A Ludovika Kiadó és az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet (GVKI) közös szervezésében került sor arra a kerekasztal-beszélgetésre, amelyben közgazdász szakértők cseréltek eszmét aktuális gazdasági kérdésekről. Az esemény apropóját a Halmai Péter professzor, akadémikus által vezetett, A modern állam gazdasági szerepének legújabb dimenziói című, a Ludovika Kutatóműhely keretében elvégzett kutatásainak eredményeit tartalmazó könyvsorozat kötetei adták.
Kutasi Gábor, egyetemi docens, a GVKI vezetőjének köszöntője után az NKE rektora, Deli Gergely egyetemi tanár, az esemény levezető elnöke elmondta: büszkeség az intézmény számára, hogy értékelvű européerek beszélgetnek e rendezvényen egy magas szakmai igénnyel íródott, a közgazdáságtani gondolkodás keretein is túlmutató, a társadalom és a politikai felé is nyitott kötetek kapcsán. „Ez a fajta nyitottság teszi e műveket értékessé a nem közgazdászok számára is” – mutatott rá.
„Legyen véleményünk!”
A felvetésre, mely szerint manapság a grafikonok, ábrák előtérben kerülésével ritkább az e kötetekre jellemző feszes elméleti keret, Halmai professzor elmondta: jóllehet az öt kötetből csak kettő tekinthető klasszikus értelemben vett, s ezért sok fogalmat tartalmazó tankönyvnek, e magyarázatok ugyanakkor segítik a tárgyalt jelenségek végiggondolását.
Csaba László akadémikus, a CEU és a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) egyetemi tanára a nyomtatott könyvek fontosságára hívta fel a figyelmet: miközben a világ egyre bonyolultabbá válik, az online olvasmányok felszínesebbek lehetnek, jelezte. Elég az ismét előtérbe kerülő inflációra gondolni ahhoz, hogy lássuk: a társadalomtudományokban újra és újra fel kell tenni kérdéseket, ehhez pedig szükséges, hogy legyenek stabil alapok – mint az itt méltatott könyvek. Egy egyetem rangját az adja – tette hozzá a professzor –, hogy a szakma nem tud továbbmenni a tudósai, kutatói nélkül.
Benczes István, a BCE egyetemi tanára a fogalmak tisztázásának fontosságára emlékeztetett az Európa tanulmányok terén. Az erre való igyekezet révén, amint az e kötetekben tetten érhető, nemcsak a tudományos közeg, de a nagyközönség is megszólítható. „Csaba László volt a mentorom. Tőle nemcsak azt tanultam meg, hogy sokat kell olvasni, de azt is, hogy nagyon fontos, hogy az olvasottakról legyen véleményünk. E kötetek pedig arra is invitálnak bennünket, hogy pontosan nyilvánuljunk meg”.
Mi mennyi?
Következő téma az EU-integráció sikerének mérhetősége, az ide kapcsolható mérőszámok voltak. Kutasi Gábor ennek kapcsán kifejtette: a gazdasági helyett a politikai integráció felé indult el az EU, az ehhez kapcsolható kritériumok pedig jellemzően nem sztenderdizálhatók. Úgy vélte: vissza kellene térni az intézményi helyett a gazdasági mérőszámokhoz, kiterjesztve azokat a zöldgazdaság és a digitalizáció területére is.
Halmai Péter, az NKE Közpénzügyi Tanszékének professzora ehhez hozzátette: utóbbi elemeknek intézményi feltételei is vannak, valamint fontos volna a gazdasági és monetáris unió további fejlődésében is eredményeket elérni. A 2010-es években a mediterrán országok adósságkrízise kapcsán radikális programok is megfogalmazódtak (például az uniós pénzügyminiszter intézménye is felmerült), majd a reform hibernálásának fázisa következett, igaz, szakmai körökben azért folytatódtak a viták. A „fukarok és a déliek” szembenállása ma is létezik, sőt, több hasonló konfliktus is fennáll az EU-ban, mindazonáltal „ a divergencia halálos méreg az integráció szempontjából, míg a konvergencia erősítése vonzó menetrend lehet a közszereplők é a társadalmak számára is”.
Csaba László a monetáris unió és a verseny fontosságát is hangsúlyozta. Vannak ügyeink, amelyek nem igényelnének nagy pénzalapokat, hanem a „sajátunkból érdemes költeni rájuk”. Ilyen például a környezetvédelem. Az ehhez hasonló jellegű ügyekben a saját érdekünkben kellene haladnunk – a kötetekből kiderül, miért megy ez nekünk nehezen. „De nem szabad feladni, nekünk, „közembereknek” látnunk kell, hogy érdemes ilyen ügyekért dolgozni”.
