Macron elnök bezárja az állami vezetőképzés „totemintézményét”, az ENA-t – futott végig a hír fél Európán a napokban. Az ENA mint „felsőiskola” (École Nationale d’ Administration) 1945-ben alakult, az akkori francia kormányban Charles de Gaulle és Michel Debré intenciói alapján. Az alapítók célja az volt, hogy a legtehetségesebbek előtt nyitott legyen a közszolgálati pálya, valamint speciális képzést kapjanak a közigazgatási és vezetői feladatokra. Az elmúlt fél évszázadban a köztársasági elnökök, miniszterek és miniszterelnökök javarésze az ENA-n diplomázott, így Macron is. Nemcsak a franciák generációi, de az európai politika, közszolgálat és felsőoktatás számára is az ENA évtizedek óta a Grande École, a felsőfokú oktatás olümposzi csúcsa.
Ezek után talán nem logikus miért zárja be mégis Macron elnök az ENA-t. Nos, a néhai de Gaulle elnök bon mot-ja szerint „Hogyan is lehet egy olyan országot kormányozni, ahol 246 féle sajt van?” (azóta a franciák már 1200 féle sajtból válogathatnak…). Némi iróniával mondhatnánk, hogy De Gaulle talán ezért is pártolta az ENA-t tudván, hogy a franciák igazgatására és kormányzására csak különlegesen magasan képzett tisztviselők képesek. Az ENA azonban idollá vált más nemzetek számára is, noha lemásolni igazán egyetlen ország sem akarta. Miért? Itt találjuk talán a bezárás egyik rejtett indokát is. Az ENA-ra bekerülni jó eséllyel csak a politikai, közigazgatási és gazdasági elit eminens fiataljainak sikerült, és azok közül is csak a legjobbak indulhattak tovább a ranglétrán. Mellékesen nemzetközi programok is futottak, amelyek a „puha diplomácia” eszközei voltak. Az ENA is intézményi evolúció útját járta, zárt misztikus világ, amely idővel a bürokrácia elitjének és a politikai arisztokráciának vált jelképes intézményévé. Az „elitizálás” veszélye, hogy belterjes és kontraszelektív kultúrává válik. Az ENA mára egy régi, meghaladott kormányzati szellemiség, a „grande administration” zárványaként jelenik meg, amellyel kapcsolatban a francia átlagpolgárnak már jó ideje ellenérzései vannak. Az iskola a kormányzati elit újratermelésének jelképeként, a politikusokkal szembeni társadalmi frusztráció áldozata is lett. Az elégedetlenség a koronavírus járvány állami kezelésének problémái miatt kiterjedt a közigazgatásra is, amelynek hatékonyságát és valóságérzékét az elmúlt egy év próbára tette. Macron elnök az ENA –t küldte guillotine alá, és most felmutatja a 76 éves intézmény levágott fejét: „Écrasez l’ infame!” Vége a politikai arisztokráciának, vége a kormányzati elitizmusnak, vége az „ancien régime”-nek és az avítt bürokráciának! A mostani bezárás valójában azt is jelenti, hogy Macron elnök egy új közszolgálati intézetet alapít, amely társadalmilag nyitottabb és sokszínűbb akar lenni, mint elődje. Az új intézet közigazgatási iskolák és egyetemek hálózatával szélesebb bázison kívánja a közigazgatás vezetői utánpótlását képezni, azaz elvben minden diplomás előtt ki akarják nyitni az állami szolgálat kapuját.
A történések azt jelzik, hogy a francia állam válságban van, amelyre a „forradalmi” válaszok soha nem jelentettek tartós megoldást, sőt ellenkezőleg! A francia közszolgálati „reformdüh” szinte állandósult az elmúlt évtizedben. Félő, hogy az ENA beáldozásával a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték, az elnökválasztási kampány az ENA-t a népharagnak dobta oda koncként. Az egyszerre arisztokratikus és bürokratikus francia adminisztráció és kormányzati hübrisz mindettől vélhetően nem lesz sem pragmatikusabb, sem hatékonyabb.
Miért érdekes mindez nekünk, magyaroknak? A rendszerváltás óta számtalan szakértő szorgalmazta a „magyar ENA” megteremtését. Bölcsen kikerültük ezt a csapdát. A zárt elitizáló kontraszelekció ezt az intézményt is utolérte volna. Lett viszont tíz évvel ezelőtt egy Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amely fiatalok ezrei számára ad évente lehetőséget a közszolgálati karrier megkezdésére. Emellett a magyar közigazgatás más egyetemi diplomák számára is nyitott és a tehetség számára gyors karriert kínáló rendszer maradt. A franciák most hasonló úton fognak elindulni, jó lesz, ha „vigyázó szemüket” Budapestre vetik!
