A Choose Europe és a kutatói kivándorlás dilemmája
Egyszerre ambiciózus, előremutató és némiképp kétségbeesett válasz az európai tudományos tér legnagyobb kihívásaira a 2025. május 5-én bejelentett Choose Europe kezdeményezés, amelynek előzménye a 2024 októberében megjelent Heitor-jelentés. Miközben a világ kutatóiért zajló verseny egyre kiélezettebb – elég csak az USA vagy Kína masszív kutatásfinanszírozási programjaira gondolni –, az EU egy 500 millió eurós csomaggal próbálja újraírni a kontinens tudományos brandjét. A cél világos: Európa legyen újra vonzó hely az európai és a harmadik országbeli kutatók számára. A kérdés már csak az, hogy elég lesz-e.
A Choose Europe kezdeményezés négy pilléren nyugvó stratégia, amely a tudomány szabadságának megőrzésével, jelentős pénzügyi támogatással, innovációs akadályok lebontásával és kutatók jobb összekapcsolásával kívánja megerősíteni Európa helyét a globális tudományos és innovációs térképen. Ez a program különösen a fiatal kutatók számára kínál stabil karrierlehetőségeket és vonzó feltételeket, ezzel is visszaszorítva az agyelszívást és elősegítve a tudományos kiválóságot Európában
A Choose Europe kezdeményezés négy, egymással szorosan összefüggő pillérre épül, amelyek célja, hogy Európa újra meghatározó, vonzó térséggé váljon a kutatók számára. Az első és talán legfontosabb alappillér a tudományos szabadság védelme. Az Európai Kutatási Térség 2025-2027-es politikai programjában szereplő rendeletjavaslat (European Research Area Act) jogi garanciát kíván nyújtani arra, hogy a kutatás szabad és politikai befolyástól mentes maradhasson – ez pedig nemcsak alapérték, hanem előfeltétele is az innováció és a tudományos kiválóság kibontakozásának.
A második pillér a hosszú távú és versenyképes finanszírozás biztosítása. Ezen a téren a Marie Skłodowska-Curie Akciók (MSCA) keretében elinduló új pilotprogram különösen a fiatal kutatók helyzetére fókuszál, lehetővé téve számukra, hogy hosszabb, kiszámíthatóbb szerződéseket kapjanak, különösen az olyan stratégiai területeken, mint a mesterséges intelligencia vagy a kvantumtechnológia. Emellett az Európai Kutatási Tanács (ERC) új „szuperösztöndíj-rendszere” akár hét évre biztosít forrást a legkiválóbb kutatóknak – ezzel is hozzájárulva ahhoz a célkitűzéshez, hogy 2030-ra az EU a GDP 3%-át kutatás-fejlesztésre fordítsa.
A harmadik pillér az innovációpiaci áttörést célozza. Az EU első ízben készül bevezetni egy átfogó Európai Innovációs Rendeletet, amely a Startup és Scaleup Stratégiával együtt a szabályozási akadályok lebontását, a kockázati tőkéhez való könnyebb hozzáférést, valamint az európai innovatív vállalkozások – különösen a deep tech szektorban működő cégek – globális versenyképességének javítását helyezi fókuszba.
Az innovációs törekvések sürgősségét egyébként tovább fokozza, hogy a mesterséges intelligencia tudományos alkalmazásában Kína már ma megelőzi az Európai Uniót – nemcsak publikációszámban, hanem újdonságtartalomban és hatásban is. Egy friss bizottsági elemzés szerint a kínai kutatók gyorsabban és bátrabban integrálják az AI-eszközöket a tudományos munkába, miközben az EU jelentős lemaradásban van. Ez nem pusztán technológiai kérdés: a tudományos versenyképesség és szuverenitás tétje, hogy Európa képes-e újra valódi kreatív központtá válni. A Choose Europe ezért nemcsak a kutatói mobilitásról vagy finanszírozásról szól, hanem arról is, hogy az európai tudomány ne szoruljon háttérbe egy olyan korszakban, amikor az innovációs sebesség önmagában geopolitikai tényezővé vált.
A negyedik pillér a kutatói mobilitás és életminőség javítása. A program egyszerűsíti a kutatók Európán belüli mozgását, valamint a harmadik országokból való belépést is, különös tekintettel a vízum- és tartózkodási engedélyek gyorsabb ügyintézésére. Emellett karriertámogatási szolgáltatásokat kínál, hogy ne csupán kutatási szempontból, hanem az életminőség oldaláról is versenyképes alternatívát jelentsen Európa a globális tehetségek számára.
És hogyan akarja mindezt elérni Európa?
