A küldetésorientált innovációs szakpolitika
Az OECD legújabb jelentését Új határok kijelölése a küldetésorientált innovációs szakpolitikákban címmel 2026. április 14-én publikálta, amely a modern állami szerepvállalás és az innováció kapcsolatát elemzi egy változó globális környezetben. A jelentésből Magyarország számára is fontos üzenetek olvashatóak ki.
A küldetésorientált szakpolitikákról
A misszióorientált megközelítés relevanciája több aktuális globális folyamattal magyarázható.
A társadalmi kihívások sürgető jellege: A klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a pandémiák utáni egészségügyi rendszerek megerősítése olyan feladatok, amelyeket a hagyományos, inkrementális innovációs politika nem képes megoldani. Ezek a kihívások irányított, célzott beavatkozást igényelnek, ahol az állam kijelöli az irányt (a „miértet”), de a megoldások kidolgozását (a „hogyant”) a piaci és társadalmi szereplők közreműködésére bízza.
A geopolitikai fordulat és stratégiai autonómia: Az elmúlt években a kormányok figyelme a gazdasági versenyképesség, a védelmi képességek és a technológiai szuverenitás felé fordult. A küldetések kiváló keretet biztosítanak ahhoz, hogy a nemzeti prioritások (pl.: tiszta energia, chipgyártás vagy kritikus nyersanyagok) mentén mozgósítsák az ország innovációs kapacitásait. A jelentés kiemeli, hogy a missziók 70%-a már most is tartalmaz explicit gazdasági és versenyképességi célokat.
Az izoláltan működő és szűk szakpolitikai megközelítés kudarca: A hagyományos „silóalapú” kormányzás, ahol minden minisztérium csak a saját területére koncentrál, hatástalannak bizonyult a komplex problémák kezelésében. A küldetések rákényszerítik a különböző tárcákat az együttműködésre, segítve az erőforrások hatékonyabb felhasználását és elkerülve a párhuzamos fejlesztéseket.
A „halál völgye” áthidalása: Sok jó kutatási eredménnyel esik meg az, hogy valójában soha nem jut el a gyakorlati alkalmazásig. A küldetésorientált innovációs szakpolitikák a teljes innovációs ciklust lefedik az alapkutatástól a piacra lépésig, így fokozottabban segíthetik a technológiák skálázását és a rendszerszintű változást.
Nincs praktikusabb a jó elméletnél
A jelentés központi üzenete, hogy a küldetésorientált innovációs szakpolitikákválaszút elé érkeztek: a kezdeti kísérletezési szakasz után most a megvalósítás, a felskálázás és a konkrét eredmények felmutatása vált elsődlegessé. Ez a Draghi-jelentésből is következik, ami hangsúlyozta, hogy a versenyképességi és innovációs eredmények felmutatása nagyon is sürgető az Európai Unió számára ahhoz, hogy az ne gyengülve sodródjon tovább, hanem tudatos építő módjára visszaerősödjék a versenytársak mellé, mi több, azok fölé. Az OECD megállapítja, hogy a missziók már nem csupán elméleti modellek, hanem olyan rendszerszintű eszközök, amelyekkel a kormányok képesek összehangolni a tudományos, technológiai és szabályozási erőfeszítéseket.
A jelentés három alapvető pillért azonosít, amely a sikeres missziók záloga lehet:
- Rendszerszintű keretezés (Systemic Framing): Ha a klímaváltozás, az elöregedő és egyébiránt csökkenő népesség problematikája olyan komplex tovagyűrűző kihívások rendszerét eredményezi, ami egyszersmind megköveteli annak be és elismerését, hogy a küldetések nem szűkíthetők le csupán technológiai fejlesztésekre. Egy jól keretezett misszió egyensúlyt teremt az ambiciózus célok és a realitások, a társadalmi igények és a piaci lehetőségek között.
- Kormányzati koordináció (Beyond silo-thinking): A küldetések irányítása nem maradhat kizárólag az innovációért vagy tudományért felelős minisztériumok hatáskörében. Szükség van a szaktárcák (energia, egészségügy, közlekedés) és a helyi hatóságok bevonására, hogy a szakpolitikai eszközök (támogatások, szabályozás, közbeszerzés) ne egymástól elszigetelten működjenek.
