Kutatás és Beethoven – a végtelenségig!

Halmai Péter számos hazai és külföldi egyetemen oktatott és kutatott. Idejének nagy részét az európai növekedési modell és az integráció gazdasági kérdéseinek kutatása köti le. Legközelebb december 7-én fejti ki nézeteit A következő évtized gazdasági kihívásai a 2020-as év fényében című konferencián. Portré.

December 7-én kerül megrendezésre A következő évtized gazdasági kihívásai a 2020-as év fényében című konferencia az NKE Gazdaság és versenyképesség Kutatóintézet szervezésében. A résztvevők között lesznek Lentner Csaba és Tóth Gergely kutatók is. Portréikat itt és itt olvashatják.

Halmai Péter professzor azon kevesek közé tartozik, aki elmondhatja magáról, hogy édesapját – aki 1948-ban végzett a József Nádor Műszaki Egyetem közgazdaságtudományi karán –, az 50-es évek előtti időszak talán legjelentősebb magyar közgazdásza, Heller Farkas tanította. Az édesapa pályája aztán a forradalmi eseményekben való részvétel miatt ’56 után megtört, ám az otthoni beszélgetések, élmények hatására fia, Péter társadalomtudományi érdeklődése már az általános iskolás éveire kialakult.  

Kezdetek  

„A Könyves Kálmán Gimnáziumban kiemelkedő tanáraim voltak, akik gondolkodásom alakításában nagy szerepet játszottak: mások mellett Sipos Lajos – aki később az ELTE magyar irodalomtörténeti tanszékének vezetője lett –, Sárfalvi Béláné és Szentmihályi Szabó Péter író, költő”. A történelem iránti érdeklődés ellenére komolyan foglalkoztatta az orvosi pálya is, biológia-kémia tagozatos osztályban végzett, fizikából is érettségizett.

Végül a közgazdaságtan iránti vonzalom bizonyult erősebbnek, ám jogi tanulmányokat is folytatott. „A közgazdaságtan területén olyan jelentős tanáregyéniségekkel találkozhattam, mint Theiss Ede, Erdős Tibor, Kádár Béla, Palánkai Tibor, Szentes Tamás, Zalai Ernő. Az ELTE jogi karán pedig Világhy Miklós, Eörsi Gyula, Harmathy Attila, Vékás Lajos, Király Tibor akadémikusok, Brósz Róbert professzor – ők mind-mind mély benyomást tettek rám.”

Halmai professzor a pályáját az ELTE Közgazdaságtani Tanszékén kezdte; azóta is elsősorban egyetemi tanszékeken dolgozik. 2015-ben érkezett az NKE-re, vezetői meghívás alapján, itt különböző szervezeti egységeket is irányított. Bár a közgazdaságtudomány került érdeklődésének fókuszába, a jog iránti affinitása is megmaradt: közgazdaságtani munkáiban a szabályozás és az intézményi összefüggések mindig kiemelt figyelmet kaptak. 2019-ben édesapja egykori alma mater-ében, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen is egyetemi tanári kinevezést kapott.

Oktatóként széles tantárgyportfolióval rendelkezik: a mikro- és makroökonómiától kezdve a nemzetközi gazdaságtanon át az európai integráció gazdaságtanáig számos tárgyat tanít, tanított.  A gazdaságpolitika tudományos vizsgálatát az elsők között kezdte kimunkálni, és egyetemi szinten oktatni Magyarországon. E terület máig közel áll hozzá. Fő céljának azt tekinti, hogy összekapcsolja a magas szintű, korszerű elméleteket az empirikus megalapozással. „Ez nagyon nehéz feladat. Számos nagy elméleti gazdaságtani munkát találunk alapos empirikus megalapozás nélkül, és fordítva: empirikus kutatást, amelynek pedig az elméleti háttere hiányos. A kettő egyesítése nem kis feladat, ráadásul mindezt nemzetközi dimenzióban, elsősorban a nemzetközi makroökonómia, az európai integráció területén igyekszem megvalósítani. Ez meredek út, de talán éppen ezért vonzó számomra”.

