Németországnak strukturális reformokra van szüksége, ez szerepelhet a koalíciós tárgyalások középpontjában.
A vasárnap tartott előrehozott német parlamenti választások eredménye kulcsfontosságú az ország határain túl is. A recesszióban lévő német gazdaság több ország gazdasági növekedésére is negatív hatással van. Német hivatalos források szerint Magyarországon mintegy 3000 német vállalat tevékenykedik, amelyek összesen mintegy 300 ezer magyar munkavállalónak biztosítanak munkahelyet. Ezek a vállalatok a magyar GDP körülbelül hatodát termelik, így a német gazdaság élénkülése Magyarország számára is lényeges. Az Európai Unió legnagyobb gazdasága nemcsak Magyarország gazdaságával, hanem Ausztria, Csehország és Lengyelország iparával is nagyon szorosan összefonódott. Ezen túlmenően, a német kormány kapcsolatai a világ legnagyobb gazdaságaival – Kínával, illetve az Egyesült Államokkal – is döntő szerepet játszhatnak az Unió iparára és gazdaságára is.
Az előzetes eredmények szerint a választások nyertesei a kereszténydemokraták (CDU/CSU), amelyet az Alternatíva Németországnak (AfD) követ, majd a szociáldemokraták (SPD), a Zöldek (Grüne), a Balpárt (Die Linke), a szabad demokraták (FDP), valamint a Sahra Wagenknecht Szövetség (SWB). A kormányalakítás számos kihívás elé helyezi a politikai elitet, hiszen a német választási törvények szerinti többségi kormány kialakítására van szükség. Ennek megfelelően a kereszténydemokratáknak mindenképpen szövetségest vagy szövetségeseket kell találni.
Csakhogy a 2025 februárjában készült közvélemény-kutatás szerint a német társadalom nagy része egyik koalíciót sem tartja jó ötletnek. A választók által leginkább elfogadott együttműködés a CDU/CSU és az SPD közötti: a választók 39 százaléka tartja jó ötletnek, míg 44 százalék elutasítja. Ennél már csak rosszabb megoldások lehetnek, mint például az SPD, a Zöldek és a Balpárt koalíciója, amelyet 30 százalék támogat, míg 60 százalék elutasít. A CDU/CSU és a Zöldek közötti szövetség még inkább elutasított: mindössze 25 százalékos támogatást tudna maga mögött és a szavazók 62 százaléka utasítja el. A németek legkevésbé a CDU/CSU és az AfD közötti koalíciót szeretnék látni: a szavazók háromnegyede gondolja, hogy rossz lenne egy ilyen kormány alakítása és alig 18 százalékuk támogatná. Az AfD-vel kötött koalíció alakítását a CDU/CSU kancellárjelöltje is teljes mértékben kizártnak tartja. Az üzleti szféra szereplői legszívesebben a CDU/CSU és a szabad demokraták (FDP) képviselőiből álló koalíciót látná legszívesebben a kormányon.
A választások legfontosabb témája az illegális migráció, valamint a gazdasági helyzet volt, így az egyes kormánykoalíciók is várhatóan e kérdések menték alakulhatnak ki. Németország jelenlegi gazdasági helyzetét a magas energiaárakon túlmenően az úgynevezett adósságfék kérdése határozza meg. A Német Gazdasági Intézet becslései szerint 600 milliárd eurót kellene befektetni a következő tíz évben ahhoz, hogy Németország beruházási igényeit fedezni lehessen. Csakhogy az alkotmányba foglalt adósságfék miatt a szükséges modernizációs folyamatokat nem lehet bevezetni. Ennek megfelelően az egyes pártok programjaiban az adósságfékről alkotott elképzelések fontos szerepet töltöttek be.
Várható, hogy a kormányalakítás során is ugyezen töréspontok mentén kell majd a pártoknak tárgyalni. Jelenleg úgy tűnik, hogy a legesélyesebb a CDU/CSU és az SPD közötti koalíció, esetleg a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP alkothatnak egy kormányt, amennyiben az FDP-nek sikerül elérni az 5 százalékos küszöböt.
A CDU/CSU kancellárjelöltje korábban kizárta az adósságfékek reformját, ám újabban már nem zárkózott el teljes mértékben a kérdéstől. A CDU/CSU elutasítja Németország felelősségét más uniós államok adósságaiért és ragaszkodik a Stabilitási és Növekedési Paktum szigorú betartásához. A szigorú fiskális politika egyik ismérveként a fizetésképtelenségi kódex bevezetését tervezik az uniós államok számára. Az uniós költségvetési forrásokat kizárólag az EU számára hozzáadott értéket képviselő feladatokra fordítanák.
A párt összességében rugalmasabb szabályokat, egyszerűsítést és kevesebb bürokráciát szeretne. Szeretnék csökkenteni a társadalombiztosítási alapokat érintő kockázatokat, így a járulékokat vagy juttatásokat érintő költségeket időben kiigazítani. A párt szerint a gazdaság védelme érdekében a versenyt torzító támogatásokat meg kellene szüntetni.
Ezzel szemben az SPD támogatja az adósságfékek reformját úgy, hogy az több beruházást tegyen lehetővé. Létrehoznának egy úgynevezett Németországi Alapot, amelyből az elektromos és fűtési hálózatokat, a töltőállomásokat és a lakásépítést támogatnák – mindezt az állam mintegy 100 milliárd eurós hitelből finanszírozná. Az SPD egy „Made in Germany” bónuszt is tervez, amely során a gépekbe és berendezésekbe történő beruházásokat a vételár tíz százalékával támogatnák adó-visszatérítés útján.
Az SPD az adófizetők 95 százaléka számára adócsökkentést ígér, többek között azzal, hogy a felső adókulcs jövedelemhatárát a jelenlegi 68 480 euróról 93 000 euróra emeli. A CDU és a CSU a jövedelemadó-kulcsot akarja csökkenteni.
Úgy tűnik, hogy a választások nyertes pártjának nézetei elég távol állnak a legvalószínűbb koalíciós partnerétől. A kormányalakítást azt sem könnyíti meg, hogy a kancellárjelölt szerint a németországi baloldalnak leáldozott, keresetlen szavakkal illette a pártok vezetői. A választások nyertese előtt mindenképpen nehéz feladat áll: egy új német kormány megalakításától a német választópolgárokon túlmenően az EU számos országa várja, hogy képes legyen ismét egy virágzó gazdasági modellt megteremteni.
