Parva sapientia regitur mundus (Szegényes értelem kormányozza a világot)
Az orosz–ukrán háború lassan az atomkatasztrófa szélére sodorja Európát, miközben a nagyhatalmak közötti patthelyzet egy nukleáris háború rémét vetíti elénk. Az agresszor Oroszország, a ravasz Kína, a beteg USA, a skizofrén Európa, a pszichopata Észak-Korea, Izrael, Irán és a többiek. Szent-Györgyi Albert 1970-ben megjelent Az őrült majom című esszégyűjteménye hasonlóan vészterhes időkben született.[1]
„Írta egy biológus az ifjúságnak”, ezzel az ajánlással küldte üzenetét a 76 éves, Nobel-díjas tudós elsősorban az amerikai polgároknak, a korabeli ifjúságnak és a jövő generációinak. Közvetlen inspirációt az USA vietnami háborúja, a kubai rakétaválság (1962) és az amerikai–szovjet fegyverkezési verseny jelentette. A tudós azonban olyan mély életbölcsesség birtokosa volt, hogy látott a végtelen múltba és látott a jövőbe is. Művének minden mondata esszenciális igazság a mai háborús időkben és orákulum a klímaváltozás elhazudott hatásaitól szenvedő világunkban. Szent-Györgyi hevesen ostorozza a 60’-as évek USA kormányát, a korszellemet, de jó Tanárként reményt lát az ifjúságban. Abban a lázadó ifjúságban, amelytől kortársai (pl. Konrad Lorenz is) megbotránkoztak, és amely „nagy generációként” a 90’-es évek világát sajnos a mai válságok felé kormányozta. Néhány szemelvény, amelyet a Mester vélhetően ma is leírna, elgondolkodtatnak, vajon mit tanultak apáink és mit kellene még időben belátnia a mai ifjúságnak. Mindez egy olyan tudóstól, aki talán az emberi történelem egyik legnagyobb magyar zsenije volt, de biztosan legjobb ismerője és legbátrabb tudósa a XX. században formálódó világnak.
„Nem lehet kétséges, hogy az emberiség történelmének egyik legkritikusabb szakaszát éli, amely a nem túl távoli jövőben könnyen az ember teljes pusztulásával végződhet.” […] „A végső kérdés nyilván az, hogy képes lesz-e túlélni az emberiség a ma élő emberek mesterkedéseit, akik – úgy látszik – gyakran inkább őrült majomként, mint épeszű emberként cselekszenek.” […] „Miért viselkedik úgy az ember, mint egy őrült? …Az ember történelme során először képes valóban élvezni az életet, először nem kell rettegnie a hidegtől, éhségtől és betegségektől. Most először tudja kielégíteni összes alapvető igényét. De történelme folyamán ugyancsak most először képes arra is, hogy egyetlen csapással elpusztítsa önmagát, vagy arra, hogy a szennyeződéssel és a túlnépesedéssel lakhatatlanná tegye ezt a szűkülő, kedves földtekét. Az ember mindig önpusztító volt, csupán a technikai lehetőségei hiányoztak ahhoz, hogy kipusztítsa önmagát. A történelemben mindig is rengeteg értelmetlen öldöklés és pusztítás folyt; csak a primitív és hatástalan gyilkos eszközöknek köszönhető, hogy az ember nem pusztította ki önmagát, mert ezek az eszközök biztosították, hogy bármilyen heves összecsapás után is maradjanak túlélők. A modern tudomány megváltoztatta a helyzetet. Ma már valamennyiünknek együtt kell elvesznünk.”
„…ha összeadnánk azt a pénzt, amit az ember valaha is alapkutatásokra költött, épp csak megközelítené a Pentagon múlt évi költségvetését.”
„A mai világ olyan kerékvágásban halad, amelyen a végítélet felé sodródik. A túléléshez nagy fordulatra van szükség, de mindeddig képtelenek voltunk megtenni, mert a kerékvágás túl mély és túl szűk. Mindent újra kellene kezdeni, de erre csak az ifjúság volna képes. Az átmenetet megkönnyítené, ha az ifjúság több jogot kapna, hiszen ez az ő világuk is.”