Mélyintegráció

Jelenlegi kutatásaiban elsősorban az európai növekedési modellel foglalkozik, ezen belül pedig a post-Covid időszak, a kilábalás témája érdekli. A modell bizonyos fokú kifulladását tapasztalhatjuk – ez volt az akadémiai székfoglalója címe is –, de nem pesszimista megállapításról van itt szó, hangsúlyozza, hanem egyrészt a mélyebb szerkezeti problémák azonosításáról, másrészt a strukturális reformok jövőbeni lehetőségeiről, melyek révén megújítható az európai növekedési modell és visszaszerezhető a kontinens lendülete.

Az elmúlt időszakban behatóbban vizsgálta a mélyintegrációt. „Hogy az mit takar? Nos, a legújabb könyvemben, amely hamarosan megjelenik az Akadémiai Kiadónál, összekapcsoltam a két jelzőt, és egybeírom a mélyintegráció szót, amely alatt az integráció leginkább progresszív vonalát értem, amelynek elemzése fontos, akár paradigma erejű következtetéseket adhat.”

Az elmúlt év a könyvírás tekintetében egyébként különösen termelékeny periódus volt. Három könyvet szerkesztett – ezekben jelentős részeket szerzőként is jegyez – és egy teljes egészében saját kötete jelent meg. A decemberben megjelenő munka lesz tehát az ötödik kötet most viszonylag gyors egymásutánban. E művek megszületéséhez fontos a külhoni tapasztalatszerzés is. Bár már lassan egy éve nem járt külföldön, a kinti kollégákkal szinte naponta érintkezik az online felületeken, a tudományos közösség nemzetközi összekapcsolódása tehát ma is működik. Korábban a professzor dolgozott egyebek mellett a Stockholmi Egyetemen, Stuttgartban és Göttingenben, de megfordult Stanfordban és Berkeleyben is.

Cél a konvergencia

A gazdasági növekedési lassulásának problémája egyébként meglátása szerint nemcsak Európát érinti: a fejlett gazdaságokban egyébként is tetten érhető e folyamat.  Hogy ez mennyire tekinthető korszakos folyamatnak, arról vita folyik, de az biztos: e lassulás döntő tényezője a termelékenység mérséklődő dinamikája. Tehát a központi elem éppen ennek növelése lehet, ezt azonban megelőzi a foglalkoztatás szintjének emelése, amíg vannak munkaerőtartalékok. Ha viszont azokat már mozgósítottuk, akkor csak a termelékenység növelése felé tudunk előre lépni. „Az ehhez szükséges, lehetséges reformok közül többet azonosítottunk Európában is. A strukturális reformok megvalósítása révén az európai gazdaság dinamikája ismét növekedhet.  Alapvető követelmény, egyben az integráció működőképességének feltétele a fejlődésben lemaradottabb térségek felzárkózása. A legfejlettebbek képezik a mércét, hozzájuk szükséges felzárkózni.

Az európai növekedési modell egyébként az ’50 es évektől egészen a ’90-es évekig felzárkózást tudott felmutatni Amerikához képest. Ez azonban megszakadt, és a 2000 évek elejétől olyan globalizációs kihívások jelentkeztek – például Kína előretörése –, amelyek mindenképpen a hatékony válasz szükségességét húzzák alá, fogalmaz Halmai Péter. A dinamizálás európai szinten koordinált, szimultán, ugyanakkor a tagállami sajátosságoknak megfelelő reformokkal érhető el. Ebben az irányban folyik a gondolkodás az elmúlt években.

