Emmanuel Macron francia elnök pár nappal ezelőtti kijelentése, miszerint Belgrádtól és Pristinától is elvárja, hogy eleget tegyenek a francia-német rendezési javaslatban foglaltnak, ellenkező esetben kilátásba helyezi a vízumpolitika felülvizsgálatát, felborzolta a szerb közvéleményt. A francia elnök kiemelte, hogy az uniós vezetőknek különösen óvatosnak kell lenniük, amikor a Nyugat-Balkán stabilitása forog kockán. Elvárásként fogalmazta meg a béke megteremtését a térségben.
Macron kijelentésének hatását a szerb közvéleményre tágabb társadalmi-politikai kontextusban érdemes vizsgálni. Egyrészt nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vízumpolitika felülvizsgálata egy burkolt fenyegetés, amelynek esetleges megvalósítása a 90-es évek Jugoszláv Szövetségi Köztársaságába repítené vissza az utazni, külföldön tanulni, dolgozni vágyó polgárokat, amikor szigorú követelményeknek kellett megfelelniük ahhoz, hogy a vízumot megkapják.
Másrészt, az ilyen természetű szankció kilátásba helyezése nem segíti a Belgrád-Pristina közti feszültség oldását, nem ösztönzi a feleket a francia-német javaslatban foglaltak elfogadására és realizálására, s így Szerbia európai integrációját sem mozdítja elő.
Ana Brnabić szerb kormányfő Szlovéniában a bledi stratégiai fórumon így nyilatkozott: „az emberek már belefáradtak, hogy bármit tesznek az az EU-nak nem elég jó”. Ezt a kijelentést alátámasztják a szerbiai európai integrációért felelős minisztérium által végzett legfrissebb felmérés eredményei is. A kérdésre, hogy „Ha holnap népszavazást tartanának azzal a kérdéssel, hogy támogatja-e Szerbia EU csatlakozását?” a válaszadók 43 százaléka igennel, 32 százaléka nemmel válaszolt (13 százaléka nem szavazna, 12 százaléka nem tudja hogyan válaszolna). A Szerbiai Fiatalok Ernyőszervezete (KOMS) által végzett közvéleménykutatás eredményei pedig a következők voltak: a válaszadók 41 százaléka nem támogatja Szerbia EU csatlakozását, 36 százaléka támogatja, harmada pedig bizonytalan. A fiatalok 39,5 százaléka gondolja úgy, hogy Szerbiának egyensúlyoznia kell Kelet és Nyugat között, 13,6 százaléka véli úgy, hogy az EU-ra és USA-ra kell alapoznia, 28,2 százaléka szerint pedig Oroszország és Kína a megfelelő külpolitikai partnerek. Ha valóban választaniuk kellene, akkor a fiatalok 54,9 százaléka Keletet, míg 45,1 százaléka a Nyugatot választaná. Ami az orosz-ukrán háború témakört illeti, az ifjúság 59,2 százaléka véli úgy, hogy Szerbiának nem szabad elítélnie vagy szankciókat alkalmaznia Oroszországgal szemben, 17,1 százaléka gondolja úgy, hogy a kormánynak csak akkor kellene szankciókat bevezetnie, ha azok mellőzése Szerbiára nézve túl súlyos következménnyel járnának.
Mindezek az adatok arról tanúskodnak, hogy a szerbiai polgárok körében magas az euroszkeptikusok aránya. Az országban állandósult belpolitikai viszály, a „nyugati” nyomás a francia-német javaslat elfogadása és az orosz-ukrán háború kapcsán kialakult helyzet miatt Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke kilátásba helyezte az előrehozott parlamenti választásokat. A szerbiai közvéleménykutatások eredményei szerint a kormány elleni tüntetéssorozatok nem befolyásolták nagyban a Szerb Haladó Párt támogatottságát. A 2022-es választások óta 5-7 százalékkal csökkent a párt népszerűsége, míg a Faktor plus közvélemény-kutató cég adatai szerint az ellenzék támogatottsága stagnál, kivéve néhány szélsőjobboldali pártot, akik kihasználva a koszovói és orosz-ukrán háború okozta helyzetet, nacionalista retorikájuknak köszönhetően minimális növekedésre tettek szert. Vučić az előrehozott választásokkal egyrészt időt kíván nyerni (az új kormány felállításáig az ország belügyeire hivatkozva elodázhatja a Pristinával való párbeszédet), másrészt hatalmát kívánja így megerősíteni és egy stabil kormányt felállítani, amellyel véghez tudná vinni politikai célkitűzéseit, elnyomva az euroszkeptikus hangokat.
