Naponta használjuk, így azt hisszük, mindent tudunk a pénzről. De mi lenne, ha megkísérelnénk másként, elsősorban a köz érdekét szem előtt tartó nézőpontból átgondolni, hogy mi az a pénz? A témában tudományos eszmecserét rendeztek az egyetemen.
„A jelenlegi pénzügyi rendszer hibái” címmel tartott szakmai beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszéke május 12-én, az Oktatási Központban – egy többrészes, a Nemzeti Pénz című kötetre épülő eseménysorozat utolsó állomásaként. A beszélgetésen a rendező tanszék adjunktusa, Czeczeli Vivien vendége ezúttal is a könyv szerzője, Szabó Gergely alapkezelő volt.
Pénz a semmiből
Szabó Gergely könyve több mint húsz problémát azonosított a meglévő pénzügyi rendszerben, ebből eddig négyet beszéltek át alaposan az előző alkalmakon. A félév utolsó beszélgetésén pedig arról is szó esik, hogy milyen új pénzügyi rendszert javasolna a kötet és miért lenne ez kedvezőbb? – mondta el bevezetőjében Czeczeli Vivien. A korábbi előadásokra visszautalva elhangzott, a pénz voltaképpen egy feljegyzés- és egy hozzá kapcsolódó szabályrendszer. Szabó Gergely emlékeztetett, hogy a különlegesen védett gazdasági státuszú bankok a semmiből képesek pénzt teremteni, így a rendszer meglehetősen rugalmas. Ez lehetővé teszi, hogy néhány érdekcsoport pénzt vegyen el mindenki mástól – nem ritkán akár a törvények megszegésével. A pénzügyi rendszer fő problémájának gyökere a könyv szerzője szerint, hogy az állam lemondott a pénzteremtésről. Ebből fakad a nemzetek eladósodása, melynek kamatjai érdemtelen pénzáramlást okoznak. Sok ország pénztelenségét éppen a folyamatosan emelkedő hitelkamatok okozzák. Emellett a fejlett országok voltaképpen pénzt nyomtatnak a devizatartalékoláson keresztül.
Mindent elborító hitelek
Ma a hiányzó állami pénzek jellemzően a privát szektorban landolnak – tette hozzá Czeczeli Vivien. Az adósságprobléma a fejlett országokat is elérte, a hitelkamatok szintje már a társadalmilag hasznos célok megvalósítását is veszélyezteti. A globális adósság jelenleg 3,4-szer nagyobb, mint a teljes bevétel. Az USA éves kamatfizetésének költsége például jelenleg meghaladja a katonai kiadásokét. Ugyanakkor a legtöbb pénz az eladósodáson keresztül kerül a pénzügyi rendszerbe, így elkerülhetetlen az adósságspirál – folytatta Szabó Gergely. A jegybankok újra és újra azt próbálják elérni, hogy a gazdasági szereplői eladósodjanak. Amikor a magánszektor telítődött hitelekkel, akkor pedig az államot igyekeznek eladósítani. Mivel a pénzügyi közvetítők gigantikussá nőttek, szinte lehetetlen leengedni, lehűteni ezt a rendszert. Az adósság másik oldalán pedig pénz, pénzkövetelés áll, így a hitellel együtt ennek is nőnie kell – ez okozza például az ingatlanárak vagy a részvények tartós emelkedését. A szakadék pedig egyre nő a mindennapi munka értéke és ezen eszközök ára között.
Kié a kockázat?
Bár a bankok maguk is teremthetnek pénzt, ennek ellenére az ügyfelekre vagy az államra hárítják át tevékenységük kockázatait – mutatta be a következő problémát Czeczeli Vivien. A mai rendszerben egy banknak nem nagyon kell aggódnia a kihelyezett hitelei miatt, ezért inkább a profitjára koncentrál – magyarázta Szabó Gergely. Emellett tavaly 700 milliárd forint volt a pénzforgalom költsége itthon, világszerte is a teljes GDP egy százaléka ez az összeg. Miközben maga a számlavezetés nem tartozik a problémás tevékenységek közé, s informatikai szempontból is jól skálázható. Ha a bankok saját rendszereit lecserélnénk egyetlen állami rendszerre, akkor lehetne akár ingyenes is a számlavezetés. A havi többezres díjakat ma szinte természetesnek vesszük, s az emberek jó része elfogadja a feltételeket. Összefoglalva: a jelenlegi rendszerben néhány érdekkör az érdemtelen pénzáramlással megszerzi a GDP 2–4 százalékát, ráadásul az egész rendszer nem fenntartható, egyensúly nélküli és eladósodásba sodorja a szereplőket. Czeczeli Vivien hozzátette: a rendszer átalakításának fő akadálya ma a recessziótól, a válságtól való félelem.
