Mit kínálhat a Reception Reader az eszmetörténészek számára?
SZEMLE – Hogyan rekonstruálható egy szerző, eszme vagy fogalom hatása a kora újkor szövegtengerében? Egy új digitális platform, a Reception Reader új távlatokat nyit a kora újkor fogalom- és eszmetörténetének kutatásában.
A digitális bölcsészet és az eszmetörténet találkozása egyelőre még kevéssé kiaknázott, ám annál izgalmasabb, ígéretes és innovatív kutatási határterület. Egy új digitális platform, a Reception Reader e diszciplínák metszéspontjában helyezkedik el. Alkotóinak célja az volt, hogy lehetővé tegyék az intertextuális mintázatok nagy léptékű feltérképezését és hatékony vizsgálatát a kora újkori angol nyelvű nyomtatott könyvkultúra főbb digitalizált gyűjteményeiben. A két tanulmány, amelyet ezúttal szemlére bocsátok – Mikko Tolonen és kutatótársai 2023-ban publikált, a Reception Readert bemutató szakcikke és Péter Róbert idén márciusban a Global Intellectual History hasábjain megjelent ismertető elemzése –, e két aspektust világítja meg: az egyik „belülről”, a fejlesztők nézőpontjából, a másik „kívülről”, a módszertani reflexió és a történeti alkalmazás irányából közelíti meg a platform bemutatását.
Mindenekelőtt azonban érdemes feltenni a kérdést: mit is jelenthet a „digitális eszmetörténet”? A kifejezés egyelőre nem rendelkezik rögzült jelentéssel, sem kiforrott módszertani hagyománnyal. Használatát inkább bevezető kísérletnek szánom – arra, hogy a digitális bölcsészet eszköztárát és szemléletét összekapcsoljuk a fogalom- és eszmetörténet elméleti igényeivel. Míg az utóbbiak eddig leginkább kvalitatív, filológiai és kontextuális módszerekkel dolgoztak, a digitális technikák kvantitatív, mintázatkövető, vizualizáló és skálázható elemzést kínálnak. E két megközelítés metszéspontjában egy újfajta történeti olvasásmód körvonalazódik, amely képes a rejtett idézések, a toposzok vándorlása vagy épp a fogalmi elmozdulások feltérképezésére – hangsúlyosan nem helyettesítve, hanem kiegészítve a történészi értelmezést. A „digitális eszmetörténet” tehát nem lezárt definíció, hanem kutatási határterület, intellektuális kísérlet – és talán egy új szemléleti horizont kezdete.
A szóban forgó, 2023-ban bemutatott új digitális eszköz, a Reception Reader a Helsinki Computational History Group (COMHIS) fejlesztése, amelyet Mikko Tolonen vezetésével történészek, nyelvészek és adatkutatók interdiszciplináris csapata hozott létre. Tolonen és szerzőtársai a 2023-as indulás évében a Journal of Open Humanities Data című folyóiratban publikált tanulmánya részletesen bemutatja az eszköz működését. A kora újkort kutatók számára már jól ismert EEBO-TCP (Early English Books Online – Text Creation Partnership) és ECCO (Eighteenth Century Collections Online) digitalizált gyűjteményi állományaira építő platform az ún. „BLAST-algoritmus” adaptált változatát használja szövegegyezések, szövegátvételek és kiemelten „szöveg-újrafelhasználások” (text reuse) hatékony detektálására és vizualizálására.
