt álló Koszovó
A koszovói kormány június 11-én úgy döntött, hogy 2025 végéig befogad 50, harmadik országból származó migránst, akiket az Egyesült Államokból toloncoltak ki.
Az amerikai külügyminisztérium megerősítette, hogy a nyugat-balkáni országok együttműködnek az USA azon átfogó stratégiáját illetően, amely a legális státusszal nem rendelkező külföldi állampolgárok kitoloncolására irányul. Koszovó ennek a partnerségnek a keretében, szoros koordinációban az amerikai hatóságokkal, ellenőrzött körülmények között vállalja a harmadik országbeli állampolgárok ideiglenes befogadását, valamint biztonságos visszatérésük elősegítését származási országukba. Az eset előzménye, hogy 2025 májusában az amerikai legfelsőbb bíróság lehetővé tette a Trump-adminisztráció számára, hogy több százezer kubai, haiti, nicaraguai és venezuelai személy ideiglenes jogállását visszavonja. Közben a Keir Starmer vezette brit kormány is támogatja, hogy elutasított menedékkérőket a Balkánra küldjenek. Május 26-án Koszovó ideiglenes kormánya jelezte készségét, hogy tárgyalásokat folytasson Nagy-Britanniával egy olyan „visszatérési központ” létrehozásáról, amely az elutasított menedékkérők elhelyezését szolgálná.
A terv azonban nemzetközi kritikákat váltott ki. A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a balkáni országok ilyen típusú felhasználása sértheti a migránsok alapvető jogait, és további terheket és kihívást jelenthet az érintett befogadó államokra.
Egy 2022-ben létrejött, nemzetközi kritikát kiváltó megállapodás értelmében Koszovó 300 börtöncellát adott bérbe Dániának a gjilani (Gjilan / Gnjilane) büntetés-végrehajtási intézetben, ahol olyan, Dániában elítélt, külföldi állampolgárokat helyeznének el, akiket büntetésük letöltését követően kiutasítanak az országból. Cserébe Koszovó több mint 200 millió euró pénzügyi támogatást kapna, amelyet a büntetés-végrehajtási szolgáltatások fejlesztésére és megújuló energiaforrásokra irányuló beruházásokra fordítanának. A tervek szerint az első fogvatartottak átszállítására 2027 első felében kerülne sor. A megállapodás élénk visszhangot keltett a nemzetközi szervezetek és a civil társadalom körében. Aggodalmukat fejezték ki az emberi jogok érvényesülése, valamint a külföldi elítéltek koszovói elhelyezéséből fakadó jogi és intézményi kihívások miatt.
Fontos megemlíteni, hogy Koszovó korábban már, a tálib hatalomátvételt követően, mintegy 1900 afgán állampolgárt fogadott be, akiket evakuáltak Afganisztánból. Az amerikai katonai bázison, Bondsteelben (Ferizaj / Uroševac) létrehozott menekülttábort két év után bezárták, és az érintettek többségét szigorú biztonsági ellenőrzést követően szövetséges országokba telepítették át, míg egy kisebb csoport Koszovóban maradt. A fentiek fényében adódik a kérdés: milyen előnnyel járnak Koszovó számára ezek az együttműködések? Bár az ilyen típusú megállapodások pénzügyi forrásokat és infrastrukturális fejlesztéseket eredményezhetnek, nem jelentenek valódi előrelépést az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából. Hosszabb távon Koszovónak – csakúgy, mint a Nyugat-Balkán többi országának – arra kellene törekednie, hogy ne csupán a tehetősebb államok által áthárított, kényes feladatok végrehajtójaként működjön, hanem tudatos, stratégiai szereplőként jelenjen meg a nemzetközi porondon. Bizonyos országok – mindenekelőtt az Egyesült Királyság, Olaszország, illetve újabban az Egyesült Államok – alternatív megoldásokat keresnek az elutasított menedékkérők elhelyezésére. A Ruandával kötött brit egyezmény kudarca után a Balkán térsége került előtérbe mint potenciális lehetőség. Albánia már korábban megállapodást kötött Olaszországgal, Koszovó pedig jelenleg is tárgyal az Egyesült Királysággal. Mindezek eredményeként egy új típusú migrációkezelési modell körvonalazódik Európa peremén, amely fizikai határzárak helyett kormányközi egyezségekre épül.
A fent ismertetett megállapodások biztonságpolitikai szempontból komoly aggályokat vetnek fel. A migrációkezelési rendszerek kiszervezése különösen a Nyugat-Balkán konfliktusokkal terhelt térségeiben jelent fokozott kockázatot, ahol a társadalmi integráció már a jelenlegi menekültpopulációk esetében is korlátozott. Az újabb menekültcsoportok destabilizálhatják az etnikailag és vallásilag érzékeny régiót, különösen akkor, ha nem társulnak hatékony beilleszkedési programokkal és megfelelő intézményi kapacitásokkal. A béke és stabilitás megőrzése érdekében elengedhetetlen a regionális biztonsági együttműködés megerősítése, a határvédelem fejlesztése, valamint a külső partnerekkel, elsősorban az Európai Unióval való szoros koordináció. A térség hosszú távú biztonsága nem alapozható bizonytalan kimenetelű, tesztjellegű megoldásokra.
Nyitókép forrása: ShkelzenRexha / Wikimedia
