Oktat, számos nyelven publikál, közben családi gyökerek után kutat Európa-szerte – a múlt tanításai és a jövő kihívásai egyaránt foglalkoztatják. A fejleszthető tudásbázis és a felelősség együttesen dominál, ebből a szempontból egy toplistás egyetem és egy toplistás vállalat működési kultúrájában nincs sok eltérés – vallja. Lentner Csaba közgazdász professzor pályaképe.
„…És itt jön a tudás szerepe. Alakítani kell tudni a körülményeinken. Nem erőből, nem erőszakosan, hanem okosan. A kis- és nagyvállalatokba egyaránt új tudást kell lehelni, olyan termékeket kell gyártani, amikre szükség van a világban, amelyek hasznosak az országon belül. Hinnünk kell abban, hogy erre képesek vagyunk, hiszen emberöltők óta képesek vagyunk megújulásra. Ebben segít az iskola. Csak figyeljünk a tanárainkra!” – tanácsolta az idén 58 esztendős közgazdász professzor Régi iskolám diákjaihoz című írásában, amely a pápai Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola fennállásának 70-ik évfordulójára készült kiadványban jelent meg.
Szívesen tett eleget a felkérésnek, hogy üzenjen a fiatalabb nemzedékeknek. A ma már nemzetközi hírű professzor ugyanis, jóllehet a világ számos egyetemén tanított, és tartalmas pályát fut be, nemcsak szakmai útjáról, de gyökereiről, induló éveiről is mindig szívesen beszél.
Felszállópályán
A Pápa környéki Takácsiból származik, s a hetvenes évek második felében volt középiskolás. E vidéket, ahogy meséli, a Bakony északi nyúlványa, a Sokoróalja fogja körbe, és folyók szelik át. Innen nem messze a síkságból két vulkanikus eredetű hegy, a Ság és a Somló is kiemelkedett. „Ennél fogva van egy különleges atmoszférája a mi vidékünknek: egyszerre van meg az elterülő nyugalom, a gazdagság, a védettség és a robbanás képessége, legalábbis annak nyomai – s ez az emberek mentalitásában is tükröződik.”
A gyors reagálásra már szakmai útja első kilométereinél szüksége volt. A felhőtlen diákévek után ugyanis „egy hosszú távon egyáltalán nem kiszámítható életpálya sejlett fel mindannyiunk számára, hiszen jött a rendszerváltozás előtti és utáni gazdasági visszaesés, a munkahelyek megszűnése, majd a piacgazdaság teljesítménykényszere. Számunkra, akik a szocialista tervgazdasági rendszer nyugalmában szocializálódtunk, hirtelen az angolok, amerikaiak életteljesítményeinél nagyobb igyekezetre, munkára szorított bennünket az élet.”
A stabil családi háttér a pályaválasztási döntésben is segített. A tavaly elhunyt édesapa állhatatossága, és máig aktív édesanyja kooperativitása példaértékűek számára. „Volt egy gentleman agreement a szüleimmel, ami arról szólt, hogy olyannal foglalkozzak, amiben támogatni tudnak, és aminek van értelme a későbbiekben. Én ezt betartottam, ez egyfajta korai kompromisszum készségre is utalhat”. Igaz, a pápai katonai repülőtér felszállópályája mellett felnőtt gyerek eredetileg vadászpilóta szeretett volna lenni, később pedig az agrármérnökség is megfordult is a fejében, de az anyuka „ravasz, de hasznos cselvetései” hatásaira mind a katonatiszti, mind a mezőgazdasági pálya gondolatától eltávolodott. „Végül a közgazdasági pálya mellett kikötve soha nem éreztem magam haszontalannak, pályatévesztettnek”.
A főkönyvelő édesapa még a középiskolás évek alatt megtanította a pénzügyi, számviteli tudnivalókat. „Az üzemgazdasági személetemhez jött még az egyetem után egy ciklus fővárosi közgyűlési mandátum, majd négy év országgyűlési képviselőség a költségvetési és önkormányzati bizottságokban, időközben doktori, kandidátusi tudományos fokozat, két szakvizsga – így lettem Prof. Dr. Lentner Csaba. Már középiskolában is éreztem, hogy erre lesz szükség: a hazulról hozott poroszos mentalitás, és az Isteni kegyelemből való részesülés, ami mindent meghatároz”.
