Az Európai Unió következő többéves pénzügyi kerete
Az EU következő hétéves pénzügyi keretének (MFF) tervezésekor az Európai Unió számos új és változó kihívással szembesül. Az Éves EU Költségvetési Konferencián Brüsszelben április 29-én ezeket a kihívásokat járták körül az EU vezető szakértői és politikusai, amelyről az alábbiakban tudósítunk.
Stéphanie Riso, az Európai Bizottság költségvetési főigazgatója az MFF-et hosszú távú befektetési alapnak tartja, azonban a hosszú távú kiszámíthatóság kívánalma ellentétben áll az új kihívások gyors felbukkanásával. A kritikus nyersanyagok, az energiaügy, a demográfiai- és klímaváltozás, valamint a digitális és zöld átállás jelentős kihívások elé állították az EU költségvetését, amelynek 2020-ban a COVID-19 válságra, majd két évvel később az energiakrízisre és az ellátási láncok bizonytalanságára kellett reagálnia. Kiemelte, hogy új eszközök bevezetése vált szükségessé, beleértve a migrációs kapacitáskezelést és az Ukrajnának nyújtott segélyt.
A világ legnagyobb piaca
A főigazgató szerint a következő többéves pénzügyi keret (MFF) tervezésekor figyelembe kell venni a technológiák, a zöld átállás és a jövő fenntartható versenyképességének szempontjait. Szükség van a költségvetési támogatások újragondolására és értékelésére, amelyben a kohéziós és a közös agrárpolitikai kiadások megvizsgálása kulcsfontosságú. Az egyik fő kérdés szerinte az, hogy hogyan tudjuk ugyanazokat a célokat elérni, eltérő módon. Fontos felismerni, hogy az MFF csak az EU finanszírozási struktúrájának egyik része, nem az egyetlen megoldás, inkább az EU politikák inkubátora a többi költségvetési lábbal együtt.
Az EU költségvetésének utolsó pillérében kiemelt szerepet kapnak a stratégiai beruházások, amelyek a kereskedelem, biztonság és az alapanyagok területén is jelentősek. Az EU-nak meg kell őriznie pozícióját mint a világ legnagyobb piaca, és minden eurónak, amely a tagállamokat támogatja, az európai prioritásokat kell előtérbe helyeznie, növelve ezzel a versenyképességet. A kohéziós politika fontosságát senki sem kérdőjelezi meg.
Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (Connecting Europe Facility, CEF) megszüntetésével kapcsolatban felmerült kérdésre válaszolva kijelentette, hogy semmi sem biztos, amíg a következő költségvetést formálisan nem terjeszti elő az Európai Bizottság. Mindazonáltal hangsúlyozta, hogy bármi történik is, a CEF által jelenleg támogatott célok továbbra is prioritást élveznek. Fontos, hogy a politikai célokra és a politikákra összpontosítsunk, ne pedig pusztán az eszközökre, a politikai céloknak és irányelvek kell lenniük a döntéshozatal kiindulási pontjainak.
Fókuszban a kohézió
A következő évek vitájának középpontjában Enrico Letta, az EU belső piacáról szóló jelentés előterjesztője szerint a kohéziós politika áll. Megfigyelése szerint egyre nő az elvárások és a valóság közötti szakadék. A hármas átmenet (triple transition), a bővítés és a védelem olyan területek, amelyek nem voltak jelen 2018-ban, amikor a jelenlegi többéves pénzügyi keretet tervezték, és a jelenlegi költségvetési keretrendszer nem képes ezekkel az új kihívásokkal foglalkozni. Az elvárások az EU-n belül és kívül is nőnek, utóbbi részben az Egyesült Államokkal való kapcsolatokra utal. A választási kampány öt évvel ezelőtt még az EU-ból való kilépésekről (Brexit és annak hatása) szólt, most pedig arról, hogy hogyan kezeljük közösen a különböző kihívásokat. Az MFF tervezésnek a jövőről és a jelenről szóló párbeszédet kell összekötnie, új eszközöket bevezetve, amelyek még nem részei a jelenlegi költségvetésnek.
A szükségletek pontos ismerete és több eszköz kell a finanszírozáshoz, ideértve a magán-, az európai és a nemzeti források összehangolását is. Kifejtette, hogy amennyiben ezek az eszközök nem szerveződnek megfelelően, nő a szakadék az elvárások és a szükségletek között, ami geopolitikailag is hátrányos lehet az EU számára, veszélyeztetve a közösség hitelességét. Fontos, hogy ne csak az újraelosztás módjáról beszéljünk, hanem értékeljük újra a szükségleteket és más szemszögből világítsuk meg őket. Lehet, hogy vissza kell szorítani szükségleteket is, ez eddig nem szerepelt a szakpolitikai diskurzusban, ami káros szerinte.
