Okosdolgok egy buta korban

Az okosdolgok terminológiai anomáliáiról és a megoldásokról

Kutatási és oktatási tevékenysége során mindenki szembesül azzal, hogy a nyelv nem képes követni a technológia gyors fejlődését. Ez számos kifejezésnél tapasztalható, ezúttal azonban csak az „okos” szó helyesebb használatára, illetve elkerülésére teszek javaslatokat. Ezzel zárom azt a háromrészes sorozatot, melyben a mesterséges intelligencia (MI) körüli fogalmi problémák közül vizsgáltam meg néhányat. (A sorozat korábbi részeire link mutat a cikk végén)

„Zavar van az okosságban”

Az interneten olvasgatva nem kell Jedi lovagnak lenni ahhoz, hogy érezze az ember a zavart – ám ez nem az Erőben van, hanem a szavak használatában. Marketingokokból ma bármire ráerőltetik az „okos” (smart) kifejezést. Régebben mindent a „modern” jelzővel próbáltak eladni, de ez nem okoz olyan problémát, mint ez a folyamat, mely által kiüresedhet az okos jelző. Hiszen, ha megszokjuk, hogy az a boltban szinte semmit sem jelent, akkor majd az emberekre sem lehet megfelelően alkalmazni. Ennek ellenszereként alább az okos kifejezés alkalmazását (annak technikai részét) rendszerezem, valamint javaslatot teszek pontosabb kifejezésekre.

A gépokosság új szintjei

Az „okosnak” titulált funkciókról, ezek szintjeiről, készítettem egy szemléltető felosztást.  Az itt, lentebb látható ábra nem csupán az okos jelző jogos felhasználását választja el (vonallal) a problémás alkalmazásaitól, de két alkalmazáskörön belül is megkülönböztet fokozatokat. A szemléltető idomok szélessége két féle dologra utal:

• a színes idomoknál az adott technológiakör MI-képességét jelképezi;
• a szürke idomok esetében pedig azt, hogy a jövőben mennyire válhatnak „színessé”, mennyiben lehet közük az MI-hez. 

Mivel a szintek tömör leírását az ábra tartalmazza, ezt alább pontosítom és példákkal egészítem ki. A példákat termékoldalakról vettem, a reklám elkerülése miatt nem konkretizálom (Gugli barátunk többet is talál). 

Ebben a bejegyzésben írtam le, hogy miért alkottam a Pszeudo MI és az MIKT kifejezéseket, és mit jelentenek – rövid ismétlésként: az utóbbi jelentése Mesterséges Intelligencia és Kapcsolódó Technológiák, ebben foglalom össze az IoT, BigData, a felhő és egyéb technológiákat, melyek összefonódnak és kölcsönhatásban fejlődnek az MI-vel. A Pszeudo-MI pedig olyan a régebbi típusú rendszerekre utal, melyek sokakban MI-tudás benyomását keltik.

Az ismertetést az „igazi”, a szó szoros értelmében vet okoseszközökkel kezdem. Ezek saját, tehát offline (hálózatot nem igénylő) MI-képességgel rendelkeznek. Nem csupán robotokra kell itt gondolni, egyszerűbb tanuló funkciókat egyre több eszközbe lehet integrálni. Például egy okosfűtés figyelheti a felhasználó szokásait, majd a néhány héten át tartó manuális állítgatásból megtanulja, hogy mikor és hogyan állítsa be azt. Egy ideje a hardveres MI-támogatás sem a szervertechnológia szintje, jobb mobiltelefonok processzoraiba is integrálnak egy neurális magot, úgynevezett NPU-t (NPU: Neural Processing Unit: célfeladatra tervezett hardveres neuronháló – egy közérthető cikk a témában: Technológiai ugrás – ezért lesz a következő PC-ben NPU, főleg a képfeldolgozás támogatásához.) Olcsóbb eszközökön inkább szoftveres képesség segíti az ilyen funkciókat, pl. csak az arcfelismerést. Ez sokszor elégtelen, így a gyengébb hardver átvezet minket az egy szinttel lentebbi kategóriához. 