Mikko Tolonen és szerzőtársai egyértelművé teszik, hogy az adatminőség kérdése és az abból fakadó problémák minél hatékonyabb kiküszöbölése kulcsfontosságú volt a projekt megalkotása és fejlesztése során, ugyanis az OCR (optikai karakterfelismerés) hibáiból eredő torzulások jelentős kihívást jelentenek a digitális bölcsészeti projektekben. Tolonen és szerzőtársai ennek ellenére biztató eredményekről számolnak be: a szövegátvételek nagyléptékű, megbízható azonosítása lehetővé vált, még akkor is, ha a találatok körültekintő interpretációt igényelnek – utóbbira Péter Róbert tér ki részletesebben a platformot ismertető elemzésében. Az eszköz a szövegközi kapcsolatok automatikus detektálásán túl lehetőséget kínál az idézetek kronológiai és tematikus kontextusának értelmezésére is. Péter érvelése szerint az ilyen típusú eszközök jelentősége különösen szembetűnő a fogalom- és eszmetörténeti kutatások számára, melyek esetében nem egyszer az eszmék és szövegek recepciótörténete és utóélete nagyobb jelentőséggel bírhat, mint azok „eredeti” megjelenése.
Péter a platform technikai hátteréből kiindulva, alapvetően módszertani és gyakorlati nézőpontból közelíti meg a Reception Readerben rejlő kutatási lehetőségeket. Ismertető elemzésének bevezetője a digitális bölcsészet átalakulása felől nyitja meg a témát: véleménye szerint az ún. „távolságtartó olvasás” (distant reading), a „metaadat-elemzés” (metadata analysis) vagy épp a különböző vizualizációs technikák nem pusztán digitális adatelemzési módszerek, hanem a történeti tudás újfajta strukturálásának eszközei is. A „szöveg-újrafelhasználás” (textual reuse) értelmezése és magyarázata során kifejti, hogy a klasszikus idézetek és explicit hivatkozások mellett az implicit, rejtett hatások, toposzok, gondolati párhuzamok és ismételt formulák is a történeti gondolkodás tárgyává válhatnak. Példaként olyan korábbi projekteket említ a Reception Reader mellett, mint a Mapping the Republic of Letters, az FBTEE (French Book Trade in Enlightenment Europe), a Six Degrees of Francis Bacon, a Cultures of Knowledge és az EMLO (Early Modern Letters Online) – ezek mindegyike a XVII–XVIII. századi tudáshálózatok és szöveghasználati mintázatok vizsgálatára irányul, digitális eszközökkel és interdiszciplináris szemlélettel. A Reception Reader e sorba illeszkedik, ám célzottan az intellektuális recepció vizsgálatát szolgálja, a szövegátvételek minél szélesebb körű detektálását segítve elő a kutatók számára.
A digitális eszközökkel elérhető adatvizualizációban rejlő lehetőségeket mindkét tanulmány érinti, amelyek között kiemelt szerepet kap az ún. beeswarm chart, amelyben az egyes szövegátvételek kis pontokként jelennek meg egy idő- és szerkezeti koordinátarendszerben, színkódolással érzékeltetve az idézetek időbeli távolságát. A Reception Reader is ezzel operál, melynek kapcsán Tolonen és szerzőtársai inkább az adatstruktúrák technikai robusztusságát emelik ki, kevésbé feszegetve a történészi interpretáció határainak kérdését. Péter azonban hangsúlyozza, hogy az ilyen és ehhez hasonló látványos ábrák semmiképp sem értelmezhetők pusztán önmagukban, hiszen az olykor töredezett OCR-szövegek és paratextusok gyakran félrevezető torzulásokat, például duplikált idézeteket eredményezhetnek. Ez nemcsak a kereshetőséget nehezíti meg, hanem a szövegösszevetések automatizált algoritmusait is jelentős kihívás elé állítja. Péter elemzéséből azonban megismerhetjük azokat a technikai megoldásokat, amelyekkel a Reception Reader fejlesztői igyekeztek mindezt orvosolni: a korábban biomolekuláris szekvenciák összevetésére használt BLAST-algoritmus módosított változatának alkalmazása lehetővé tette, hogy a program kevésbé érzékenyen reagáljon a hibás karakterfelismerésekre, és még „zajos” (hibás) szövegkorpuszokból is megbízható idézési egyezéseket tudjon azonosítani.