Átütő eredmények még nem születtek, de az bizonyos, hogy az eddiginél rugalmasabb mechanizmusokra, a hatékonyságot jobban előmozdító és kikényszerítő rendszerekre van szükség, beleértve az innovációt, felsőoktatást. „Amennyiben ezeket tudjuk mozgósítani, akkor kontinensünk ismét közeledhet a világ fejlett centrumaihoz. Az irányzat, hogy Európa aránya a világgazdaságban csökken, valószínűleg megmarad, mert a kevésbé fejlett térségek magasabb fejlődési dinamikát fognak mutatni. Ám nem az a kérdés, hogy Európa mekkora szeletet tölt ki a világban, hanem az, hogy az egy főre jutó teljesítmények Európában milyen szinten alakulnak majd. Európa világgazdasági súlya – akárcsak Amerikáé – szükségképpen mérséklődni fog, de nem mindegy, hogy milyen mértékben. Az egy főre jutó teljesítményeket nézve ugyanakkor reális esély van arra, hogy Európa jövőben is a világ élvonalához tartozzon. Nekünk ilyen pedig az Európán belüli felzárkózás jelenthet perspektívát. Meg kell ragadnunk az esélyeket, ki kell használnunk a szinergiákat.  Nagyon fontos, hogy a nemzetközi szintéren a kooperáció és ne az egyes államokat egymással szembe állító, egyoldalú versengés nyerjen teret”.

Halmai professzor kollégáival együtt az integráció mellett a Brexit kapcsán a dezintegrációval is foglalkozott.  Fontosnak tartja a világkereskedelemben a rendezett kapcsolatokat, például a WHO keretében zajló kulturált vitarendezési eljárásokat. Noha ez a mechanizmus idén februártól megbénult, ennek ismételt működőképessége a szabályozott és szervezett kapcsolatokat helyezi előtérbe. Hiszen, mint mondja, „a hangos retorika nem helyettesíti a magas színvonalú szakmai vitákat és kormányzást”.

Kommunikáció, kooperáció

A hallgatókkal való tapasztalatokkal kapcsolatban a professzor kifejti: a tömeges felsőoktatás Magyarországon csak 1990 után vált lehetségessé, ezt megelőzően még mesterségesen korlátozták a részvételt. Csak az érintett korosztály 10 százaléka mehetett egyetemre, főiskolára, míg nyugaton ez az arány már 40 százalék felett volt. A gazdasági haladás és a demokrácia elmélyülésének szempontjából is nagy jelentőségű volt e bázis hazai kiszélesedése. Ugyanakkor a megrostált hallgatóság, amely itthon ’90 előtt bejutott a felsőoktatásba, bizonyos mértékig más közeget jelentett, mint a későbbi kiszélesedett kör. „Minőségi, de nem szükségképpen csak minőségi különbséget jelentett az, hogy egyfajta „kiválasztottságot” jelentett bekerülni a felsőoktatásba. Olyan lehetőséget, amit nem volt szabad eljátszani.”

A felsőoktatásba bejutó fiatalok arányának a legfejlettebb országokhoz kezelítő szintre emelkedése hatalmas vívmány, de egyúttal megváltozott körülményeket eredményezett. Kezdetben ráadásul a kapacitások alig bővültek, a felsőoktatás nehezen tudott ezzel lépést tartani. „Az utóbbi időben nagyon ígéretes irányzatok indultak el. A demokrácia és a hatékonyság megalapozásában nagyon lényeges, hogy széleskörűen elérhető legyen a tömeges felsőoktatás” – mutat rá.

A nemzetközi nagyvállalatok egyébként ma mindenekelőtt arra kíváncsiak, hogy a hozzájuk érkező friss diplomás milyen nyelvtudással, kommunikációs és kooperációs képességekkel, készségekkel rendelkezik. Ha ezek megvannak, a speciális szaktudást meg tudja szerezni, be tud illeszkedni. Alkalmazkodóképesség és produktivitás szempontjából alapvető jelentőségű e képességek erősítése, véli Halmai Péter.

A matematika fontossága

A hallgatók magatartása, érdeklődése a kor változásait is tükrözi. A Gutenberg-galaxis, a nyomtatott irodalom iránti érdeklődés változóban van. A demokratikus világban a sorok közt olvasás képességére már nincs (illetve a korábbinál kevésbé van) szükség, nyílt üzenetekkel történik a kommunikáció. „A felsőoktatásnak a social média és az óriási információmennyiség korában lépést kell tartania e változásokkal – a hallgatók változó világképével és érdeklődésével –, hiszen motivációjuk felkeltése elsőrendű feladatunk. A hallgatók szemléletét kell elsősorban formálnunk. Persze a tárgyi tudást is számon kell kérni, de olyan szemléletet kellene tudni elsajátíttatni velük, amelynek birtokában aztán a munkaerőpiacon sikeres helytállhatnak. Olyan elemi erejű változások mennek végbe a mai társadalomban és gazdaságban, amelyeknek nyomán szinte minden fiatal többszörös pályamódosításra számíthat szakmai útja során. Az erre való képesség alapvető jelentőségű a sikeres életpálya tekintetében”.

