„Ha magam hallgató lennék, talán még élvezném is a jelenlegi helyzetet”

Merre tart majd a világgazdaság a vírus levonulta után? Melyek a gazdaságpolitika jelenlegi nagy kérdései? És mennyiben mások a magyar diákok, mint a külföldiek? Karanténportré Kutasi Gáborról, aki két pesti és egy prágai egyetemen oktat, emellett bő egy éve vezeti az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetét.

Portrét az ember ritkán készít telefonon, a mostani helyzetben azonban egyértelmű volt, hogy Kutasi Gábor szakmai útjáról ekképpen érdeklődtünk. Minthogy egy a klímaváltozás fiskális hatásait éveken át kutató közgazdásszal beszélgettünk, adódott a felütés: környezetgazdaságtani szemmel nézve is úgy tűnik, hogy a természet kíméletlen kiaknázása révén mi magunk vagyunk felelősek a kialakult helyzetért?

Helyettesítő megoldások

Kutasi Gábor másképpen fogalmaz: az elmúlt fél évszázad közgazdasági doktrínája a szabadkereskedelem volt, mondja, erről szól a második világháború után felépített és működtetett gazdasági rend. Ám ily módon nemcsak a javak, de a válságok is gyorsan áramlanak: nemcsak a vírushoz kapcsolódó, hanem a pénzügyi-, és adósságválságok, a gazdasági bizalmi krízisek is.  „Ám a globális recesszióból eddig is mindig levonta a konzekvenciákat a világ. Ez a mostani arra világít rá, hogy a szabad mozgás kérdését úgy is meg kell tudni oldani, hogy ahhoz, hogy az áruk, az információk, a szolgáltatások és a tőke mozogjanak, ne kelljen feltétlenül az embereknek is helyet változtatniuk”. Ez természetesen jelent némi visszalépést az eddigi globális gazdaság doktrinából. Viszont már eddig is léteztek olyan gazdasági célkitűzések, amelyek az emberek szabad mozgásának helyettesítő megoldásait – digitalizáció, robotizáció – propagálták, s ezekhez uniós támogatások kapcsolódtak. Most azonban fel fog gyorsulni az ilyen irányú fejlődés. Noha a válságérzékeny ágazatok – turizmus, légiközlekedés – most szenvednek, amint a veszély elmúlik, visszaállnak majd a korábbi pályára – vetíti előre Kutasi Gábor.

A szakember szerint a múltból is lehet gazdaságpolitikai megoldásokat ellesni – akkor hogyan reagáltak az államok, vállalatok az olyan válságeseményekre, amikor megszűnt az emberek mobilitása és a gazdaság ettől visszaesett. Közgazdasági szempontból most annak kutatása lehet érdekes, miképpen lehet pozitívan kijönni ebből a krízisből a technológiai fejlesztések előre hozatalával, hogyan lehet nemzetközi gazdasági pozíciókat javítani, a versenyképességet erősíteni. Magánemberként is újra kell tervezni néhány dolgot. „Például kénytelenek leszünk jobban végiggondolni azt, hogy mit készletezünk, és mit nem. A fogyasztói tudatosság javulása is várható. Emellett módosulhatnak a közlekedési szokások is. Ami pedig a vállalati szektort illeti, a cégeknek mérlegelniük kell például azt, hogy érdemes-e folytatni a korábbi készletezési stratégiát.”

Újat mondani

A kaposvári születésű szakember a gazdasági érdeklődést otthonról hozza: családi körben három közgazdász is volt, s ők példaértékűek voltak számára. Egyetemet tehát – a budapesti Közgázra jelentkezett – tudatosan választott. Nemzetközi kapcsolatok szakon diplomázott, aztán ott maradt a doktori képzésre és azóta is tanít ott is, no meg tavaly óta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen oktat és kutat. „2018 elején Halmai Péter professzor keresett meg, hívott a közgazdasági tanszékre, ahol akkor ő volt a tanszékvezető. Azóta megalakult az Eötvös József Kutató Központ, amelynek Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetét én vezetem.”

Szakdolgozatát annak idején árfolyampolitikai kérdésekről írta; „az euró témakörében kerestem olyan politikai gazdaságtani témakört, aminek kapcsán újat lehetett mondani. Édesanyám könyvvizsgáló, én is elvégeztem az adótanácsadói és mérlegképes könyvelői képzést is, de aktívan e területeken nem dolgoztam. Adózási tárgyakat azonban tanítottam, tanítok ma is”.

