Az NKE Gazdasági és Versenyképesség Kutatóintézetének szervezésében került sor december 2-án a Nemzeti Pénz című kötet bemutatójára. A Szabó Gergely közgazdász által írt mű alcíme: Hogyan vegyük vissza a pénzteremtést, nyerjük meg évente a GDP 4-6 százalékát, és tegyük biztonságosabbá a pénzügyi rendszert?
A kötetet Czeczeli Vivien moderálása mellett a szerző, Szabó Gergely közgazdász és a könyv szerkesztője, Horváth Gábor mutatta be.
Szabó Gergely elsőként arról beszélt, hogy a jelenlegi rendszer hitelpénzrendszer, amely folyamatos pénzkínálat növekedéssel jár. Növekedési kényszer alatt vagyunk, s ez hitelből teremtődik – erről kevés szó esik, holott komoly problémákat okoz. A jelenlegi pénzügyi rendszer nem fenntartható, ehhez kapcsolódóan kínál megoldási javaslatot a most megjelent könyv, mert, véli a szerző, a mostani rendszer jobbá tehető. Kiindulópontként Szabó Gergely azt magyarázta el, miképpen kell azt érteni, hogy a kereskedelmi bankok a semmiből képesek pénzt teremteni. Ez a pénzteremtés jellemzően hitelezéssel valósul meg, vagy különböző eszközök, mint például ingatlanok vásárlása révén. A logika egyszerű: hitelfelvétel esetén gyakorlatilag a felvett hitel összegével megemelkedik a hitelfelvevő számlaegyenlege, ami így ismét belekerül a gazdasági körforgásba, amikor elköltésre kerül. Amikor ez az összeg valaki más bankszámláján megjelenik, az adott bank – a kötelező tartalékrátán felüli részt – ismét kihitelezheti. Ezzel megvalósul a bankok pénzmultiplikáló tevékenysége.
Ez nem egy szerves fejlődés, nem társadalmi megállapodás eredménye, hanem a hitelintézeti törvény hagyja nyitva ezt a kiskaput, elismerve, hogy a banki számlaegyenleg, ami egy követelés, nem a betéteseké. Utóbbi elvileg kérheti, hogy átválthassa készpénzre, de ezt nem teszi.
Hol teremtődik a legtöbb pénz? A fejlett országok esetében a banki hitelezés során, a fejlődőknél pedig az államadósság kamatain keresztül keletkezik. A szerző elmondta: a kötet összegyűjtve tartalmazza azt a húsz nagy hibát, amelyek a pénzteremtésből származhatnak. Ilyen például az érdemtelen, az átlagembertől átcsoportosított pénz, vagy a tény, hogy a bankok fogva tartják az államot, nem mehetnek csődbe, ajándékbiztosításokat kapnak. De hiba az is, hogy az adósságok leépülésével az állam maga jön be adósnak, s gond a pénzhasználat magas költsége is, amely fejenként idehaza évi 70 ezer forintra rúg.
Ezzel szemben a nemzeti pénzrendszerben, amelyet a kötet ajánl, s amelynek részleteit kifejti, az állam visszaveszi a pénzteremtést, amivel a felsorolt hibák mind kijavíthatók. A pénzreformmal a GDP 4-6 százaléka megnyerhető évente. A pénzügyi rendszer eközben biztonságosabbá válik. A megoldási javaslat a probléma gyökeréből indul ki, ez pedig az, hogy az államtól a bankrendszer átvette a pénzteremtést. Ezt úgy lehet visszafordítani, ha visszaveszi azt; a lakosság pénze állami számlára kerül, vagyis a háztartások és vállalatok számláját a jegybank vezeti. Ennek következtében a pénz mentesül a kereskedelmi banki és hitelkockázatoktól, s egy sokkal biztonságosabb, kiegyensúlyozottabb rendszer megvalósulását teszi lehetővé. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a megvalósítás csak bizonyos szabályok betartása mellett működhet.
A pénzteremtést és a hitelezést szétválasztják, ezáltal csökkennek az inflációs-deflációs kilengések, a bankok működése nem kockáztatja a gazdaság pénzellátását, a pénzintézetek maguk viselik a vállalt kockázatokat.
A könyv első fejezete a jelenlegi pénzügyi rendszerről ad képet, majd a kapcsolódó jogszabályok hiányosságait mutatja be. A harmadik fejezet a rendszer hibáit veszi sorra. Ezt követően a nemzeti pénzrendszer tulajdonságairól esik szó, majd pedig a pénzreform megvalósításáról, lebonyolításáról.
S hogy miért érdemes a kötetet elolvasni? Horváth Gábor úgy véli, a pénz jövőjéről fontos közpolitikai vitákat folytatni, s ehhez e könyv – amely nem könnyű, de izgalmas olvasmány – remek kísérő. Szabó Gergely pedig úgy fogalmazott: a társadalom érdekében érdemes e pénzreformot megvalósítani, ehhez ad térképet e könyv.
