Paolo Gentiloni gazdaágpolitikáért felelős uniós biztos nem először veti fel azt, hogy hozzá kell nyúlni a fiskális szabályokhoz. Állítása szerint a pandémia okozta állami költekezés oda vezetett, hogy az euróövezet átlagos adósságszintje meghaladta a 100 százalékot. Emiatt úgy véli: érdemes lenne elgondolkodni a maastrichti kritériumokban megfogalmazott fiskális szabályok megváltoztatásán.
Az Európai Bizottság felvetése már önmagában komoly szándék. A fiskális szabályokat és azok alkalmazását értelmező Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) a 2 százaléknál nagyobb GDP-visszaesés esetén automatikusan felfüggeszti szabályokat. A 2021-re vonatkozó növekedési adatokból és az inflációból azonban már előre vetíthető, hogy a 2021-es növekedés miatt megkerülhetetlen a kérdés. A tagállami kormányzati tervek alapján ugyanis valószínű, hogy csak fokozatosan, a következő 2-3 évben mérséklődik a költségvetési deficit az EU-tagországokban, ami miatt túlzott deficit eljárást kellene indítani nagyon sok ország ellen. Ez azonban komolytalanná tenné ezt az intézményt.
Az államadósság szint esetében a pontos szabály: 60 százalék alatt vagy csökkenő irányúnak kell lennie. De ezt sem fog sikerülni teljesíteni sok EU-s országban. Inkább a növekvő tendenciára kell számítani, miközben sok ország 80 és 100 százalék körüli szintre lépett a válság miatt. A gyors megszorítás és visszavágás már csak politikailag is lehetetlen, de gazdaságilag sem lenne kedvező.
Reális a szabályok módosítása
A lazább költségvetési politikára 2020-ban és 2021-ben volt igazán szükség. A szabályok az Európai Unió szerződésében vannak (Treaty of European Union – TEU), de az eljárási szabályok az SNP-ben. A TEU-hoz hozzányúlni kockázatos lenne, mert azzal bármilyen más kérdés is megnyitható. Viszont egyébként van igény a tagállamok részéről a TEU megnyitására mind föderalista, mind “nemzetek Európája” megközelítésből, ezért az sem lehetetlen, hogy a deficit és államadósság szabályhoz is hozzányúlhatnak. Ha igen, akkor valószínűleg az államadósságszabályhoz nyúlnak és a 60 százalékot megemelik.
A deficit 3 százalékos kritériumához talán azért nem érdemes hozzányúlni, mert az igazán az eljárási szabályokon, vagyis az SNP-n múlik. 2005-ben már egyszer felpuhították az SNP túlzott deficit eljárásra vonatkozó szabályait, ezért nem elképzelhetetlen, hogy további egyedi szabályokat iktatnak be ezen keresztül, amely felmenti a tagországokat az eljárás alól legalább a 2020-as években a helyreállításra és a klímacélokra hivatkozva. (A 2000-es években a nyugdíjreform volt például az egyik felmentés.)
Biztos, hogy nagyon sok meghatározó eurózónatag örülne a lazításnak, többek között Franciaország, Spanyolország vagy Olaszország. A döntő az, hogy Németország mit akar. Az idén márciusban is megfuttatott bizottsági ötlet ellen nem volt egyértelmű tiltakozás a német sajtóban. Feltételezhető, hogy Németország nem zárkózik el az SNP módosításától. A szeptemberi német kormányalakítás után nyilván majd nyilatkoznak erről a német vezetők.
Kockázatos-e a 100 százalékos államadósság?
Van egy úgynevezett Wagner-törvény a közgazdasági irodalomban, amely azt a megfigyelést mondja ki, hogy minél gazdagabbá válik egy ország, annál magasabb szintre emelkedik az államadóssága. A 100 százalékos GDP-arányos adósságszint önmagában nem extrém az USA-hoz vagy Japánhoz képest. Az adósságválság szempontjából kockázatosabb eurózóna országok esetében (déliek és Franciaország) igen jelentős részben eurózónán belüli az adósságfinanszírozás. Ez azt jelenti, hogy ha az eurózóna belső(piaci) finanszírozásként tudná kezelni azt, hogy a német gazdaság jelentős hitelezője az olasz gazdaságnak, akkor az adósságválságok elkerülhetőek lennének. (Eddig ezt nem tudta. Ezért lett válság a déliek eladósodásából 2010-ben.)
Japánban a 250 százalékos államadósságszint sem okoz problémát, mert belső adósság formában van jelen.
Magyar szempontok
A magyar kormány 2023-ra tervez visszatérni a szigorításhoz. Egyelőre külső finanszírozási körülmények nem kényszerítik (hitelminősítése befektetésre ajánlott és a piac tolerálja az országok eladósodását). Vannak magyar fiskális szabályok is. Ezeket a válságra valót tekintettel kormányrendelettel felfüggesztették, vagyis közgazdasági értelemben középtávra felpuhították.
Ez alapján az SNP módosítása Magyarországnak is kedvezne. Ugyanakkor a nem euró tagokra nem vonatkoznak az SNP pénzügyi szankciói, így Magyarország számára kisebb kockázat a magas hiány növekedési években. Ugyanakkor előnyös a befektetői bizalom szempontjából az, ha nem kerül az ország túlzott deficit eljárás alá.
Az elemzés riport formájában a Világgazdaság felületén jelent meg.