A Choose Europe nem elégszik meg az inspiráló szlogenekkel – valódi, kézzelfogható lépéseket ígér annak érdekében, hogy a kutatói életpálya ne legyen többé szinonimája a bizonytalanságnak. A program egyik legfontosabb újítása a fentebb is említett, Marie Skłodowska-Curie Actions (MSCA) keretében induló pilot kezdeményezés, amely kifejezetten a posztdoktori kutatók helyzetének javítását célozza. Ennek keretében a támogatásban részesülő fogadó intézmények hosszabb távú, akár állandó szerződéseket is kötelesek kínálni – szakítva az eddigi, projektalapú, ideiglenes munkavégzés logikájával. Ez nem pusztán szerződéses forma, hanem egy új kutatói kultúra alapja lehet, amelyben a tehetség nem elvándorol, hanem megtelepszik.
Ehhez szorosan kapcsolódik az elvárásként megfogalmazott Karrierfejlesztési Terv (Career Development Plan) bevezetése, amelyet minden pályázatnak tartalmaznia kell. Célja, hogy a kutatók már a projekt elején tisztában legyenek pályájuk lehetséges irányaival, az elérhető képzésekkel, a transzferálható készségekkel, sőt akár a szektorok közötti átjárási lehetőségekkel is.
A program emellett hangsúlyosan támogatja a kutatói mobilitást – nemcsak földrajzi értelemben, hanem az akadémiai és nem akadémiai szektorok közötti átjárás tekintetében is. Ezzel egyszerre csökkentené a belső agyelszívást, és növelné Európa vonzerejét a globális kutatói közösség szemében.
A pilotprogram ezen túl 4–6 éves ösztöndíjakat kínál, ami radikális váltás a jelenlegi 2–3 éves gyakorlathoz képest. Továbbá előnyben részesíti azokat az intézményeket, amelyek nem ideiglenes, nyitott végű szerződéseket kínálnak – világos ösztönzést adva a rendszerszintű szemléletváltásra.
A program külön figyelmet fordít a válsághelyzetekből menekülő vagy kiszorult kutatókra – például az ukrán tudósokra –, számukra sürgősségi támogatási lehetőségeket biztosít, ezzel is erősítve a tudomány szolidáris dimenzióját.
Mindezeket úgy tűnik, nemcsak jó szándék, hanem pénz is támogatja: az 500 millió eurós teljes keretből már 2025-ben 22,5 millió eurós pilot indul, kifejezetten a kutatói karrierutak stabilizálására.
A Choose Europe időzítése nem véletlen
Az Egyesült Államok kutatási finanszírozási rendszere az utóbbi időszakban több ponton is bizonytalanná vált. A globális Dél (pl. India, Brazília) pedig már nem csak munkaerőt, de innovációs potenciált is kínál. Eközben Európa, amely történetileg a tudomány egyik fellegvára volt, egyre inkább lemarad.
A kezdeményezés külön figyelmet fordít az ukrán kutatókra, és azokra, akik háború vagy kényszerű migráció miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Ez nemcsak etikai, hanem versenyképességi szempontból is helyes stratégia.
A buktatók: széttagoltság, adminisztráció, kapacitáshiány
A Choose Europe gyenge pontja, hogy nem tudja – és talán nem is akarja – kezelni az EU egyik legnagyobb strukturális problémáját: a kutatási kiválóság koncentráltságát. A Horizon Europe forrásainak több mint fele húsz régióba áramlik a kétszázötven európai régió közül. A program előkészítése nem ígér áttörést ezen a téren, és félő, hogy az új források is a meglévő kiválósági gócpontokat hizlalják tovább – ahelyett, hogy újakat teremtenének.
Továbbá a „szuperösztöndíjak” és az innovációs rendelet hangzatosak, de valódi hatásuk csak akkor lesz, ha tagállami kutatásfinanszírozás is társul hozzájuk. Amíg egyes tagországokban az R&D ráfordítások stagnálnak, nehéz lesz elérni a 3%-os GDP-arányos célkitűzést 2030-ra.
Egy tényezőt sokszor elfelejtünk, pedig elengedhetetlen a pályázati sikerhez: a humán tőke. A program sikere tehát múlik azon is, lesz-e elegendő ember, aki képes pályázatot írni, projektet menedzselni vagy a kutatási eredményeket vállalkozássá fejleszteni. Ez különösen aggasztó lehet Közép- és Kelet-Európában, ahol gyakran nem a kutatási ötlet, hanem az adminisztratív kapacitás a szűk keresztmetszet.
Mindebből látszik, hogy a Choose Europe nem csodaszer, de határozott lépés egy olyan irányba, ahol az EU nemcsak szabályozó, hanem formáló is akar lenni a globális tudományos térben. Jó válasz egy rossz trendre – az agyelszívásra –, és esély arra, hogy Európa ne csak a múltja, hanem a jövője miatt is legyen vonzó a kutatók számára.
De ehhez nemcsak pénz kell, hanem politikai akarat, kapacitásépítés és az a bátorság, hogy szembenézzünk a rendszer belső egyenlőtlenségeivel is.
Egy kérdés jelenleg megválaszolatlan a kezdeményezéssel kapcsolatban, és talán csak a gyakorlatban derül ki. Mégpedig az, hogy az európaiak is Európát választják, vagy mindez Európa kísérlete a harmadik országok agyelszívására.
Nyitókép forrása: ChatGPT
