Az ismereteket egy sematikus modell szerint négy kategóriába lehet sorolni: van a tudott tudás (known known), a tudott nem-tudás (known unknowns), a nem-tudott tudás (unknown knowns) és a nem-tudott nem-tudás (unknown unknowns). Ezek a kategóriák Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter 2002-es mondataival lettek világhírűek, amiket az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban fejtett ki:
„Mindig érdekesnek találtam azokat a beszámolókat, amelyek arról szólnak, hogy valami nem történt meg. Hiszen tudjuk, hogy vannak olyan dolgok, amikről tudjuk, hogy tudjuk őket (known knowns). Más dolgokról tudjuk, hogy nem tudjuk őket (known unknowns). De vannak olyan dolgok is, amelyekről nem tudjuk, hogy nem tudjuk őket (unknown unknowns). Ha ránézünk országunk és a többi szabad ország történelmére, láthatjuk, hogy ez utóbbi kategória okozza a legtöbb nehézséget”
A tudott tudás olyan információ, amit alaposan áttanulmányoztunk, megértettünk, és joggal hihetjük, hogy értjük miről szól. A tudott nem-tudás ezzel szemben egy olyan információ, amiről tudjuk, hogy létezik, de nem vagyunk birtokában a kapcsolódó tudásnak. A nem-tudott tudás olyan információ, amivel rendelkezünk, de a relevanciája, értéke nem ismert. A nem-tudott nem-tudás egy olyan információ, amiről egy egyén vagy szervezet nem tud semmit, azt sem, hogy létezik.
Az utóbbi hónapokat-heteket sajnos mind egészségügyi, mind gazdasági szempontból egyértelműen domináló koronavírus-járvány egyértelműen a negyedik kategória, hiszen pár hónapja nem tudtuk, hogy létezik és azt még most sem nagyon tudjuk, hogy pontosan mivel is állunk szemben. Sőt, nem csak nem tudott, hanem egyenesen nem is tudható a járvány hatásának mélysége és hossza, ami kiemelten kockázatossá teszi az eseményeket. A mindennél fontosabb egészségügyi aspektusról áttérve a gazdasági tényezőre, az igazi rizikót az hordozza, hogy amennyiben egy nem ismert és nem ismerhető eseménysorozatról van szó, akkor gyakorlatilag semmit sem tudhatunk arról, hogy ki hogyan fog viselkedni – ami a gazdasági élet legnagyobb ellensége. Nagyjából olyan a helyzet ebből a szempontból, mint 2001. szeptember 11-én, illetve a Lehmann Brothers 2008-as csődjekor.
Előretekintve abban bízhatunk, hogy a jobb alsó „unknown unknown” kategóriából a koronavírussal kapcsolatos információk és tudás elindul a bal felső „known known” kategória felé. Ugrásra nem lehet számítani – először a tudott nem-tudásra juthatunk el, sőt talán ide már meg is érkeztünk, hiszen tudjuk, hogy itt a járvány és egyre inkább azt is, hogy mi mindent nem tudunk a vírusról. A reményt az jelenti, hogy a vírus megértésére és megfejtésére allokált egyre nagyobb erőforrások idővel elhozzák azt az elmozdulást is, aminek az lesz a következménye, hogy megértjük a vírus alapvető összefüggéseit és így képesek leszünk a járvány kontroll alatt tartására.
A fentieket bonyolítja, hogy a nem-tudott szférában extrém nagy lehet a bizonytalanság, ami a gazdasági életet teljesen ellehetetleníti. Erre nem is lehetne ékesebb és szomorúbb bizonyítékot találni, mint a március közepén a világ vezető gazdaságait és piacait megrázó összeomlás-sorozat és a globális recessziós félelmek felerősödése.