„Alakulnak az alapok”
A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzését követően a Magyar Nemzeti Bankba került elemző közgazdásznak, majd állami cégek igazgatótanácsaiba, felügyelőbizottságaiba delegálták, egy ideig bankigazgató is volt. E „szakmai gyakorlatok” azt bizonyították számára, hogy a felsőoktatási képzésnek igazodnia kell a folyamatosan emelkedő igényű gazdálkodáshoz, közszolgáltatásokhoz. Ez pedig az egyetemekre a folyamatos megújulás szükségét vetíti: elavult tankönyvek, avítt eszmék helyett nyitottnak kell lenni az újra, a változásokra. Cambridge-ben, a Sorbonne-on, a Bank of Englandben, a pekingi Minzu Egyetemen, vagy éppenséggel Washingtonban, a Fed központjában mindenhol azt látta, hogy a fejleszthető tudásbázis és a felelősség együttesen dominál. „Ezt a hallgatóim felé is követelményként fogalmazom meg. Egy toplistás egyetem és egy toplistás vállalat működési kultúrájában nem sok eltérés mutatkozik. A teljesítmény számít mindenhol.”
Számos, külföldön töltött év után jó tíz esztendeje tért haza Angliából egy közel másfél éves kutatómunka után. Úgy érezte, itthon van rá szükség. „Igaz, Kelet-Közép Európában az értelmiségi-kutatói lét kevésbé kiszámítható, mint nyugaton, sőt meglehetősen kalandos, de hát ettől szép, ettől igazi kihívás. Jó esélyeket látok a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatási potenciáljában, s szakmámhoz kötődően a Gazdasági és Versenyképességi Kutatóintézet most formálódó tudományos portfóliójában. Alakulnak az alapok, az egyetem pedig a nemzetközi publikációk gyarapítására újabb és újabb pályázatokat ír ki, amely esetemben jó segítség, hiszen a nemzetközi tudományos térben még erősebb pozíciókat szerezhetek. PhD hallgatóimat, fiatal kollégáimat magammal repítve az elmúlt években közel kétszáz Q-s besorolású (WoS, Scopus), illetve magyar A-B kategóriás cikket publikáltunk” – jegyzi meg.
Oktatni, nevelni, példát mutatni
Az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának közpénzügytan professzoraként meggyőződése, hogy egy felsőoktatási intézménynek a tudás átadása mellett legalább annyira fontos feladata tartást, emberséget adni, társadalmi felelősségvállalásra tanítani. „Előző tudományos őrhelyeimen is törekedtem arra, hogy a hallgatóval ne csak a katedrán keresztül találkozzak. Másszunk közösen hegyet, menjünk el bulizni, ismerjük meg egymást minél alaposabban. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen már az első pillanattól egymásra is találtunk mind a Magyary Zoltán, mind az OSTRAKON szakkollégiumok hallgatóival. Utóbbinak tiszteletbeli tagjává is választottak. Oktatói hitvallásom, hogy a hallgatóknak ne csak a hivatalos tananyagot tanítsuk, hanem mellé emberséget, tartást is lásson a diák a tanárjától. Végül is az egyetemi tanár oktat, nevel, példát mutat. Nekünk az a feladatunk, hogy felkészült, emberséges kormánytisztviselőket képezzünk. Az évfolyam előadás után nem zárkózhatunk be a tanszékre. Találkozni, beszélgetni kell a hallgatókkal, orientálni őket a felelős államigazgatási ethoszra”.
Lentner Csaba azt vallja – és e szellemben oktat is –, hogy az állam működésének az állampolgárok érdekeit, vagyis a közjót kell szolgálnia, a vállalkozásokat, bankokat pedig úgy kell szabályozni, hogy tevékenységükben a profit mellett, ami a fenntartható gazdálkodás alapja, szélesebb társadalmi szempontok is megjelenjenek. Tisztességes gazdálkodást, körültekintő hitelezést folytassanak, és a rájuk szabott adó-közteherviselési rendszerben jogkövető magatartást tanúsítsanak. „Ez a fiskális és monetáris igazgatás lényege, amelyet nemzetközi és hazai térben is képviselek. Arra törekszem, hogy az állam, s benne a gazdálkodók működését, háztartások létezését együttes jogi és gazdasági megközelítésből tárgyaljam. A katedrán is ezt érvényesítem.”