Az angol mellett egy kicsit norvégul és franciául is beszél. „Van egy norvég jó barátom, a norvég nyelvtanulásra ő motivált, még magántanárnál tanultam egyetemista koromban”.

Kezdeményezőkészség

Az utóbbi időben a klímaváltozás fiskális hatásai foglalkoztatták, korábban kutatócsoportot is szervezett a témában, évekig e területtel foglalkozott. Emellett elsősorban nemzetközi politikai gazdaságtan kurzusokat tart itthon és külföldön is. Egy katolikus ösztöndíj révén tanított és kutatott Németországban, a Prágai Közgazdasági Egyetemen pedig árfolyamrendszerekről, kereskedelempolitikáról, és a szegénység gazdaságtanáról tart előadásokat. Úgy látja, vannak kulturális sajátosságok, eltérések a külföldi és a magyar hallgatók között, ez az itthoni körülmények között is tapasztalható, hiszen mindkét intézvényben sok a külhoni diák. „Egy észak-nyugat európai hallgató bátrabban mer kérdezni, hozzászólni, és ahogy haladunk keletre, egyre inkább érezni – főképp az ázsiai hallgatóknál – a  hierarchikus társadalmak hatását: ők már kevésbé kommunikatívak. Német, holland, amerikai hallgatók esetén erősebb a kétoldalú kommunikáció, jobban is számon kérik az oktatót, kifejezik az igényüket, hogy foglalkozzunk velük, segítsük őket. A különbség tehát nem az igényesség, hanem a kezdeményezőkészség terén érezhető”. A hallgatóknak egyébként ma már másfajta tudásfelvevő képességük van, mint egy évtizede. A tudást sokkal többféle módon kell közvetíteni: vizuálisan, feladatokat begyakoroltatva, csoportmunkával – minderre lényegesen nagyobb igény mutatkozik, mint tíz éve.

Kutasi Gábor kutatóként visszatért az államháztartáshoz kötődő kérdések vizsgálatához – milyen módon lehet gazdaságösztönzést végrehajtani a fiskális politikán keresztül –, az általa irányított kutatóintézet tagjai pedig főképp fiskális, monetáris területeken kutatnak, adóváltozások, nemzetközi gazdasági folyamatok elemzésével foglalkoznak. Terveik között szerepel, hogy innováció témában segítsék a vállalati szektort, és a versenyképesség tényezőit is kutatják. Ennek érdekében felvették a kapcsolatot az e témával foglalkozó állami szereplőkkel és amint lehet, rendezvényekkel is előrukkolnak.

Tervezni nehéz

Hat fős intézetükben 3-4 éves kutatói tervek alapján dolgoznak. Mostanság, mondja Kutasi Gábor, számos izgalmas kérdés adódik a kutatással foglalkozó közgazdászok számára: miképpen járulhat hozzá a versenyképesség növeléséhez az államháztartás, hogyan lehet mérsékelni a vállalatok adminisztrációs terheit, milyen költségvetési hatása lehet a klímaváltozásnak, vagy éppen a mostani válságnak.  „Ugyancsak érdekes téma a deviza arány átstrukturálása az államadósságban, mint ahogy az is, miképpen lehet a politikusok kezéből kivenni az államháztartás egyensúlyi kérdéseit és fiskális szabályokkal kötöttebbé tenni azokat annak érdekében, hogy egy-egy rövidtávú politikai cél kevésbé hasson a hosszú távú fiskális fenntarthatóságra”.  

A magánéletben nem igazán van terepe a tervezésnek, mondja, hiszen „három gyereket nevelünk, ez egy determinált pálya.”

Egyelőre rendezvényeket tervezni is nehéz, napról napra változik ezügyben a helyzet az egyetemen. Az oktatás mindenesetre egyelőre zökkenőmentes. „Ha magam hallgató lennék, talán még élvezném is a jelenlegi helyzetet. Online előadásokat és konzultációkat egyaránt lehet tartani, és a kétirányú kommunikáció is megoldható. Egyedül a vizsgáztatás kérdéses még – de nekem erre is van már pár kidolgozott ötletem…”