Bár a központi bankok rendszerint jól körülhatárolt céllal, nevezetesen az árstabilitás céljával rendelkeznek, a monetáris politika szerepköre az utóbbi évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. A környezeti károk súlyosbodásával a makrogazdasági hatások is felgyorsulnak. A klímaváltozás hatással van az árakra, és a pénzügyi stabilitásra is, melyek kordában tartása a monetáris politika felelőssége. Függetlenül tehát attól, hogy a jegybankok aktív szerepet vállalnak-e a klímaváltozás elleni harcban, a céljaik megfelelő teljesítése mindenképp megköveteli tőlük, hogy a klímafolyamatok hatásait beépítsék a döntéseikbe.
A klímaváltozás az árszínvonalat sem hagyja érintetlenül
A központi bankok figyelmének középpontjában álló árakra és azok ingadozására a klímaváltozás több csatornán keresztül képes hatni. Az elsődleges hatások a mezőgazdasági termelésen keresztül jelentkezhetnek, amelyek – a fogyasztói árindex részét is képező élelmiszerárak – megemelkedését eredményezhetik. Az extrém időjárási körülmények kínálati sokkot, és így költség oldali inflációt gerjesztenek. Ez különösen azokat az országokat érinti súlyosan, amelyekben a mezőgazdasági termelés központi eleme a gazdaságnak, ide értve számos fejlődő országot.
A kínálat oldali sokkhatásokat erősíti, ha az éghajlatváltozás negatív következményei az ellátási láncokban is zavarokat keltenek. A klímakárok növelik a fizikai tőke veszteségét, illetve a munkakínálat is csökkenésnek indulhat egyes, környezeti károknak kitett térségekben és szektorokban. Ehhez az esetleges negatív egészségügyi hatások is hozzájárulhatnak. Mindez a növekedés és a termelékenység csökkenését is maga után vonja. Az ilyen kínálat oldali sokkhatások mindig magukban hordozzák az infláció veszélyét, mely rendszerint a kibocsátás negatív fejleményeivel jár együtt.
A fizikai károkon túl a klímaváltozáshoz kapcsolódó átállási intézkedések is felfelé nyomhatják egyes termékek árát. A CO2 kvóták és a karbonadók az energiaárakon keresztül járulnak hozzá a magasabb átlagos árszínvonalhoz. Enyhülhet ugyanakkor az inflációs nyomás a technológiai változások által, amik javítják a termelékenységet, illetve képesek a fogyasztói preferenciákat a klímabarát termékek irányba terelni.
A pénzügyi rendszer szintén kitett a klímakockázatokra
Az árstabilitás mellett ma már a pénzügyi stabilitás is kiemelten fontos feladatokat jelöl ki a jegybankok számára. A klímaváltozás alapvetően két fő csatornán keresztül képes hatni a pénzügy rendszerre:
- A fizikai kockázatok csatornája, amely elsősorban az ingatlanokat, az infrastruktúrát és a földterületeket érintő károkon keresztül materializálódik.
- Az átállási kockázat csatornája, amely az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaságra való átállással járó potenciális veszteségeket foglalja magában. Ide értendőek többek között a technológiai, fogyasztási és piaci hangulatot érintő változások következményei.
A pénzügyi intézmények számára a fizikai kockázatok közvetlenül is materializálódhatnak, amennyiben azok kitettséggel rendelkeznek a klímasokkot elszenvedő országok, vállalatok, vagy háztartások irányába. Ugyancsak problémákat generál a pénzügyi szektor számára, ha a növekvő károk megtérítésére fordított magasabb kiadások az adósságok növekedését, vagy a fizetésképtelenség emelkedését eredményezik.
A pénzügyi stabilitás támogatása és erősítése megköveteli a kockázatok folyamatos feltárását és elemzését, illetve azok döntésekbe történő beépítését. A fentiekkel összhangban mára már széleskörű egyetértés mutatkozik abban, hogy a klímaváltozásnak a kockázatelemzés fontos részének kell lennie. Ennek megfelelően a különféle banki stresszteszteknek is tartalmaznia kell klímához kapcsolódó komponenseket. Nem elegendő pusztán a makroökonómiai forgatókönyvek felvázolása, klímaforgatókönyvekre is szükség van. Ezeket a rendszerszintű elemzéseket folyamatosan be kell építeni a biztosítócégek, az intézményi befektetők és eszközmenedzserek portfóliójába.
Mekkora szerepet kell a jegybankoknak vállalniuk?
A következő generációk előtt álló károk mértékét nagyban befolyásolják a ma meghozott gazdaságpolitikai döntések. Az idő előrehaladtával a klímaváltozás gazdasági hatásai várhatóan felgyorsulnak és megfelelő fellépés hiányában bizonyos következmények elkerülhetetlenné válnak. Belátható, hogy a makroökonómiai kockázatok széles skálán mozognak. A háztartási és vállalati szektort érintő konkrét károk pedig közvetett módon a bank- és pénzügyi szektorban is sérüléseket eredményezhetnek. Az, hogy az egyes központi bankok mennyire vállalnak aktivista szerepet a klímaváltozás elleni harcban, azt az intézményi útfüggőségen keresztül a politikai döntéshozatalig sok tényező befolyásolja. Az viszont biztos, hogy ha ezek a folyamatok a jegybank mandátumában meghatározott célok elérését veszélyeztetik, akkor feladataik teljes körű ellátása mindenképp megköveteli tőlük a felelős fellépést.
A teljes írás elérhető a Mandiner Makronóm felületén.
