Az EU kilencedik jelentése a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2024. március végén jelent meg.
A jelentés kulcsmegállapításai közé tartozik, hogy a húsz évvel ezelőtt csatlakozott tagállamok egy főre jutó GDP-je a 2004-es uniós átlag 52%-áról 2023-ra közel 80%-ra emelkedett, amely vitathatatlanul az elmúlt két évtized kohéziós politikájának – magyar szempontból is – a legnagyobb sikere. Ugyanakkor a jelentés azt is elismeri, hogy a konvergencia nem volt egyenletes az EU-ban: az EU régióinak mintegy harmadában – köztük fejlett nyugati tagállamok régióiban is – még nem tért vissza az egy főre jutó GDP 2008-as szintje.
A kohéziós politika kulcsszerepet játszott az állami beruházások támogatásában. A kohéziós politika például az EU egészében az összes állami beruházás közel 13%-át teszi ki, a kevésbé fejlett tagállamokban pedig 51%-át. A versenyképesség szempontjából a kohéziós politika jelentős és pozitív hatással van Európa egészére. A makrogazdasági modellezés szerint a 2014–2020-as és a 2021–2027-es programok együttesen 2030 végére 0,9%-kal növelhetik az EU GDP-jét. A hatás természetesen sokkal erősebb a kohéziós országokban, ahol a támogatás koncentrálódik, azonban a fejlettebb régiók, amelyek a kohéziós politikából alacsonyabb egy főre jutó támogatásban részesülnek, szintén osztoznak a máshol zajló programok által generált erős pozitív tovagyűrűző hatásokban. A fejlett régiók partnereket nyernek ellátási láncaikban, valamint piacokat exportjuk és beruházásaik számára. Erre tekintettel a kohéziós politika jövőbeni kialakítása során a potenciális szövetségeseink körét távolról sem pusztán a gazdaságilag fejlett és fejletlen régiók szerinti felosztás határozza meg.
A Kohéziós Alap a maga 372,6 milliárd eurónyi méretével a jelen költségvetési ciklusban az Unió forrásainak mintegy egyharmadát teszi ki. Éppen ezért is várhatóan jelentős viták alakulnak ki a Kohéziós Alap és a kohéziós politika jövőjéről: nagy összegről van szó, ennek megfelelően nagy és hosszú távú hatást vár mindenki tőle. Emiatt is fontos, hogy a kohézió ne csak pusztán versenyképességi vagy máshogy fogalmazva gazdasági kérdés legyen. A kohézió a fizikában vonzóerőt, a társadalomtudományokban pedig összetartást, összetartó erőt jelent, amely jóval több mint pusztán gazdasági összetartás. Ezért is a kohézió és a szolidaritás mindig együttesen jelenik meg szinte minden kohéziós politikával kapcsolatos dokumentumban, így a mostani jelentésben is. Elisa Ferreira, kohézióért felelős biztos, a jelentés bevezető soraiban egyenesen úgy fogalmaz, hogy „az európai projekt történetét a kohézió és a szolidaritás határozta meg”.
A jelentés foglalkozik az euroszkepticizmus erősödésével, amely nyilvánvalóan összefüggésben van a kohézió hiányával vagy egyes területeken a sikertelen kohéziós politikával. „A hanyatló helyeken élő emberek gyakran úgy érzik, hogy csapdába estek azokban a régiókban, amelyekről úgy gondolják, hogy már nem számítanak, és ahol úgy érzik, hogy nincs jövő. Úgy érzik, hogy figyelmen kívül hagyja, elhanyagolja és marginalizálja őket egy távoli és távolságtartó elit, és nem érzik jól magukat a változó világban, amely veszélyezteti identitásukat és biztonságukat.” (Kilencedik Kohéziós Jelentés 34. oldal; Magyarázat az 1.24-es Ábrához: A fejlesztési csapdába esés és a kemény euroszkeptikus szavazatok közötti korreláció a NUTS 3 régiók esetében, 2018–2022.)