A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével, valamint a Wekerle Sándor Tudományos életműdíjjal kitüntetett szakember szerint meg kell értetni a hallgatókkal: a szakmájukban is akkor lesznek sikeresek, ha nemcsak a tárgyi tudásuk, hanem az emberségük, a segítőkészségük is megnyilvánul. Akkor fogják őket igazi vezetőnek tekinteni a beosztottjaik, és a rájuk bízott emberek, közösségek. A közpénzügyi tanok, gyakorlat oktatásához mindig hozzá kell illeszteni a társadalmi hatásokat, következményeket. Tehát a sokszínűség, a rugalmasság, az emberközpontúság, a dinamikusan fejlesztett tudás ma már alapfeltétel mind a felsőoktatásban, mind a közigazgatásban.
Felfedező utakon
S ami fontos még, az a láthatóság: Lentner Csaba ezt felismerve már jó pár éve magára öltötte a virtuális láthatósági mellényt. Honlapja régóta van, ám annak tartalma az elmúlt másfél évtizedben jócskán megváltozott: a napi közéleti szerepléseinek dokumentálását felváltotta a tudományos eredményeinek közzététele, könyvei, jegyzetei feltöltése. „Jó tíz éve pedig, amikor Cambridge-ben éltem, diszkréten jelezték a hallgatók, hogy „Professzor Úr, aki nincs fenn a Facebookon, az olyan, mintha nem is létezne”. Azóta nagyon aktív vagyok a Facebookon… Egyébként a közpénzügyi kutatási területem okán adódik, hogy heti, némely periódusokban akár napi szinten is megszólaljak a médiában”.
A közösségi felületeken való mozgást, szereplést alighanem együtt tanulta gyermekeivel. Hármójuk közül Fanni a legfiatalabb, vele idén nyáron kezdték el feltérképezni a családfő anyai ágának nyugat dunántúli „szállásterületét”. Püspökök, felekezeti intézményi rektorok is kikerültek közülük, szolgáltak a Kemenesalján, a Nyugat-Dunántúlon és bejárták az egész világot. „Üknagyapám Vas megyei, merseváti sírjához is ellátogattunk, s jövőre bejárjuk azokat az evangélikus templomokat, ahol generációkon átívelően hirdették az igét. Lányommal meg is állapodtunk, hogy amint érettségizik, a franciaországi villecerfi temetőbe is elmegyünk egyik szépnagybátyám, gróf nemeskéri Kiss Miklós sírjához. Ő a magyar szabadságharc leverése után az olasz, majd a francia hadseregben harcolt a Habsburgok ellen. Tábornok volt, a Mauritius-, sőt a francia Becsületrenddel is kitüntették.”
Az apai ősök ezzel szemben a török háborúk idején kerültek a Magyar Királyság területére. Salzburg környékén toborzott zsoldos katonák voltak, dunántúli végvárakban szolgáltak, aztán a háború végén földet kaptak, itt maradtak. „Remélem, idővel Szabolcs és Csanád fiam is becsatlakozik majd a felfedező útjainkhoz. El is fog kélni a segítség, hiszen a Traunsee, Attersee tavak környékén minden második családot vagy Lentnernek, vagy Leitnernek hívnak. És ugye a kettő közötti különbség, csak a könnyebb kiejtés végett van…”
Mozgalmas idők
Addig azonban számos feladat várja. 2019-ben jelent meg A magyar állampénzügyek fejlődéstörténete a dualizmus korától napjainkig című nagymonográfiája Európától Keletre, Ázsiától Nyugatra alcímmel, amelyet idén a francia L’Harmattan Kiadó angolul is megjelentetett Párizsban – igaz, a nyugat-európai könyvbemutatók a járvány miatt elmaradtak. Most a könyv francia és kínai nyelvű kiadását készíti elő, s a hozzá szükséges újabb kutatásokat, vagyis a Covid-19 állampénzügyekre gyakorolt hatásait elemzi. „Mozgalmas időszak közepén, végén, vagy lehet, hogy csak az elején tartok. De hát a kutatás, a tudomány végtelen, soha nem lehet befejezni. Csak abbahagyni.”
Lentner Csaba is részt vesz meghívott előadóként A következő évtized gazdasági kihívásai a 2020-as év fényében című konferencián, amelyre az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar és a Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet közös szervezésében kerül sor december 7-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