Eltolódó súlypontok
Benczes István szerint az EU ha „anyahajó módjára”, azaz lassan is, de reagált minden közelmúltbeli kihívásra. „Lehet, hogy a Covidra vagy a háborúra lassabban, de 27 tagállam irányba állítása nem könnyű”. Hozzátette: hajlamosak vagyunk az EU- t szabályalapú közösségnek értelmezni, holott inkább norma alapúnak kellene. Nem triviális az integráció léte. Nem lenne szabad, hogy ellene forduljanak, ennél rosszabbat nem tudnék elképzelni”.
Kutasi Gábor az eltérő fejlettségű országcsoportok kapcsán kiemelte: egyre kevésbé lehet azt mondani, hogy a kelet-európai államok úgy általában nettó haszonélvezői a csatlakozásnak, hiszen Csehország fejlettség tekintetében Spanyolországot, Magyarország Portugáliát előzi, Görögország pedig csaknem minden keleti államhoz képest alulmarad. Ez a súlyponteltolódás új kutatási kérdéseket vet fel.
Halmai Péter az eltérő válságkezelésre hívta fel a figyelmet: a baltiak, főképp az észtek például kemény válaszokat adtak. A nominálbéreket és a nyugdíjakat is csökkentették, de később, a gazdasági mutatók javulásakor visszaemelték az összegeket. „Ez a hitelesség mintát is jelent” – jegyezte meg a professzor. Hozzátette: az integrációból származó haszon nemcsak a közös költségvetés kapcsán jelenik meg: az előnyök a belső piac létéből származnak. A kis országoknak, folytatta, nagyobb előnyök jutnak, legtöbb jóléti előnyük pedig a csatlakozásból a közép-kelet-európai államoknak származott.
A jövő zöld és digitális
Csaba László ehhez két gondolattal csatlakozott. Elsőként az intézményi fejlettség mennyiségi mellett minőségi elemére hívta fel a figyelmet. A déli államok az intézményrendszer fejlettsége szempontjából vannak igazán lemaradásban. A jövőben az lesz a fontos, hogy milyen fejlettek az intézményeink, különösen például az oktatás, és milyen minőségű tőke érkezik a gazdaságba. Másfelől a zöld és a digitális átállás megjelent az EU programokban, annak megvalósítása például a közös agrárpolitika és a zöldmegállapodások összehangolásával kezdődik. „E téren nem állunk jól, ezen már most gondolkozni, dolgozni kell” – vélekedett a professzor.
Benczes István az intézményi különbözőségek kapcsán a görögök lemaradását és az Európai Bizottság kapcsolódó felelősségét, feladatait emelte ki.
Deli Gergely rektor felvetésére, mely szerint az integrációról szóló szakmai és közbeszéd a gazdasági kérdésekről a politikaiak irányába látszik elmozdulni, Halmai Péter elmondta: a Maastrichti Szerződés óta az integrációnak már politikai vonatkozása is van, a közelmúlt pedig azt bizonyította, hogy szükség van közös kül- és biztonságpolitikára. A másik közös ügy az éghajlatvédelem. A mélyülés tehát napirenden van, a folyamatnak mindemellett három kimenete lehet: valódi mélyülés, dezintegráció, vagy differenciált mélyülés.
Csaba László úgy fogalmazott: ha nem akarjuk elsorvasztani az EU-t, akkor a föderalizmus a következő lépés. A bankfelügyelet, az ECB, a határvédelem például máris szupranacionális területek, s amennyiben a környezetvédelem területén a szándéknyilatkozatokon túl akar lépni a közösség, akkor ahhoz forrásra, azok elköltéséről pedig szabályokra van szükség. „A föderális megoldásokat nem tudjuk elkerülni. Ez a közös érdek”.
A beszélgetés az alábbi könyveket tartalmazó sorozat apropóján szerveződött:
Halmai Péter (szerk.): Tagállami integrációs modellek. A gazdasági kormányzás új dimenziói az Európai Unióban
Halmai Péter (szerk.): A brexit forgatókönyvei és hatásai
Halmai Péter: Európai gazdasági integráció
Halmai Péter (szerk.): A Gazdasági és Monetáris Unió jövője. Európai perspektívák
Halmai Péter (szerk.): A Közös Agrárpolitika rendszere
Nyitókép: Az Ötvenedik évforduló parkja Brüsszelben. (Forrás: depositphotos.com)