„Új, kozmikus világban élünk, és az ember nem ehhez formálódott. Hogy fennmarad-e, az most attól függ, milyen gyorsan és milyen jól tud alkalmazkodni, át tudja-e alakítani eszméit és elgondolásait, társadalma, gazdasága és politikája szerkezetét. Léte attól függ, gyorsabban tud-e alkalmazkodni, mintsem az ellenséges erők elpusztítanák. Pillanatnyilag nyilvánvalóan vesztésre áll. Arra kényszerültünk, hogy az ősember agyával nézzünk szembe ezzel a helyzettel; olyan aggyal, amely nem sokat változott, mióta kialakult. Idejétmúlt gondolkodással, intézményekkel és módszerekkel fogadjuk a változásokat, olyan politikai vezetőkkel, akik szellemi gyökereikkel egy régi, a modern tudomány előtti világba kapaszkodnak, és azt hiszik, hogy e roppant problémák megoldásának egyetlen módja a csalafintaság, a kétszínűség, annak az atomarzenálnak a további növelése, amely már ma is elegendő ahhoz, hogy háromszorosan is elpusztítson minden élő egyedet, méghozzá úgy, hogy egy robbanófejet többel próbálnak helyettesíteni, új rakétalövedékeket készítenek, meg rakétaelhárító lövedékeket, vagy rakétaelhárító rakétákat elhárító újabb rakétákat, és megszámlálhatatlan billiókat költenek halálos fegyverekre.”
„Ez új világ, és új eszméket, új módszereket, új vezetőket követel. Ezt még nem sikerült megvalósítanunk, nem fogantak meg az „új” eszmék, nem fejlődtek ki az „új” vezetők, nem alakultak ki az „új” módszerek – mindez kétségbeejtően nyilvánvaló abból, hogy ma is ugyanúgy cselekszünk, mint elődeink évezredekkel ezelőtt.”
„Nemzetségünk ősidőktől két csoportra oszlott: héjákra és galambokra. A héják a harcot, a galambok a békét kedvelik. Mindkét csoport egyformán igazolni tudja viselkedését szavakkal és logikával, így ennek az érvelésnek nincs jelentősége. Csak a puszta tény fontos, az, hogy vannak héják, és vannak galambok, a héják mindig héjaként, a galambok viszont galambként gondolkodnak és cselekszenek… megválasztjuk a héjákat és végtelen milliárdokat szavazunk meg a háborúra, a pusztítás és öldöklés félelmetes gépezeteire – majd az oltár elé járulunk, és Isten áldását kérjük… Le kell ráznunk és el kell űznünk minden hadsereget és minden héját, amely a seregeket támogatja. El kell kergetnünk a célszerű pusztító szerkezetek megszállottjait, mielőtt jobb életet építhetnénk a modern tudomány csodálatos eszközeivel és lehetőségeivel.”
„Legtöbb társadalmi intézményünk főleg a saját érdekeit szolgálja, s közben úgy tesz, mintha azt a célt szolgálná, amelyért létrejött. Ez egyaránt érvényes hadseregekre, egyházakra és kormányokra; azt mutatja, hogy képmutató világban, hamis látszatok világában élünk, olyan világban, amelyet ifjúságunk teljes egészében kezd elutasítani.”
„…az emberiség igazi hősei a Galileik, Newtonok, Darwinok, Pasteurök, Shakespeare-ek, Bachok, Lao-cék és Buddhák, akiknek a nevét ritkán említik azok a történelemkönyvek, amelyek tele vannak a csaták és a nemzeti határok értelmetlen ide-oda tologatásának a leírásával.”
„A jó nevelés meg tud oldani egy másik igen nyomasztó gondot is: mit tegyen az ember önmagával, ha már többet tud termelni, mint amennyit elfogyaszt? Ezért van szükségünk egy olyan nevelési rendszerre, amelynek alapja a valódi erkölcsi, esztétikai és szellemi értékek megértése. Elegendő szépség, báj és fenség van a világon, amit magunkba szívhatunk; valójában nincs rá szükség, hogy unalmunkban embert öljünk.”
„… az ember ragadozóállat, és abban különbözik a többi ragadozótól, hogy saját fajtársait is képes zsákmányul ejteni. Otthon szereti a békét, ugyanakkor szívesen indul vadászni, hogy másokon uralkodhasson. … Megbüntethetnek bennünket, ha otthon engedély nélkül fegyvert tartunk, de ugyanaz az állam, amely bennünket büntet, a munkánk által megtermelt jövedelem jelentős részét a legaljasabb gyilkos eszközök előállítására fordítja.”
„…a kormányoknak szintén szükségük van ellenségekre, akikkel megfélemlíthetik saját népüket, hiszen a megfélemlített embereket könnyebb vezetni. Kétszáz esztendővel ezelőtt Babeuf úgy ítélte meg, hogy a kormány „a kevesek összeesküvése a többség ellen”. Saját kormánya készségesen igazolta véleményét: lefejeztette Babeuföt.”
