Az idén júniusban több jogi technológiai portál is drámai körítéssel adta hírül, hogy Franciaországban „betiltották a bírák profilozását”, „kirúgták az adattudósokat a bíróságokról”, és ezzel bíróságok transzparenciáját jelentősen csökkentették. Az adatalapú jogi elemzéssel foglakozó legismertebb francia cég tulajdonosa „a demokrácia szégyenének” nevezte a döntést. Ebben a cikkben egy kicsit alaposabban bemutatom a francia jogszabályt, az intézkedés hátterét, az egész ügy jobb megértéséhez pedig megpróbálom elmagyarázni, mik is az adatalapú jogi elemzőszolgáltatásokat.
A jogszabály, amelyet még a tavasszal fogadott el a francia parlament, a bírósági reform részeként született, és természetesen nemcsak a tiltásról szól, hanem a korábbinál jóval szélesebb körben – lényegében teljes körben – elrendeli a francia bíróságok ítéleteinek anonimizált közzétételét a világhálón. Csakhogy a közzététellel egyidőben beiktat egy olyan szabályt is, amely szerint a bírák és a bírósági dolgozók munkájának „értékelésére, elemzésére és összehasonlítására” nem lehet felhasználni a közzétett dokumentumokban található adatokat. A szabály megszegőit büntetni rendeli a francia Btk.-ban is megtalálható „személyes adattal való visszaélés” bűncselekményében.
Egy, a Vervassungsblogon megjelent írás a szigor hátterében egy korábbi ügyet vél felfedezni: egy Michaël Benesty nevű jogász-informatikus még 2016-ban publikált egy adatelemzésen és gépi tanuláson alapuló írást a francia bíróságok menekültügyi gyakorlatáról. Ebből kiderült, hogy az egyes bíróságok és bírák ítéletei közt egészen elképesztő, semmivel nem indokolható különbségek vannak. A francia bíróságok gyorsan reagáltak: részint tagadták a vádakat, részint pedig megkérdőjelezték Benesty módszertanát.
Az új jogszabálynak természetesen akadnak védelmezői is. A Lorraine-i Egyetem jogászprofesszora például arról ír az egyik nagy kereskedelmi kiadó oldalán, hogy az angolszász sajtó reagálása egyszerű félreértés, és a common law és a francia jog közti különbségből ered. Franciaországban a bírák nem a saját nevükben hozzák az ítéletet, hanem a köztársaság nevében, és máig tartják magukat a logikai szillogizmus fikciójához. Ráadásul a bírák sok esetben tanácsban ítélkeznek, amelyeken belül az egyes bírák álláspontját nem láthatjuk. Ezért a bírák profilját nehéz felállítani, illetve ez sokat torzíthat. Rádásul, mivel a jogszabály kizárólag a bírák és a bírósági dolgozók név szerinti elemzését, összehasonlítását és rangsorolását tiltotta meg, másféle adatalapú elemzések továbbra is lehetségesek. Az ítéleteket, ítéletek különböző szempont szerinti csoportjait, bíróságokat, sőt akár tanácsokat továbbra is lehet elemezni, összehasonlítani. Az ügyek lehetséges jövőbeli kimeneteiről továbbra is lehet előrejelzéseket mondani.
Ahhoz, hogy az ügyet mélységében megérthessük, érdemes néhány szót szólni magukról a jogi elemző-szolgáltatásokról. Az adatalapú jogi elemzés, mint oly sok technológiai újítás, az USA-ban indult el. Az első ilyet Lex Machina néven 2006-ban a Stanford Egyetem jogi és számítógép-tudományi (informatikai) kara indította el közös projektjeként. Azóta több más szolgáltatás is a piacon van. A két legnagyobbat felvásárolta a hatalmas szakmai kiadó, a Relx csoport.
A jogi adatelemző szolgáltatások lényege az, hogy a világhálón közzétett jogi iratokból kinyert adatokat statisztikai módszerekkel elemzik, és azokból következtetéseket vonnak le. Lássuk sorban, ez mit jelent. A „különböző jogi iratok” Európában elsősorban az ítéletek szövegét jelenti, míg az USA-ban mindenféle más iratot is, hiszen a szövetségi bíróságok nemcsak az ítéleteket, hanem a zárt iratokat leszámítva mindent nyilvánosságra hoznak pl. a PACER (Public Access to Court Electronic Records) rendszeren keresztül.