Péter arra is kitér, hogy a Reception Reader által használt adatbázisok, valamint az ahhoz hasonló egyéb platformok hiányosságai sokszor nem pusztán technikai jellegűek: például az English Short Title Catalogue (ESTC) – amely a brit nyomtatott örökség legteljesebb bibliográfiai nyilvántartása – maga is hiányos. Mindebből tehát a kora újkorral foglalkozó kutatóknak érdemes levonni a következtetést: a Reception Reader és az ehhez hasonló digitális platformok ugyan sok szempontból hasznosak, és az általuk kínált adatok bár látványosak és sokszor revelatívak, a történeti értelmezés során azonban mindig körültekintően kell őket kezelni. Mindenképp tartsuk szem előtt, hogy a kvantitatív eszközök használata nem válthatja ki a történészi értelmezést és a klasszikus „close reading” gyakorlatát, hanem azokat kiegészítve, kritikai figyelemmel alkalmazandó.
A két tanulmányt, főként Péter szakcikkét olvasva mindazonáltal hasznos gyakorlati útmutatót kaphatunk arra nézve, miként és hogyan lehet érdemes bevonni kutatásainkba a Reception Reader platformját egy adott mű idézettségét, történeti kontextusát, vagy épp egy-egy történeti kulcsfogalom gyakoriságát vizsgálva. A platform gyakorlati hasznát Péter három esettanulmánya világítja meg számunkra, rámutatva, hogy az eszköz miként teszi lehetővé a szerzői attribúció, a fogalmi transzformáció, vagy akár a politikai diskurzusok vizsgálatát.
Az első eset Bernard Mandeville (1670–1733) munkásságához kapcsolódik, akinek életműve a XVIII. századi politikai, filozófiai és gazdaságelméleti gondolkodás egyik legprovokatívabb korpusza. Ahogy arra Péter rámutat, a Tolonen és kutatótársai által a Reception Reader-rel végzett nagyszabású összehasonlító szövegelemzés új megvilágításba helyezte a máig leginkább Mandeville-nek tulajdonított A Modest Defence of Publick Stews című, 1724-ben megjelent értekezést. Kvantitatív elemzésük nemcsak a Mandeville más munkáival mutatott szövegegyezések meglétét, hanem azok hiányát is vizsgálta, így „negatív bizonyítékként” szolgált az attribúció kérdésében. Ez a példa jól érzékelteti, hogy a szöveg-újrafelhasználás vizsgálatára irányuló digitalizált kutatás szerzőségi, hatástörténeti és textológiai problémák újraértelmezését is lehetővé teheti.
A Péter által prezentált második eset David Hume jól ismert, „Erkölcsi, politikai és irodalmi esszék” című kétkötetes esszégyűjteményének (Essays, Moral, Political, and Literary, 1758) XVIII. századi brit recepciójára fókuszál. Mark G. Spencer és Mikko Tolonen elemzésük során több száz, eddig nem dokumentált szövegátvételt azonosítottak – köztük olyanokat is, amelyek névtelenül, epigráfként, antológiákban vagy periodikákban bukkantak fel. Az ilyen rejtett újra-felhasználások révén ráláthatunk arra, hogy Hume gondolatai milyen szerteágazóan, akár eddig „láthatatlan” szálakon keresztül is hatottak a korabeli politikai, társadalmi és filozófiai diskurzusokra. Spencer és Tolonen célzott kutatása során a Reception Reader különösen fontos eszköznek bizonyult Hume XVIII. századi hatástörténeti és eszmetörténeti beágyazottságának rekonstruálásában.