„A DNS, az örökítő anyag a legcsodálatosabb dolog a világon; a természet is ezt óvja a legjobban. Az emberiséget pusztította már járvány, éhínség és számtalan más megpróbáltatás, de a természet érintetlenül megőrizte ezt az anyagot, minden élet kútfejét. Az ember történelme folyamán most először talált rá módot, hogy közvetlenül károsítsa ezt az anyagot. A DNS ugyanis érzékeny a nagy energiájú sugárzásra. Ez okozza az óriási különbséget az atomháború és minden eddigi háború között. A korábbi háborúk nem fenyegették közvetlenül a DNS-t, az emberiség tovább élhetett. Egy atomháborúnak is lehetnek túlélői, de ezeknek a túlélőknek soha többé nem lehetnek egészséges utódaik. Gyermekeiket fejlődési rendellenességek, torzulások és olyan örökletes betegségek fogják terhelni, amelyekkel élni sem érdemes. Visszaút pedig nem lesz.”
„A tudományt az élet érdekli. Ezzel szemben a hadseregek és a fegyverek a halál szolgálatában állnak. A hadseregek, akár védekezésre, akár támadásra használják őket, a szervezett mészárlás eszközei. Minden szerkezetük – ágyúik, bombájuk, napalmjuk, tankjaik, rakétáik, bombázóik és harci gázuk – a gyilkolás eszköze. A hadsereg halálközpontú, és az a társadalom, amelyen a
hadsereg uralkodik, maga is halálközpontú társadalom.”
„…amíg a világon a gyermekek fele naponta éhesen tér nyugovóra, mert nincs elég ennivaló ahhoz, hogy egészséges testű és értelmű emberré váljon, milliárdokat költünk arra, hogy mind magasabbra és magasabbra rakjuk az atombomba- és rakétahalmokat. Látják, hogy politikai vezetőik többsége csak a saját újraválasztásával, hatalmának megőrzésével törődik, olyan érvekkel eteti a népet, amelyek a legegyszerűbb logikával is megcáfolhatok, és lerombolja a magasztos eszméket, amelyekre országunk épült. Mindezekkel szemben ifjúságunk csak egyet tehet: teljesen elutasítja a régi értékrendet. De milyen csalódást érezhet, amikor látja, hogy javító szándékait rövid úton elutasítja a mai tudathasadásos egyensúllyal elégedett felnőtt népesség, hiszen a mai negyven év felettiek már aligha lesznek jelen akkor, amikor az általuk előkészített végítélet a mai fiatalok fejére zúdul.”
„Számomra nyilvánvaló, hogy azt a világot, amelyet a tudomány hozott létre, csak annak a tudománynak az elveivel és módszereivel lehet biztonságosan kormányozni, amely ezt a világot és magát a tudományt is megalkotta. Lehetetlen a tudomány eszközeivel új világot teremteni, aztán olyan elavult, érzelmes elvekre építve kormányozni, mint a félelem, az uralom- és hatalomvágy. A tudomány két fő értéket kínál, amelyek segíthetnek felépíteni az új világot. Az egyik a szellem, a másik a módszer. A tudomány szelleme egyben a jóakarat, a kölcsönös tisztelet és az emberi összetartás szelleme is tudományos módszer lényege, hogy a problémákat mint problémákat kezeli, így keresi a legjobb megoldást, előítéletek és sovinizmus nélkül. Nem azt kérdezzük, hogy kinek van igaza, hanem azt, hogy mi az igazság.”
„A tudományban már ott szunnyad annak a vallásnak a magva is, amelyre a modern szellem vágyik. Minden vallás azon az elképzelésen alapul, hogy léteznek nálunk hatalmasabb erők is, és nem a teremtés urai, hanem gyümölcsei vagyunk. Az alkotó művészt nem dicsérő szavakkal tiszteljük meg legjobban, hanem azzal, hogy megértjük és megbecsüljük művét. Ha létezik a teremtő, azzal adhatjuk meg neki a legnagyobb tiszteletet, hogy tanulmányozzuk, megértjük és megbecsüljük alkotását.”
Végül idézzük Szent-Györgyi himnikus költeményének, a Psalmus Humanus-nak Harmadik imádságát: „Istenem, adj nekünk vezetőket, akik minket Tehozzád visznek, akik a Te szolgálóid, akik embert emberhez, és mindannyiunkat Tehozzád, a békéhez vezetnek.”
[1] Az idézetek in.: Szent-Györgyi Albert: Az őrült majom, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2014. 135–185., az eredeti mű 1970-ben jelent meg New York-ban.
Nyitókép forrása: Wikipédia
