Az emberkereskedelem a világ harmadik legnagyobb bűnözői iparága, több mint 40 millió ember életét teszi tönkre, és fosztja meg őket emberi méltóságuktól. A kérdés adott: hatékony-e a nemzetközi közösség fellépése az emberkereskedelem ellen?
Az emberkereskedelem nemzetközi definíciója kijelenti, hogy az emberkereskedelem személyek szállítását, eladását vagy átvételét jelenti fenyegetés, visszaélés, erőszak vagy a kényszer bármely formájának alkalmazásával. Az ENSZ keretein belül létrejött 2000-ben aláírt Palermói Egyezményben az államok kijelentik, hogy nemzeti szinten teszik meg a megfelelő intézkedéseket az emberkereskedelem megelőzésére, megfékezésére és büntetésére. Az egyezmény ratifikálása ellenére az emberkereskedelem mint a szervezett bűnözés egyik formája emberek milliót teszi kiszolgáltatottá.
Több állam nem tesz eleget az általuk vállalt nemzetközi jogi kötelezettségeknek, így nemzeti szinten történő eljárás hiányában az emberkereskedelem számos esete büntetlenül marad. Az említett Palermói Egyezménynek pedig nincs olyan kikényszerítő mechanizmusa, amivel az ENSZ ilyen esetben közvetlenül beavatkozhatna. Felmerül így a kérdés, hogy van-e bármilyen lehetőség is fellépni az emberkereskedelem ellen a nemzetközi jog keretein belül? Van-e joghatósága a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, hogy igazságot szolgáltasson az emberkereskedelem esetei felett a nemzetközi büntetőjog keretein belül?
A Nemzetközi Büntetőbíróság a legsúlyosabb vétkekben járhat el, mint például háborús bűncselekmények, emberiség elleni bűncselekmények, népírtás és az agresszió bűntette. A Nemzetközi Büntetőbíróság működésének alapjául szolgáló dokumentum a Római Statútum, amely lefekteti a bíróság működésének alapelveit, és pontosan meghatározza a fentebb említett bűncselekmények karakterét. A Statútumot vizsgálva szembetűnő, hogy az emberkereskedelem bűntette nem szerepel a Statútum által nevesített emberiség elleni bűncselekmények között, ugyanakkor hasonló jellegű bűncselekmények viszont szerepelnek, például a szexuális rabszolgaság, rabszolgaságba taszítás, a lakosság áttelepítése vagy erőszakos elhurcolása és más, hasonló jellegű embertelen cselekmények. Jogilag e bűncselekmények között értelmezhetők az emberkereskedelem esetei. A rabszolgaságba taszításnak kifejezetten hasonló definíciója van, mint az emberkereskedelemnek, és feltételezhető, hogy a más, hasonló jellegű embertelen cselekményeket épp azért listázták a Statútumban, hogy annak keretei között értelmezzenek olyan bűnöket, mint például az emberkereskedelem. Fontos megjegyezni, hogy míg jogilag van lehetőség e sorok között az emberkereskedelem bűntettének értelmezésére, a valóságban nem volt még erre precedens.
Ennek okait vizsgálva nem hagyható figyelmen kívül a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága. Több elem is korlátozza a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát annak érdekében, hogy az államok megőrizhessek szuverenitásukat. A bíróság kiegészítő jellegű, csak akkor kezdeményezhet nyomozást, ha nemzeti szinten nem folyik ilyen. A Nemzetközi Büntetőbíróság a 2002. július 1-je óta történt háborús bűncselekmények, emberiség elleni bűncselekmények és népirtás, valamint a 2018. július 17-e óta történt agresszió bűntette tekintetében három módon indíthat eljárást. Egyik módja ennek, hogy az államok maguk fordulnak a Nemzetközi Büntetőbírósághoz. Egy másik lehetőség, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalja az esetet a Nemzetközi Büntetőbírósághoz. A harmadik lehetőség, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze indít nyomozást, viszont ehhez is szükséges az érintett államok beleegyezése. Ezen lehetőségeken felül akkor van még mód eljárás indítására, amennyiben világosan kimutatható, hogy egy állam nem teszi meg a megfelelő intézkedéseket a bűntett lekövetésében, ilyenkor még az adott állam engedélye sem szükséges.