Elisa Ferreira is leszögezi a jelentés előszavában, hogy önmagában a kohéziós politika nem elegendő, az egyéb uniós és nemzeti szintű szakpolitikáknak is figyelembe kell venniük annak területi hatását. A közvetlen uniós források, mint például a kutatás-fejlesztésre fókuszáló Horizont Program, a digitalizációt előtérbe helyező Digitális Európa Program vagy az egészségügyre koncentráló EU4Health a kohézió elvét nem vagy csak csekély mértékben veszi figyelembe. 2021-ben az EU-hoz 2004-ben vagy azt követően csatlakozó tagállamai egy főre vetítve pontosan fele annyi közvetlen uniós forrásban részesültek, mint az EU27-ek átlaga. A közvetlen uniós alapok egynegyedét kitevő Horizont Program esetén sajnos még rosszabb a helyzet, itt a kelet-európai tagállamok lakosságarányos részesedése az EU27-nek csak a negyede. 2021-ben hazánkban a Horizont Programból 4 euró jutott egy főre vetítve, az EU27-ek átlaga 16 euró volt, Ausztriában 24 euró jutott, Belgiumban pedig 90. Nyilvánvaló, hogy ez hosszú távon a kelet-európai kutatás-fejlesztés intézményeinek fejlődését visszaveti, ezen országok gazdasága szempontjából romló versenyképességet eredményez, de ugyanez a helyzet számos nyugat-európai NUTS2-es régióban is. A 2021–2023-as időszakban az EU húsz régiója részesült a Horizont Program támogatásainak 51%-ban, míg a többi 230 régió összesen 49%-ot kapott. Azaz összességében közel sem elegendő azon kohéziós intézkedés, hogy a Horizont Programban a források 3%-a esetén igyekeznek jobban bevonni a konzorciumokba a „Widening” országokból származó kutató-fejlesztő szervezeteket („Widening országok”: a 2004-ben vagy azt követően csatlakozó országok, valamint Portugália és Görögország).
A jelentés az euroszkepticizmus terjedése és a lemaradó régiók kivételével nem foglalkozik a kohézió és az európai identitás összefüggéseivel, viszonyával. Az uniós szakpolitikák identitásra gyakorolt hatásának vizsgálata eddig főként a kultúrpolitikára, a gazdasági és monetáris unióra, a külpolitikára vagy a mobilitást és a transznacionális társadalmi interakciókat elősegítő szakpolitikákra, például az Erasmus Programra vagy a belső piacra összpontosított. Ugyanakkor az elmúlt évtizedben, ha szerény számban is, de megjelentek a kohéziós politika és az európai identitás viszonyát elemző tudományos publikációk is. Korábban ezek nem találtak összefüggést a kohéziós politika és az európai identitás között (pl. Capello and Perucca, 2019; Verhaegen et al., 2014). Az EU kohéziós politikájának hatása az európai identitásra: Az EU régióinak komparatív elemzése című tanulmányban azonban a szerzők 17 régió 8559 polgára körében végzett eredeti felmérés adatai alapján azt találták, hogy az EU kohéziós politikája valóban hozzájárul az európai identitás kialakulásához. Megállapították, hogy azok a polgárok, akik úgy látják, hogy az EU kohéziós politikája előnyös számukra és régiójuk fejlődése szempontjából, nagyobb valószínűséggel alakítanak ki európai identitást. Arra is következtettek, hogy az EU Kohéziós Alapjának ismertsége és az EU által finanszírozott projektekről szóló reklámoknak való kitettség pozitívan korrelál az európai identitással. A harmadik megállapításuk szerint a kohéziós politika hozzájárul ahhoz, hogy a polgárok önmagukat európaiként kategorizálják, ugyanakkor ez nem kapcsolódik az Európához való érzelmi kötődésükhöz.
Bár az európai identitás értelmezésében nagy különbség van a tudományos, a politikai és a laikus közösség részéről is, abban mindenki egyetért, hogy az európai versenyképesség erősítéséhez és általában egy erősebb Európához a világban erősebb európai identitásra lenne szükség. Minden, ami gyengíti az európai identitást, gyengébb Európát eredményez, amely különösen veszélyes egy növekvő konfliktusokkal teli világban. Nem véletlenül foglalkozik a jelentés is az euroszkepticizmus erősödésével és a leszakadó térségek problémájával, amely nyilvánvalóan nemcsak a leszakadó térségeket érinti, hanem az Unió egészét. Erre tekintettel a nemzeti identitásra épülő európai identitás erősítése pártállástól, tagállamtól vagy régiótól függetlenül egy közös metszet lehet a kohéziós politika jövőbeni vitái során, amelyet érdemes figyelembe venni a szövetségesek megtalálása és az alkufolyamat során.
Kép: Open.AI