A Hume-kutatások kapcsán Tolonen és szerzőtársai 2023-as tanulmányukban jelezték, hogy a Reception Reader a jövőben akár olyan nagyobb volumenű Hume-művek készülő kritikai kiadásait is elősegítheti, mint az „Anglia története hat kötetben” (The History of England, 1752) – például egy új kiadás-összehasonlító modulon keresztül, amely lehetővé tenné a különböző kiadások szövegbeli eltéréseinek automatikus azonosítását. Ehhez kapcsolódóan Péter kitér arra, hogy a Hume-féle Anglia történetének új kritikai kiadása már folyamatban is van – az Oxford University Press gondozásában fog megjelenni –, és a kapcsolódó fejlesztés valószínűleg képes lesz azonosítani egy adott szerző, esetünkben Hume több művének (vagy egyetlen mű különböző kiadásainak) textuális változásait; így nemcsak a szerzőség és idézettség, hanem a szerzői „önrevízió” vagy épp a szövegalakulások kérdései is behatóbban vizsgálhatók lehetnek. Ahogy arra Péter rámutat, e fejlesztés új távlatokat nyithat a kritikai filológia, a könyv- és kiadástörténet, valamint a fogalom- és eszmetörténet közötti módszertani párbeszéd számára.
A Péter által hozott harmadik példa Kira Sophie Hinderks 2023-as mesterszakos szakdolgozatának eredményeit mutatja be, amely az utópiák intertextuális hálózatát vizsgálta a XVIII. századi brit irodalomban. A szakdolgozó a Reception Reader segítségével sikeresen feltérképezte, hogy az utópisztikus irodalmi termékek miként vettek át és hasznosítottak újra korábbi szövegeket, idézeteket, toposzokat – hol legitimáló erőként, hol pedig ironikus vagy akár polemikus céllal. A szöveg-újrafelhasználás ebben az esetben nem pusztán irodalmi technika, hanem ideológiai stratégia is volt: a múlt szövegeire való hivatkozás a jövő elképzelésének eszközévé vált. Ez az esettanulmány jól példázza, hogy egy megfelelő digitális eszköz – mint például a Reception Reader – miként válhat a politikai gondolkodás történeti vizsgálatának jól hasznosítható eszközévé.
Jó hír, hogy a COMHIS a jövőben a XVII–XVIII. századi brit sajtóanyag – például a kora újkort kutató történészek számára már jól ismert Burney- és Nichols-féle újsággyűjtemények – integrálását is tervezi. A sikeres integráció lehetővé fogja tenni, hogy a Reception Reader segítségével ne csak a könyvkiadás, hanem a korabeli nyilvánosság egyéb fontos regiszterei (pamfletirodalom, újságok, folyóiratok és egyéb periodikák) is minél szélesebb körben és lefedettségben bekerüljenek az intertextuális elemzés látókörébe.
Összegzésképp elmondható, hogy a Reception Reader egyaránt tekinthető technikai újításnak és módszertani kihívásnak, de akár elméleti „provokációnak” is, ugyanis tulajdonképpen újragondoltatja velünk a történeti szövegek és eszmék, az idézettség és hatástörténet, az eredetiség és újrafelhasználás fogalmait. Az eszköz véleményem szerint már jelenlegi formájában is képes jól láthatóvá tenni a történeti gondolkodásban gyakran rejtve maradó idézettöredékeket, toposzokat és retorikai formulákat – mindezt azonban csak a történész kritikai értelmező munkájával karöltve.
Az esettanulmányok remekül rávilágítanak arra, hogy a digitalizált szövegkorpuszok nem csupán adattárak, hanem a fogalmi és diszkurzív átalakulások kutatóterei is lehetnek. A két tanulmány együtt pedig jól érzékelteti, hogy a digitális bölcsészet nemcsak új módszereket, hanem új történeti kérdéseket is teremthet. A jövő történésze tehát nem csupán olvas, hanem keres, strukturál, összehasonlít – és újraértelmez. A Reception Reader nem csodafegyver, hanem egy lehetőség: belépési pont a szöveghálózatok és az eszmék útvonalainak rekonstruálásához, gondolati befolyások feltárásához. Eszköz, amely akkor működik jól, ha kritikai figyelemmel, történeti érzékenységgel és értelmezői nyitottsággal használjuk. Ha így teszünk, a „digitális eszmetörténet” nemcsak lehetőség, hanem a történeti megismerés egyik új horizontja is lehet.
Források
Nyitókép: John-Mark Smith