Az „adatok kinyerése” ezekből a rendszerekből többféleképpen történhet. Egyrészt maguk a rendszerek tartalmaznak bizonyos leíró adatokat (kb. az ügy borítójának adatait, bíróság, bíró neve, ügy tárgya, peres felek nevei, képviselők stb.), de az összes szolgáltatás kinyer adatokat magukból az iratszövegekből is. Pl. a megítélt kártérítés összegét, a perbeli felek szerződésbeli pozícióját (bérbeadó-bérlő), a hivatkozott jogszabályokat és precendenseket, és így tovább.
A „statisztikai módszerekkel történő elemzés” az egészen egyszerű táblázatos, vagy diagramm formájában ábrázolt összesítésektől az egészen komplikált regresszióelemzésekig tarthat, és alapvetően kétféle aspektusból történhet: vagy valamilyen perbeli résztvevőről készítenek összesítéseket és elemzéseket, vagy valamilyen ügy vagy ügytípus áll a középpontban. Így például megkérdezhető a rendszertől, hogy „milyen ügyeket tárgyalt eddig X bíró”, de az is, hogy „mennyire volt sikeres X ügyvéd,” vagy akár „mennyire volt sikeres X bíró előtt”. Emellett nemcsak egyedi kérdésekre tudnak a rendszerek válaszolni, hanem az összes hozzáférhető adatot is meg tudják egyben mutatni. Képesek tehát a jogi eljárásban részt vevő természetes és jogi személyek (bíró, ellenérdekű fél képviselője, peres felek), profilját felállítani: a bírák eddigi „portfólióját” (milyen ügyeket tárgyalt), eredményességét (milyen arányban változtatták meg, vagy helyezték hatályon kívül az ügyeit), bizonyos preferenciáit (milyen arányban dönt az alperesek és a felperesek, vagy egyes ügyek tipikus szereplői, pl. bérbeadó és bérlő, hitelező és adós stb. javára), milyen precedenskészlettel és jogszabályi hivatkozásokkal dolgozik, milyen eredményességgel rendelkeznek előtte bizonyos ügyvédek és ügyvédi irodák. Az ügyszempontú megközelítésben pedig ügycsoportok szerint (pl. lakásbérleti szerződés vagy szabadalmi ügyek) lehet mindenféle információt megtudni: kik tárgyalják ezeket az ügyeket, kik nyernek tipikusan, mennyi ideig tartanak ezek a perek, és így tovább. Ahogy ez érzékelhető, a személyes szempontú lekérdezések kombinálhatók az ügycsoport típusúakkal is.
A szolgáltatások itt nem állnak meg: a legtöbb tartalmaz olyan modulokat, amelyek képesek százalékos arányban megfogalmazott jóslatokat mondani (pl. mekkora esélyem van felperesként X bíró előtt egy védjegyjogi ügyben?), de beállíthatók egyes ügytípusokra, emberekre vagy bíróságokra is figyelések, és amikor a rendszerbe új adat érkezik, akkor ezt az előfizető megkapja.
A szolgáltatások maguk, megjelenésük az európai országokban és a betiltásuk is számos érdekes kérdést vet fel, ezek közül csak kettőt említek.
Az először is nyilvánvaló, hogy ha vannak adatok, és van igény a jogi szakma részéről az ilyen szolgáltatásokra, akkor ezek meg fognak jelenni előbb-utóbb mindenhol, és nem nagyon lehet őket betiltani. De miért is kéne? Inkább örülni kéne, hogy a jogi szféra egy újabb innovációs lökést kap.
Ugyanakkor az európai adatvédelmi és iratnyilvánossági szabályok sokkal szigorúbbak az USA-bélinél, és olyan mennyiségű és pontosságú adat mint ott, sosem fog rendelkezésre állni, így olyan minőségű szolgáltatások sem lesznek. Persze lehet azt mondani, hogy ez talán nem is olyan nagy baj, de tudomásul kell venni, hogy ezek a rendszerek képviselik a jog jövőjét.
Másrészt felmérhetetlen a hatása annak, hogy a felek és a bírák is tisztába jönnek a saját profiljukkal, preferenciáikkal, vagy a jogtudománynak eszköz kerül a kezébe az ítélkezés adatalapú elemzésére. Az egyes bíróságok és bírák, az egyes bíróságok és az egyes ügyvédek közötti különbségek láthatóvá válnak. Mindez például eredményezheti azt is, hogy a bírák dacból elkezdenek eltérni a rajzolt profijuktól, de lehet olyan hatása is, hogy az ítélkezési gyakorlat egységesebbé válik. Hamarosan tisztábban látunk majd ezekben a kérdésekben.