A fenti példában az eszköz nem vesz ugyan igénybe hálózaton elérhető MI-rendszert, de ezek által természetesen „még okosabbá” válhat. Ismert példa erre, hogy letöltött offline térképen is lehet útvonalat tervezni, de ilyen esetben a lezárások és a percre kész forgalmi információk nem segíthetik a navigációt. Ez jól mutatja, hogy a legfelső szintre sorolt MI-eszköz is hatékonyabb lehet hibrid rendszerként, vagyis távoli adatok vagy erősebb számítási képességek birtokában. (Hibrid rendszerekről más összefüggésben itt szóltam)

Számos eszköz azonban csak akkor okos, ha hálózaton keresztül csatlakozhat egy MI-hez, tehát ezt a távoli szolgáltatás, az okosfelhő teszi okossá. Csatlakozás nélkül csak egy hagyományos számítástechnikai eszköz. Jó példa erre az okoshangszóró vagy okosóra. Erre a szintre ajánlom a „távokos dolog” (telesmart-things) kifejezést.

Valójában itt illene is lezárni az okoseszközök körét, de nem ez a valóság. Bizonyos eszközök okos verziójának egyszerűen csak van valami hálózati (vagy egyéb) kapcsolata, ezzel különböztetik meg a „buta” verziótól. Például egy okosfésű vagy egy okosfogkefe mobiltelefonos applikáción keresztül csatlakoztatható egy mobiltelefonhoz. Ez utóbbinál például pontosabb lenne a bluetooth fogkefe kifejezés kifejezés – ám belátható, hogy nem hangzik túl jól a „kékfog fogkefe” az angol nyelvterületen… Ide sorolhatóak még az okoseszközök (pl. tablet, vagyis okosfelhőhöz kapcsolt eszköz) bizonyos kiegészítői, melyeknél az okos jelző utal arra, hogy a kiegészítővel kommunikálva az eszköz jobb képességeket kap. Pl. az okostoll által jó minőségben lehet digiálisan rajzolni az azt kezelni tudó (drágább) eszközzel. Valami olyan kifejezéssel lenne érdemes utalni ezekre a termékekre, hogy „MI-hez kapcsolt” (AI-connected) eszköz. (Ez egyben jó példa az ilyen kulcsszavakon alapuló megtévesztésre is, hiszen gumivégű pálcákat néhol okostollnak titulálnak.)

Az MI-től még távolabbi kategóriában már hálózati kapcsolat sincs, csupán valami digitális tulajdonságot építenek az eszközbe, ami szokatlan. Például okosövbe rejtett powerbank kerül vagy okosserpenyő nyelébe kijelzőt építenek, mely jelzi, hogy jó hőmérsékleten folyik-e a főzés, és jelez, ha odaég. Lehetnének ezek inkább digi-dolgok. Ez magyarul jól is hangzik, de angolul sem rossz a digi-things.

Végül elérkeztünk a kimagyarázhatatlan kategóriákhoz, ezekben még digitális funkció sincs. Erre példa egy „okosedény”, melynek okossága, hogy műanyag fogantyúja levehető, de ilyen az „intelligens” mosópor is. Az ilyesmit legfeljebb ügyes-eszköznek (neat-things) engedném hívni. Ilyen szélsőségeknél felmerül, hogy legalább irányelvekben tiltani kéne a túlzó szóhasználatokat.

Az eszközök VIP köre

Röviden érdemes átgondolni, mi állhat a szó bemutatott kiüresedése mögött. Felvethető az okos és intelligens kifejezések piedesztálra emelése racionalista társadalmunkban. Ám ha ez lenne az ok, akkor már a XX. század közepén is népszerű lett volna, ezzel szemben akkor a „modern” volt a dzsóker kifejezés.

Ezért e mögött a jelenség mögött inkább azt vélem felfedezni, hogy az MI szó nem csupán egy technológiát fed már le, annál többet jelent. Az okos jelző által egy dolog abba a „kiváltságos” vagy VIP körbe kerül, ami csak jó lehet. Ezért mindenki szeretné, ha terméke beletartozna abba a halmazba vagy legalább annak holdudvarába, amit az MI képvisel. Mint fentebb láthattuk, ennek eredménye hasonlatos ahhoz, amikor a XIX. századtól egyre többen az arisztokráciához akartak tartozni, ami néha csak úgy sikerült, hogy valaki a nevének „y” végződést vagy régies írásmódot adott…

Reméljük, elmúlik majd ez is.

A sorozat részei

• Ami már MI, és ami még nem az – Rendszerek összemosódása a felhasználókban  
• A mesterséges intelligencia kifejezésen innen és túl – Ami még-nem-az, de már annak hívjuk, és ami már-nem-az, de még annak hívják
• Okosdolgok egy buta korban – Az okosdolgok terminológiai anomáliáiról és a megoldásokról (a jelen írás)

A nyitóképet a szerző mesterséges intelligencia segítségével generálta.