Visszavenni a pénzteremtést
Miután megismertük, hogyan épül fel a jelenlegi pénzügyi rendszer, érdemes megvizsgálni azt is, hogyan lehetne igazságosabban működtetni. Szabó Gergely szerint egyénileg csak úgy lehet tompítani a visszásságokat, hogy az ember nem adósodik el és nem is vásárol pénzügyi eszközöket. Viszont közösségileg is lehet kiút: a teljes pénzteremtés visszavétele a magánszereplőktől. Ma sem szól ugyanis jogszabály arról, hogy társadalmilag felhatalmaztuk volna a bankokat a nyakló nélküli pénzkibocsátásra. Ahogy készpénzt is csak a jegybank adhat ki, ugyanúgy az elektronikus pénzt is az államnak kellene kibocsátania. Így senkinek nem kellene eladósodnia az új pénzhez, s a számlavezetés is teljesen ingyenes maradhatna. Emellett a GDP 2–4 százalékát kitévő új pénzt teremthet az állam infláció nélkül – lekövetve az ország gazdaságának növekedését. A bankok feladata pedig az lenne, hogy az emberek megtakarításait összegyűjtse, s e pénzt adja tovább azoknak, akik hitelt szeretnének. Tehát a banknak minden egyes pénze mögött ott kellene lennie a jegybankpénznek. Az elképzelt új rendszerben mindenkinek lenne jegybanki vagy akár magánbanki számlája, emellett korlátlanul megmarad a készpénz, sőt lehet egy blokklánc-alapú anonim nyilvántartás is. A pénzmennyiség bővülésének határait pedig a jegybank szabná meg – mindig a gazdaság prosperitása érdekében, hasonlóan ahhoz, ahogyan most is megpróbálja megakadályozni az inflációt. A pénzmennyiség évi bővülését az állam akár közvetlenül is odaadhatná az állampolgároknak. Persze kérdés a rendszerben, hogy jó gazda-e, s nem él-e vissza a magánszereplők pénzügyi adataival az állam vagy valamely állami szereplő. Ezt, az egyébként a jelenlegi rendszerre is jellemző bizalmatlanságot tompíthatja a megfelelő szabályozási környezet. Így az új rendszer akár nagyobb pénzügyi transzparenciát biztosíthat.
Mi változna az új pénzügyi rendszerben?
Milyen bankrendszer maradna fenn, ha kisebb lenne e tevékenység profitja? – kérdezte Czeczeli Vivien. Szabó Gergely szerint a pénzintézetek visszatérhetnének a klasszikus banki szerephez, amiért korábban létrejöttek, azaz, hogy valódi pénzzel hitelezzék a gazdaságot. Az új rendszernek ugyanakkor nem célja, hogy az országban kiterjedt bankrendszer legyen, sőt ezáltal egy jóval kisebb, de versengőbb banki világ jöhetne létre. Szabó Gergely arról is beszélt, hogy e téma meglehetősen elvont, ugyanakkor fontos látni, hogy a jelenlegi rendszer alig néhány ember kezébe ad elképzelhetetlen hatalmat. Erre utalva az is elhangzott, hogy a sorozat legutóbbi alkalmán főként arról beszéltek, hogy miért nem feltétlenül igazak a fősodratú közgazdaság ma felülírhatatlannak vélt szabályai. A pénzteremtés visszavételének tehát nagy problémája, hogy hogyan lehet ezt az új elképzelést megismertetni és vonzóvá tenni az emberek számára. Pénzügyileg békés időpontban ez szinte lehetetlen, ám válságban jobban működhet – vélte a szerző. A változás egyik lehetséges eszköze a digitális jegybankpénz létrehozása lehetett volna. Sajnos a fogalmat a világ jegybankjai elkezdték kilúgozni, pontos tartalmát elhomályosítani. Ehelyett így érdemes lehet az állami pénz, a szuverén pénz vagy a nemzeti pénz fogalmát használni. A reform akár egyetlen országban is megvalósítható, de ez az állam nem lehet egy kicsi, nyitott, túlságosan kiszolgáltatott gazdaság. Célszerűbb lenne társakat találni, s nagyobb mozgalomként megvalósítani az átállást.
Nyitóképen: Az amerikai államadósság órája, New York, 2011.03.04., forrás: Benoît Prieur / Wikipédia