A professzor vélekedése szerint a nyugati egyetemekkel összevetve „szerényen, de fáradhatatlanul” kell fejleszteni a magyar felsőoktatást. Ami a gazdasági felsőoktatási illeti, ott trend a gazdálkodástudományok előtérbe kerülése és a sui generis közgazdászképzés hallgató létszámban kifejezett mérséklődése. Ugyanakkor nagyon magas szintű közgazdasági felkészültségre – elsősorban makrogazdasági, nemzetközi gazdaságtani, pénzügyi és a legkorszerűbb módszertani ismeretek közvetítésére – van szükség a közpolitikák irányításához is. „Évek óta azt szorgalmaznám, ha matematikát is tanulnának a hallgatóink. Ez a tudás a korszerű közigazgatás területén is fontos lenne, hogy értelmezni tudják a legkorszerűbb módszertani irányzatokat, az azokra épülőkutatási eredményeknek a jelentőségét.”

A legnagyobb élmény a magasan motivált hallgatókkal végzett munka. Inspiráló a doktori hallgatók témavezetése, a velük folytatott iteráció és együttműködés. „A legjobb doktoranduszokra úgy kell tekinteni, mint a holnap professzoraira.” Halmai Péter aláhúzza: „legszigorúbb kritikusaim legközvetlenebb munkatársaim, doktori hallgatóim. A tudományos eredmények megszületésében meghatározó jelentőségű a közeg, amelyben azok megszületnek, a kisebb és nagyobb közösségben megvalósuló együttműködés, vita és a mindezekbő következő szinergia.”

Jóllehet „egyetemi emberként” dolgozott pályája jelentős részében, Halmai Péter részt vett kormányzati reformmunkákban is, sőt volt főállású kormánytisztviselő is, és aktív részese a gazdasági reformfolyamatoknak. Emellett nagyvállalati vezetőként ugyancsak dolgozott, így a „bizniszben” is tapasztalatokat szerzett. „Ezek tanulságos időszakok voltak”.

Stressztelenítés

„Mostanában home office-ban dolgozom, online órákat tartok a hallgatóimnak. Családi házban Budapesten élek, van itthon szaunám, azt minden nap használom. Lelkileg is nagyon jót tesz, „stressztelenítés” szempontjából nagyon ajánlom mindenkinek” – avat be mindennapjaiba Halmai Péter.

Zenerajongó: klasszikus és „klasszikus rock” egyaránt jöhet. „Balázs Fecó halálának híre elszomorít. A Taurus együttest a magyar rock egyik csúcspontjának tekintem.  A csapat másik meghatározó alakja, Som Lajos édesanyám unokatestvére volt. A magyar rockzene élvonala (benne a klasszikus P-Mobil is) tehát nagyon közel áll hozzám”

Ám ha munkáról van szó, aközben csak klasszikus zenét tud hallgatni: elsősorban Beethoven szimfóniákat, szonátákat és zongoraversenyeket. “De azt a végtelenségig! Mostanában találkoztam egy olyan kutatással, amely azt vizsgálta, hogyan alakul nyugati egyetemisták tanulmányi teljesítménye, ha a felkészülés során Beethoven szimfóniákat hallgatnak. Nos, kimutathatóan addicionális teljesítményt jelentett a Beethoven-élmény – talán valamiféle lelki harmónia révén. Ez egyfelől önigazolás – jó úton járok tehát –, másfelől azonban nem teljesen jó hír, hogy ezt a faktort én már nem tudom pótlólag igénybe venni. Hiszen már most is használom!”