Ahhoz, hogy a Nyugat-Balkán biztonságos térséggé váljon, stabilizálni kell Szerbia helyzetét. Ezt figyelembe kell vennie az EU vezető politikusainak is, főleg olyan helyzetben, mikor a geo- és biztonságpolitikai szempontok minden más megfontolást felülírnak a régióban. Erről tanúskodnak nem csak Macron, de Giampiero Romano, a NATO belgrádi összekötő irodája vezetőjének szavai is, aki kijelentette: „továbbra is várnak az észak-koszovói helyzet teljes deeszkalálására”, figyelmeztetve, hogy az erőszak a Nyugat-Balkán instabilitásához vezethet, és veszélyeztetheti a régió euroatlanti törekvéseit.
Szerbia kulcsfontosságú és megkerülhetetlen partnere az EU-nak, amikor a térség stabilizációjáról van szó. A Belgrád-Pristina és a Szarajevó-Banja Luka közötti párbeszéd javítása és az együttműködésre való ösztönzés prioritásként kell, hogy szerepeljen az EU vezetői számára. Miközben ugyanis javában zajlik az orosz-ukrán háború (amelynek befejezésére jelenleg még nincs kilátás), akkor az EU számára is fontos a nyugat-balkáni országok biztonságosabbá tétele.
Harmadrészt, Macron kijelentése értelmezhető úgy is, hogy a közelgő európai parlamenti és a 2024-es amerikai választások előtt az EU vezető tisztségviselői eredményt kívánnak felmutatni az orosz-ukrán háború kapcsán. A Nyugat-Balkán és ezen belül Szerbia és Koszovó úgy kerül fókuszba, hogy kulcsfontosságú megakadályozni a „politikai vákuum” kialakulását és más külső szereplők bevonását, amelyek a későbbiekben befolyásolhatják az orosz-ukrán háború kimenetelét és a nyugat-balkáni országok uniós integrációját.
A „politikai vákuum” megakadályozása olyannyira fontos az EU és az USA számára, hogy az eddigitől szokatlan módon nem is szankcionálta Szerbiát. Ez arra enged következtetni, hogy a „Nyugat” ezzel a stratégiával igyekszik az orosz befolyást gyengíteni, valamint elérni, hogy Szerbia is vezessen be szankciókat Oroszország ellen.
A másik oldalon Koszovó kapcsolata az USA-val sem konfliktusmentes. Az Egyesület Államok hiába kérte a koszovói kormányt, hogy tegyen konkrét lépést az északi helyzet enyhítésére, ez egyelőre nem valósult meg. A kialakult helyzet miatt várható, hogy Törökország mint NATO-tag és aktív szerepvállaló a békefenntartó missziókban, a boszniai és koszovói háború kapcsán tett erőfeszítései, a nyugat-balkáni muszlim közösségekkel való szoros kapcsolata és a régióhoz fűződő gazdasági érdekeltségei okán tovább erősítheti a befolyását a régióban.
Az EU és az USA egyre türelmetlenebbek, ezt bizonyítja Macron elnök fenti kijelentése is. A jelen geopolitikai helyzetben gyors megoldásra törekszenek, figyelmen kívül hagyva a régió társadalmi-politikai jellemzőit. A szankciókkal való fenyegetés nem vezet eredményre, mivel az érintett felek új gazdasági, politikai szövetségeseket kereshetnek, akik tovább erősíthetik jelenlétüket a régióban, különösen Kína.