Az emberkereskedelem ugyanakkor rendkívül súlyos bűncselekménynek minősül, amit az afganisztáni példával szemléltetek. Annak ellenére, hogy Afganisztán e tekintetben nem sorolható a világon a legérintettebb államok közé, a mostani válságos helyzet és több más szempont miatt is releváns ezen bűncselekmény feltárása az országban. Az emberkereskedelem kérdése azért is sürgető Afganisztánban, mert a népesség több mint fele gyerek, ezáltal a nők mellett ők a leginkább érintettek. A gyermekkereskedelem áldozatai nagyrészt emberrablás által kerülnek ilyen helyzetbe – jellemzően fegyveres nem állami csoportok és alakulatok által. Az emberkereskedelemnek két fajtáját különíthetjük el. Első és legelterjedtebb módja a szexuális kizsákmányolás, második pedig a kényszermunka. Míg a világ legtöbb pontján a szexuális kizsákmányolás elsősorban a nőket és lányokat érinti, Afganisztánban egy szokatlan tradíció, a „Bacha bazi” legnagyobb mértékben a prepubertás fiúkat veszélyezteti. Ennek során a fiúkat beöltöztetik nőknek, és a férfiak saját szórakoztatásukra használhatják őket szexrabszolgaként. Emellett a lányokat is gyakran adják el szexrabszolgának vagy feleségnek, ezzel egész életükre kiszolgáltatva őket. Afganisztánban az emberkereskedelem másik formája a kényszermunka, amelytől ugyancsak nem kímélik a kiskorúakat.
Több mint két éve vették át a hatalmat Afganisztán felett a tálibok. Afganisztán mint állam fennállása nem kérdés, viszont a jelenleg fennálló kormány legitimitása megkérdőjelezhető. A válság sok szülőt arra kényszerít, hogy azzal „mentse meg” gyermeke életét, és juttassa mindennapi élelemhez, hogy eladja őt. Mivel az országban jelenleg nincsen megalapozott jogrend vagy működő bíróságok, így az emberkereskedelem mint bűntett lekövetése nemzeti szinten nem teljesül, és az áldozatok nem számíthatnak arra, hogy az állam bármilyen módon fellépne ez ellen. Ezen fennálló körülmények és okok miatt releváns és helytálló megvizsgálni, hogy van-e lehetősége a nemzetközi közösségnek beavatkozni és fellépni az afganisztáni emberkereskedelem ellen. Mivel Afganisztánban nemzeti szinten semmilyen formája nem lelhető fel az emberkereskedelem bűntettének lekövetésének, így a Nemzetközi Büntetőbíróságnak van joghatósága, hogy az nyomozást indítson az Afganisztánban elkövetett emberiség elleni bűncselekmények ügyében. Végül 2022. október 31-én a Nemzetközi Büntetőbíróság ténylegesen is nyomozást indított az Afganisztánban elkövetett háborús bűncselekményeknek és az emberiség elleni bűntetteken belül pedig a szándékos emberölés és bebörtönzés bűncselekményeknek ügyében. A vádiratban viszont nem szerepelnek azon esetei az emberiség ellen elkövetett bűncselekményeknek, amelyek alatt az emberkereskedelem értelmezhető lenne.
Ami nagyobb probléma, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság nem csak az afganisztáni emberkereskedelem kapcsán nem jár el, hanem az emberkereskedelem bűntényével olyan országokban sem foglalkozik, ahol ez még többeket érint. Annak ellenére, hogy specifikus esetekben van arra lehetőség, hogy nemzetek fölött cselekedjen, ez nem magától értetődő. Tényleges nyomozás indításához nagy mennyiségű bizonyítékra van szükség, ami nem mindig áll rendelkezésre. A bizonyíték gyűjtését hátráltatja az is, hogy az áldozatok azonosítása azért nem egyszerű, mert egyes esetekben az emberkereskedelem elszenvedői nem áldozatként tekintenek magukra. Ez azért lehetséges, mert azt érzik ez az egyetlen esélyük a túlélésre. Arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság könnyebben eljárhasson az emberkereskedelem ügyében, egy lehetséges megoldás lehet a Statútum kiegészítése úgy, hogy az emberkereskedelem pontosan meghatározott fogalma is szerepeljen az emberiség elleni bűncselekmények alatt. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy nincs ezirányú szándék, amely mindenképp a bíróság gyenge pontjára és körülményes működésére mutat rá. Ezért a valóságban a nemzetközi közösség cselekvőképtelen az emberkereskedelem bűntettét illetően. Ahhoz, hogy ez megváltozhasson, egy másféle szemléletmód szükségeltetik minden állam részéről.
A kép forrása: https://www.icc-cpi.int/
