A ’sötét triád’ és a politika I.

Javaslat egy új tipológiára

Az úgynevezett ’sötét triád’ a modern személyiségpszichológiának egyik olyan fontos fogalma, amelyet nem ritkán a politikum világával összefüggésben is említenek. A jól ismert fogalom elemeinek felhasználásával – mintegy gondolatkísérletként és egy hosszabb tanulmány vázlataként – hét (plusz egy) különböző típust határozunk meg, amelyek közvetve talán hozzájárulhatnak a történelem és a politikum világának jobb megértéséhez is.

Elméleti háttér

A ’sötét triád’ a modern személyiségpszichológia egyik legfontosabb elméleti kerete, amely a szociálisan nemkívánatos, de klinikailag még nem patológiás tulajdonságegyütteseket vizsgálja. A fogalmat Delroy L. Paulhus és Kevin M. Williams vezette be 2002-ben, rávilágítva arra, hogy a narcizmus, a machiavellizmus és a pszichopátia bár egymástól jól elkülöníthető jellemtulajdonságok, a gyakorlatban gyakran fedik egymást. Közös magjukat a kíméletlenség, az empátia hiánya, az egocentrizmus és a mások manipulálására való hajlam alkotja.

A triád lényegi elemeit három jól körülhatárolható pillér alkotja. A narcizmus a grandiózus énképről, a felsőbbrendűség tudatáról és a környezetből érkező csodálat iránti szomjúságról szól. A machiavellizmus az érzelmi hűvösség, a hideg fejjel kalkuláló cinizmus és a cél szentesíti az eszközt elvének a megtestesülése. A funkcionális pszichopátia pedig az alacsony félelmi szintet, a vakmerőséget, a rendkívüli stressztűrést és a bűntudat hiányát jelenti.

Bár a hétköznapi kapcsolatokban ezek a tulajdonságok rombolók, speciális területeken, például az üzleti életben, a művészetekben, sőt a tudományban is – kontrollált formában – kifejezett hasznosságot és előnyt biztosítanak. Kiemelten igaz mindez a politikára, a politikai tevékenységre. A politikai porond ugyanis egy állandó krízisüzemmódot jelent, ahol a döntésképtelenség bukást jelent. A ’sötét triád’ elemei vértezik fel a politikust azzal a képességgel, hogy a hatalmas nyomás és a folyamatos támadások kereszttüzében se roppanjon össze, képes legyen másodpercek alatt fájdalmas, népszerűtlen döntéseket hozni, és küldetéstudatával mágnesként vonzza az irányítást és védelmet kereső választókat. A három jellemtulajdonság belső arányai, illetve egymással való fúziói alapján hét alapvető politikustípust különíthetünk el.

A ’triád’-ból leképezhető típusok

Az első kategória az egyensúlyban lévő típus, a kiegyensúlyozott triád, amelyet a hatalomtechnikus elnevezéssel illethetünk. Ebben a karakterben mindhárom tulajdonság magas és harmonikus szinten van jelen, tökéletesen kiszolgálva egymást. A narcizmus biztosítja a mindent elsöprő karizmát és a történelmi küldetéstudatot, amelyet a machiavellizmus hideg, racionális stratégiai tervezése tart a realitás talaján, miközben a funkcionális pszichopátia garantálja a végrehajtáshoz szükséges könyörtelenséget. Nem válik vakmerővé, mert a machiavellista óvatosság fékezi, de nem is bénítja meg a morál, így ő a hosszú távon is stabil, kikezdhetetlen vezető típusa.

A második kategóriába azok a típusok tartoznak, amelyekben egyetlen vonás emelkedik ki és uralkodik el a személyiségen.

A dominánsan narcisztikus, vagyis a Megváltó típusát az énkép grandiozitása és a csodálat iránti vágy vezérli. Rendkívüli szónok, aki képes tömegeket hipnotizálni, és elhitetni velük, hogy ő az egyetlen igazság hordozója. Hatékonyságának korlátja azonban az impulzuskontroll hiánya, mert – mivel egója rendkívül sérülékeny – a kritikákra nem hideg számítással, hanem sértetten, dühösen és érzelmi alapon reagál, ami miatt hajlamos a szükségtelen politikai konfliktusok generálására.