Enrico Letta szerint a védelem finanszírozására új megoldásokat kell találni anélkül, hogy a jelenlegi szerződéseket módosítanánk, és az EU költségvetésének egyre inkább hasonlítania kell a nemzeti költségvetésekhez. A rugalmasság a kulcskérdés, amit az EU költségvetésének figyelembe kell vennie, miközben az európai versenyképesség motorját, a tőkepiacok unióját is ki kell építeni.
Melyek az új kihívások?
Paulo Rangel, Portugália külügyminisztere a kérdésre, hogy hogyan látja a jövő kohézióját elmondta, hogy szükség van a flexibilitásra, hiszen kell olyan rész a költségvetésben ami az új kríziseket tudja kezelni, de közben olyan költségvetés is kell, ami kiszámítható, amely megfelel a politikai elvárásoknak. A kohéziós politika a kiszámíthatósági oldala a költségvetésnek. Mindezt egy háborús közegben kell tervezni. A bővítéspolitikai célkiűzések kapcsán megjegyezte, hogy nem szabad hátrahagyni azokat a tagállamokat, akiknek szüksége van a kohéziós eszközökre azért, mert befogadunk újakat. A kohéziós politika a belső piac versenyképességének elengedhetetlen része, nem csupán fejlesztés vagy felzárkóztatás politikáról van szó. A miniszter szerint a költségvetés előreláthatóságának biztosításával párhuzamosan foglalkozni kell a háromszoros átmenettel: ha új védelmi politikát alakítunk ki, annak fenntarthatónak kell lennie, tiszteletben kell tartania a társadalmi elveket, valamint a digitális és környezeti szempontokat is figyelembe kell venni. Az új kihívások között szerepel a védelempolitika, a bővítés mint közös prioritás, a versenyképesség, a kohéziós politika, és a NextGen EU források visszatérítése. Mindemellett egyetértett abban, hogy szükség van új saját forrásokra, amelyek nem feltétlenül terhelik a polgárokat, tehát nem adó jellegűek, ha nem növeljük az EU-s költségvetést, az integráció veszélybe kerülhet.
Számítanak a magántőkére is
Jyrki Katainen, korábbi versenyképességért felelős uniós biztos, az előtte szólókhoz hasonlóan hangsúlyozta, hogy míg tíz évvel ezelőtt ez nem volt ennyire sürgető, most szükség van a magántőke mobilizálására. A legfontosabb területeknek tartja a biztonság és védelem kérdését, a stratégiai autonómiát, az adatgazdaságot, a kettős átmenetet és a versenyképességet. Javaslata szerint többet kellene befektetni az Invest in EU, a Horizon Europe, az Európai Védelmi Alap (EDF), valamint a Digitális Európa Program (DEP) kezdeményezésekbe, mivel ezek magántőke beruházását is igénylik.
Sürgető a forrásbevonás különösen, mert a védelmi ipar számára ösztönözni kell az iparág konszolidációját és innovációját, így az Európai Védelmi Alap és az Európai Beruházási Bank közreműködésével a fenntartható védelmi ipari finanszírozását sürgeti, figyelembe véve az ESG (környezeti, társadalmi és kormányzati) szempontokat.
Fredrik Persson, a Business Europe elnöke a magánszféra képviselőjeként hangsúlyozta, hogy Európa versenyképességének hiánya nagy kihívás. Véleménye szerint az ambíciókat megfelelő eszközökkel kell támogatni, mivel az ipari szereplők kivonulása („Industrial exit Europe”) jelentős aggodalomra ad okot; ha a cégek távoznak, nem lesz növekedés. Európa nem katonai szuperhatalom, de lehetne a gazdasági növekedés motorja, amelyhez a belső piac egyedülálló előnyt jelent. A geopolitikai, zöld és digitális átmenetek fontosságát is kiemelte, figyelmeztetett, hogy ezek csak akadémiai jelentősségűek maradnak a gazdasági növekedés hiányában. Az innováció olyan mértékben felgyorsult, hogy csak követni tudjuk; nincs elegendő STEM képzettségű szakemberünk, hogy a zöld és digitális átmenetet megfelelően kezeljük. „Handing out the net and teaching Europe to fish” idézettel élt zárásképp, ami itt arra utal, hogy Persson szerint akkor tudunk fejlődni, ha segítünk Európának fejleszteni a szükséges készségeket és erőforrásokat, hogy hosszú távon önállóan és fenntartható módon képes legyen megoldani a problémáit, nem csak egyszeri segítséget nyújtva.
Mennyire versenyképes?