- A magánszektor bevonása (Crowding-in): A jelentés hangsúlyozza, hogy az állami források önmagukban nem elegendőek. Olyan ösztönzőket kell kialakítani, amelyek vonzzák a magántőkét és a vállalati innovációt, biztosítva, hogy a fejlesztések eljussanak a piaci hasznosításig és a társadalmi elterjedésig.
A jelentés tehát arra figyelmeztet, hogy ha és amennyiben a küldetésorientált innovációs szakpolitikák nem képesek túllépni a kutatás-fejlesztési (K+F) támogatások szintjén, és nem válnak valódi gazdaság- és társadalomformáló erővé, akkor elveszíthetik politikai támogatottságukat.
Üzenet Magyarország számára
Az OECD tagjaként a dokumentum megállapításai rendkívül fontosak a magyar innovációs ökoszisztéma számára.
Uniós források és a Horizont Európa: Magyarország számára a küldetésorientált szemlélet megkerülhetetlen az uniós források (különösen a Horizon Europe program) hatékony lehívásához. Az Európai Unió maga is öt nagy missziót (pl.: klímasemleges városok, rák elleni küzdelem) határozott meg. A jelentésben vázolt módszertan segít Magyarországnak abban, hogy nemzeti szinten is jobban tudjon csatlakozni ezekhez a kezdeményezésekhez.
Szakpolitikai koordináció és töredezettség: A magyar innovációs rendszer egyik visszatérő kritikája a kormányzati koordináció nehézkessége és az intézményrendszer gyakori átalakulása. A jelentés iránymutatást ad arra, hogyan lehetne a kutatás-fejlesztést jobban összekapcsolni az iparpolitikával és a társadalmi igényekkel (pl.: az energetikai átállás vagy a digitalizáció területén). A magyar Nemzeti Intelligens Szakosodási Stratégia (S3) és a KFI stratégia elemei már mutatnak misszió-orientált jegyeket, de ezek elmélyítése a jelentés tanácsai alapján növelhetné a hatékonyságot.
A magánszektor szerepvállalása: Magyarországon az innovációs kiadások jelentős részét a multinacionális vállalatok és az uniós támogatások adják. A jelentés által javasolt „crowding-in” mechanizmusok – amelyek a hazai KKV-kat és a magántőkét ösztönzik küldetésekhez való csatlakozásra – kulcsfontosságúak lehetnek a fenntartható és önjáró(bb) hazai innovációs ökoszisztéma kialakításához.
Versenyképesség és stratégiai területek: Mivel a magyar kormányzat kiemelt figyelmet fordít az olyan területekre, mint a hadiipar, az akkumulátorgyártás vagy a gyógyszeripar, a misszió-orientált megközelítés segíthetne ezeket a „technológiai szigeteket” újragondolni, finomhangolni és mindenképpen jobban beágyazni a hazai gazdaságba, biztosítva, hogy a beruházások rendszerszintű modernizációt eredményezzenek. Miközben nem lehet megfeledkezni a szellemi és materiális tőkeállomány minőségi javításának kívánalmáról, ami nélkül hazánk továbbra is csapda helyzetbe lavírozhatja magát, amikor is már túl drága ahhoz, hogy összeszerelő üzeme legyen a külföldi tőkének, de még nem elég képzett ahhoz, hogy versenyképes módon innoválni és alkotni tudjon.
Ha és amennyiben a magyar gazdaság meg kívánja haladni a közepes jövedelem csapdáját és egy olyan társadalmi-gazdasági innovációs ökoszisztéma kialakítása felé kíván haladni, ami sikeresebben képes a kihívások kereszttüzében is helyt állni, akkor mindenképp érdemes megfontolás tárgyává tenni a jelentésben foglaltakat. Vagyis, az innováció már nem csak a tudományról szól, hanem arról a képességről, hogy egy ország hogyan tudja koordináltan mozgósítani minden erejét a legégetőbb társadalmi és gazdasági kihívások küldetésorientált – azaz hosszabb távú elköteleződésre építő megoldására.
Az írást a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta. A nyitókép forrása: rochu_2008 / depositphotos.com