A domináns machiavellista, azaz a szürke eminenciás személyiségét a tiszta ráció és a manipuláció vezérli. Nem vágyik olcsó tapsra és színpadias csillogásra, őt kizárólag a strukturális kontroll és a befolyás érdekli. Kiváló rendszermérnök, aki a háttérben, sakktáblaként kezeli az intézményeket és a szereplőket. Hátránya, hogy a tömegek számára hidegnek és nehezen szerethetőnek tűnik, így leginkább a háttérben álló tényleges irányítóként tud sikeres lenni.

A domináns pszichopata, a rendszerbontó lázadó félelemérzet nélkül létezik, kockázatvállalása a végletekig merész és zseniálisan használja ki a válságokat. Játékszabályok nélküli, nyers erővel ront neki a meglévő struktúráknak. Kommunikációja gátlástalan, amit a tömegek sokszor bátorságnak látnak. Legfőbb problémája, hogy képtelen a konszolidációra és az építkezésre, a belső fékek teljes hiánya miatt hajlamos a gyors stratégiai önmegsemmisítésre.

A harmadik nagy kategóriát azok a komplex karakterek alkotják, amelyekben két-két tulajdonság emelkedik ki egyszerre, sajátos fúziót hozva létre.

A narcisztikus-machiavellista, vagyis a karizmatikus manipulátor a színpadi zsenialitás és a háttérbeli ármánykodás ötvözete. Ez a politikus imádja a reflektorfényt, de a színfalak mögött rendkívül hűvös, precíz és számító. Nem sodorja el a tiszta narcisztikus düh, mert machiavellista énje azonnal figyelmezteti a politikai haszon elmaradásának lehetőségére. Mivel a pszichopátiás magja gyengébb, kerüli a túl nagy kockázattal járó frontális, nyers ütközeteket, inkább intrikákkal és a média finom manipulálásával semmisíti meg ellenfeleit.

A machiavellista-pszichopata, a könyörtelen stratéga a politikai paletta leghidegebb karaktere. Teljesen hiányzik belőle a narcisztikusok hiúsága és a tetszésvágya, nem érdekli, hogy szeretik-e, csak az, hogy engedelmeskednek-e neki. A pszichopátiás abszolút gátlástalanságot és empátiahiányt a machiavellista zseniális, hosszú távú tervezés irányítja. Ez a típus képes jéghideg fejjel, tervszerűen és módszeresen felszámolni az ellenállást, ő a tiszta hatalmi gépezet megtestesítője.

A narcisztikus-pszichopata, a gátlástalanság vulkánja, vagy más néven a demagóg rendkívül robbanékony, impulzív és kiszámíthatatlan karakter. A narcisztikus hit abban, hogy ő áll a világ középpontjában, ötvöződik a pszichopata gátlástalansággal és a nulla félelemérzettel. Mivel a machiavellista óvatosság és taktika hiányzik belőle, ez a politikus nem lavírozik, hanem falakat döntöget, tabukat dönt meg, és gátlástalanul vádol meg bárkit a nyilvánosság előtt anélkül, hogy egy pillanatra is elpirulna. Gyújtóhangú népvezér, aki imádja a tömegek hergelését, de a kormányzati építkezésre teljesen alkalmatlan.

Módszertanilag a 7 karakter mellé természetesen érdemes rögzíteni a kontrollcsoportot is, ahol mindhárom sötét vonás elhanyagolható szinten van jelen. Ezt negatív egyensúlyi típusnak nevezem. A későbbiekben a sötét triádból levezethető típusokat valószínűsíthető társadalmi veszélyességük, valamint hatékonyságuk szerint is megkíséreljük csoportosítani.

I. melléklet: A politikai ’sötét triád’ karakter- és példamátrixa

I. Az egyensúlyi típus

II. Az egy tulajdonság által meghatározott típusok

III. A két tulajdonság fúziójából álló típusok (az első elem szerinti sorrendben)

IV. A negatív egyensúlyi típus