A második panelben Nadia Calviño, az Európai Beruházási Bank elnöke, Magnus Brunner Ausztria Pénzügyminisztere, Wim Mijs, az Európai Bankszövetség vezérigazgatója, valamint Cecilia Bonefeld-Dahl a DigitalEurope vezérigazgatója a költségvetés versenyképességi aspektusait vitatták meg. Megállapították, hogy az európai versenyképesség megőrzésének érdekében a legnagyobb kihívás a magántőke mozgósítása. Az Európai Regionális Fejlesztési Bank, a Nemzetközi Valutaalap és a
Világbank már megemelte a tőkéjét annak érdekében, hogy bevonja a magántőkét innovatív fejlesztéseikbe. Az uniós törekvések értékeléséhez fel kell ismerni, hogy a tagállamok bruttó nemzeti össztermékének az uniós hétéves költségvetési keretbe befizetett 1 százaléka, illetve a vámokat is beleszámítva, az Európai Unió saját forrása valójában csekély töredékét teszi ki a tagállamok forrásainak. Ezen felül a tagállamok állami költségvetései is csak egy részét képezik az uniós összterméknek. Nem lehet tehát pusztán az Unió saját költségvetésére és a közpénzre alapozni a haladást, be kell vonni a privát szereplőket is. A versenyképesség praktikus sarokköve a kis-és középvállalkozások digitalizációjába való befektetés. A jelenlegi uniós költségvetés 7 százalékát innovációs technológiák fejlesztésére és az innovatív európai vállalkozások felskálázására fordítják. A DigitalEurope vezérigazgatója beszámolt arról, hogy az elmúlt évek kodifikációs folyamatainak eredménye, hogy jelenleg hatvan európai szabályozás van a digitális vállalkozásokra az EU-ban. Hiányolja azonban a befektetéseket, különösen a magán és uniós finanszírozások összehangját. A mesterséges intelligencia fejlesztésekre fordított összegek 6%-a érkezik Európába globális viszonylatban. Az egyetemek számára juttatott támogatások kapcsán problémásnak látja, hogy a publikációk számában mérjük az eredményességet, nem az innovációs képességükben, vagy abban, hogy milyen kapcsolatokat tudnak kialakítani a versenyszférával.
A méret is fontos
A modern Európa jövőjét formáló immateriális javak (digitális fejlesztések, innovációs technológia fejlesztése) azonban még mindig kockázatos befektetésnek minősülnek, és nem vonzzák a magántőke beruházásokat. Az Európai Bankszövetség vezérigazgatója elmondta, hogy pontosan azért, mert az innovációs befektetés sokszor kockázati befektetésnek minősül, az állami és uniós beruházásnak kiemelt szerepe van a vállalkozói környezet beruházási profiljának formálásában.
A költségvetés mérete fontos, még fontosabb talán azonban az, hogy merre irányítják azt. Egy versenyképes, befektetéseknek kedvező gazdasági környezet kialakítása érdekében elhangzott, hogy csökkenteni kell a bürokratikus és szabályozási akadályokat. Európa versenyképességének meghatározó eleme az innovációs képesség és a digitalizáció előrehaladása. Az innovatív technológiák felgyorsulása együtt jár azok uniós szabályozásának folyamatos megújulásával. Az Európai Unióban jelen van 27 tagállami és számos egyéb szabályozó szerv is, amely a rendszer fragmentálódásához vezet, és nehezen várható el a kisebb innovatív vállalatoktól, hogy navigálni tudjanak az ökoszisztémában. A következő költségvetés megtervezésekor kulcsfontosságú a szabályozás komplexitásának csökkentése és a vállalatok növekedésének feltételeinek a megteremtése. A cégek alkalmazkodásának elősegítése és az innovációs tevékenységek felgyorsítása érdekében one stop shop (egyablakos szolgáltatás) megoldásra van szükség a jogalkotási folyamatokban. Elengedhetetlen továbbá az adókedvezmények újragondolása is.
Nadia Calviño, az Európai Beruházási Bank elnöke hangsúlyozta, a versenyképesség megőrzéséhez nagyon fontos a megfelelő környezet kialakítása a kutatás-fejlesztés számára, hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a költségvetésnek a csak a kutatás-fejlesztésre fordított része növeli a termelékenységet. Elmondta, hogy a kutatás-fejlesztés tervezésének kéz a kézben kell haladnia a kohéziós célokkal. Kifejtette, hogy a tehetség egyenlően oszlik meg az uniós tagállamok között, de az innovációs potenciálról és a lehetőségekről sajnos már nem mondható el ugyanez. Fontos továbbá felhívni a figyelmet a digitális és pénzügyi készségek tagállamok közötti különbségeire is.
Végezetül kiemelendő, amit Kristalina Georgieva, az IMF vezérigzgatója előadásában mondott, miszerint a válságokat követően Európa-szerte csökkenni tűnik az infláció, és elkerültünk egy komoly recessziót is. A gazdasági növekedési ráta azonban nagyon alacsony. Európának gyorsabb növekedésre van szüksége a termelékenység területén, melynek két alapfeltétele az innováció és a beruházás.
Kép: Európai Bizottság
